8. Fejezet

 

NYOLC

Fordította: Tony

 

Bailey

 

– Mi az igazi neved? – kérdezem Irisht figyelve, ahogy belekortyol a sörébe. Felemelem a kólámat, és iszom egy kortyot, várva a válaszát. Semmi esetre sem akarok inni ma éjjel, mert Carának táncórája van holnap reggel.

– Miből gondolod, hogy nem Irish?

Fintorgok. – A józan eszem?

Vigyorog, aztán megnyalja az ajkát. – Mit szólsz egy csókhoz? Akkor megmondom.

Összeszorítom az ajkam, és ráncolom az orrom. – Ezt már egyszer eljátszottam Talonnal.

Irish mérgesen néz, az ujjai megfeszülnek az üvegen. – Most már a másik klubból is csókolgatsz pasikat? Hol a hűség, Bailey?

– Nem tartozom senkihez, és nem is találkoztam volna más motorosokkal, ha nem lenne Anna és Lana, szóval ezért őket szidd le – válaszolom udvariatlanul. Ha már itt tartunk... a tánctérre nézek, ahol a pasijaikkal táncolnak. Arrow nem táncol, csak nézi, ahogy Anna rázza a seggét előtte, de Tracker Lana mögött őröl, péniszét a fenekéhez nyomja.

Nem semmi.

– Hogyhogy még nem találtál nőt? – kérdezem, amikor nem mond semmit a témáról.

– Keresek – mondja, és megrándul az ajka. – Rajta vagyok, körbenézek. Meglátjuk, mit kínál az éjszaka.

– És aztán?

– Aztán ha megakad valakin a szemem, lépek – válaszol. – Ha egyedül kell hazamennem, hát legyen, hacsak nem adom alább az elvárásaimat. Nincs sörszemüvegem, mint a legtöbb férfinak/én nem vallom, hogy nincs csúnya nő, csak kevés pia elvet.

Leteszem az italomat az asztalra. – Mondta már neked valaki, hogy mekkora seggfej vagy?

– Állandóan.

– És mi történik, miután megdöntötted? Dugsz és lelépsz? Ha egyáltalán kétségkívül megfelel a te magas elvárásaidnak? – kérdezem, rövid vörös körmeimmel kopogva a bárpulton.

Vállat von, aztán hátradőlve ledönti az italát.

Faszfej.

– Hallottad már a fuckboy kifejezést? Egy új szleng rád – folytatom, és felállok a bárszékről, amikor meghallom Ariana Grandétól a “One Last Time”-ot.

– Nem fiú, hölgyem – válaszol nyersen. – Férfi vagyok. Ne játszadozz velem. A nők tudják, hogy mit kapnak tőlünk: nincsenek hazugságok, és szép szavak. És ha találkozom a nővel, akit nekem teremtettek, úgy fogok vele bánni, mint egy kibaszott királynővel. De addig, minden csak játék.

Bólintok, és elfogadom, hogy ez az igazság. – Igazad van, azt hiszem.

Különben is, ki vagyok én, hogy bíráljam?

Visszafordulok a táncparkett felé, magamban énekelve a dalt. Anna beszélt a DJ-vel, aki hirtelen egy olyan számot kezd játszani, amiről nem tudom elképzelni, hogy tetszik a motorosoknak.

Ahogy Irish megrázkódik, abból tudom, hogy igazam van. Szeretem, ahogy a férfiak beadják a derekukat a nőknek, legalább ilyen dolgokban. És ezek a kis dolgok is számítanak.

– Szeretem ezt a számot – mondom, és mozgatni kezdem a csípőm a zenére.

– Jó neked – morogja Irish mellettem.

Tracker odasétál hozzám, megfogja a kezem, és a táncparkettre húz. Amikor ellenállok, simán rám vigyorog. – Gyerünk, ha nekem táncolnom kell erre a szarra, akkor neked is.

– Nekem tetszik ez a szám – mondom, és hagyom, hogy maga után húzzon. Megáll Lana mellett, maguk közé állít, és elkezd táncolni. Lana jókedvű arcára nézve táncolni kezdek, először kicsit zavartan, aztán belelendülök. Mire a következő szám elkezdődik, Lana és én gyakorlatilag össze vagyunk tapadva, és érzem Tracker melegét magam mögött. Nem érint meg, és nem lépi át a határokat. Amikor Irish odajön, és a kezemnél fogva elhúz, vele megyek, és táncolunk anélkül, hogy összeérnénk. Megpörget, és bár nem olyan jó táncos, mint Tracker, de nem is rossz.

– Ardan – mondja a fülembe, amitől ugrok egyet.

Felnézek rá. – Tessék?

– A nevem – vigyorog -, Ardan.

Szélesen mosolygok. – Örülök a találkozásnak, Ardan.

Még egy számra táncolunk, aztán egy igazán jó seggű nő felkelti a figyelmét, ő pedig otthagy megint Trackerrel, hogy játszadozhasson.

– Dögös – mondja Anna, megragadja a derekamat, és mögöttem táncol. – Iszunk valamit?

Bólintok, mert iszonyúan kell egy kis víz. Visszamegyünk a bárpulthoz, és rendelünk. Amikor hallom, hogy Anna azt motyogja az orra alatt, hogy “A francba”, egy üveg vízzel a kezemben megfordulok, és előrenézek.

Adam.

Miért van itt? Tracker mondta neki…

Amikor meglátom vele a nőt, a testem azonnal rövidzárlatot kap. Bekapcsol a védekező mód. Az érzelmeim eltűnnek. Mindent az önvédelemért. Mekkora pöcs tud lenni? Hirtelen rosszul érzem magam, amiért olyan kemény voltam Irishsel, pedig egyértelmű, hogy Rake az igazi seggfej itt. Tudta, hogy itt vagyok, tudta. Persze, nem kellene itt lennem, de megtehette volna azt a szívességet, hogy távol marad. Habár, azt hiszem, ez mégsem fair: joga van itt lenni bármilyen nővel; ettől még nem lesz rossz ember. Azt hiszem, inkább az az aggasztó, hogy még mindig fáj, és van egy olyan érzésem, hogy ellenkező esetben, ha én lennék itt egy másik férfival, ő biztos nem hagyná figyelmen kívül.

Hogy lehet, hogy annyi év után még mindig meg tud bántani? Azt mondják, az idő mindent meggyógyít, de ez nem igaz. Tompítja a fájdalmat, de most ez a látvány újra feltépi a sebeket. Amennyire lehet, igyekszem uralni az arckifejezésemet és kerülni Adam tekintetét, habár az övét érzem magamon, és újra a bár felé fordulok.

Ő nem az enyém.

És nem is akarom, hogy az legyen.

De akkor miért fáj annyira?

–  Akarsz még táncolni? – kérdezi Anna és Lana, akik kicsit figyelmesebben néznek, mint szeretném.

Ne mutass gyengeséget!

Két szabályom van az életben. Első, hogy soha nem lássák, hogy vérzel. A második pedig, hogy mindig legyen egy menekülési terved.

–  Igen – válaszol Lana. – Biztos, hogy nem akarsz menni?

Megrázom a fejem.

Ha elmennék, az neki adná a hatalmat, tudná, hogy még mindig hatással van rám. Azt nem akarom. Gyűlölnöm kéne ezt a férfit, de nem tudom, amitől kicsit saját magamat gyűlölöm.

Soha nem fogom neki megbocsátani a múltat, szóval az a legjobb, ha hagyom a dolgokat. Amit érzek, és mindig is érezni fogok Adam iránt, nem lényeges. Beteges. Haragba, gyűlöletbe és bizalmatlanságba van csomagolva. Ezek alatt, igen, ott van a szerelem, de a szerelem nem elég, legalábbis most nem. Ami mesebeli szerelem lehetett volna, most nem más, mint fájdalom és nyers, hideg valóság.

–  Nem, miért akarnék? –  mondom, a pókerarcom most minden eddiginél jobban tesztelve van. – Imádom, ezt a számot!

Köréjük fonom a karjaimat, és a táncparkettre vonulok anélkül, hogy egyáltalán felé néznék.

Néhány számmal később, amikor a lányok visszatérnek a bárhoz egy újabb italért, már nem tudom figyelmen kívül hagyni. Velük beszélget, miközben én ott állok a másik oldalon, a bárt figyelve, bárhova nézek, csak rá nem. A nő, aki vele volt, eltűnt; remélhetőleg lelépett. Reálisan valószínűleg a mosdóban van, vagy a táncparketten. Amikor egy alak közeledik a bal oldalamon, tudom, hogy Adam az, így nem nézek fel.

–  Egész éjjel levegőnek fogsz nézni? – kérdezi a bárpultra könyökölve. – Szerintem elég jó vagyok, ahhoz képest, hogy megmondtam, nem akarlak itt látni.

Odafordulok, és összehúzom a szemem. – Azt mondtad, lóghatok a csajokkal, és mindenki ide akart jönni. Ők pedig azt akarták, hogy jöjjek velük. Talán befejezhetnéd a kicsinyeskedést, és békén hagyhatnál. Nem is kellett volna itt lenned ma.

–  Ez az én klubom – támad vissza. – Akkor vagyok itt, amikor én kibaszottul akarok.

–  Oké, rendben – mondom vállat vonva. – A tiéd a klub, de én nem vagyok a tiéd. Szóval, miért nem teszel úgy, mintha nem is ismernél, és mindketten jól érezhetnénk magunkat ma éjjel. Mint ahogy én tettem azelőtt, hogy úgy döntöttél, hozzám szólsz.

–  Már nem az a srác vagyok, akit ismertél, Bailey. Már nem vezethetsz a farkamnál fogva. Fogalmad sincs, hogy ki vagyok most, és csak a múltunk miatt vagyok engedékenyebb veled, de ha továbbra a családom körül akarsz lógni, talán tanulhatnál egy kis tiszteletet.

Derűs hangot hallatok. – Tisztelek én itt mindenki mást.

–  Tuti nem voltál mindig ilyen picsa.

–  Ahogy te is mondtad, mások vagyunk, mint voltunk. Neked sincs fogalmad, ki vagyok most. És én is biztos vagyok benne, hogy nem voltál mindig ekkora seggfej – vágok vissza, aztán elfordulok, hogy induljak, de erősen megfogja a felkaromat.

– Legjobb, ha ma éjjel csak táncolsz, és jól nézel ki. Ha egy férfi közelébe mész, kinyírom, értetted?

Ő henceghet itt a nőjével, de azt várja, hogy én ne menjek férfiak közelébe? Nem mintha portyán lennék. Jogosan vagyok itt, hogy táncoljak, és jól érezzem magam a barátaimmal, de kicsoda ő, hogy eldöntse ezt helyettem?

–  Ahogy mondtam, nem vagyok a tiéd. Ha kufircolni akarok, meg is teszem. De ne aggódj, nem vagyok olyan könnyűvérű, mint a nők, akikhez szoktál.

A zöld szemek elborulnak, és úgy néz rám, mintha meg akarna ölni. –  Nos, te állítottad fel a mércét, nem? Nyilvánvalóan elég szar ízlésem van a nők terén.

Ez a mondat olyan, mint az arculcsapás, és nem tudom elrejteni, hogy megrándul az arcom.

–  Gyűlöllek – mondom halkan. Megrándul, de nem foglalkozom vele. – Nem akarok rólunk beszélni. Soha. És ne hozd fel többet!

–  A múlt mindig is ott lesz köztünk – válaszol, és félrenéz. – Ahányszor látlak, mindig azt látom, ami volt, és hogy kérheted, hogy ne hozzam fel?

–  Nem volt semmi számunkra a múltban! – kiáltom, és elfordulok tőle. – Semmi!

–  És nincs semmi számunkra a jövőben sem – teszi hozzá egyszerűen.

Mennem kell, itt kell hagynom most azonnal.

Mert veszíteni fogok.

Az orrom bizsereg, ami biztos jele annak, hogy sírni fogok. És nem láthatja, hogy összetörök.

Gyengévé tesz, és én utálom ezt.

–  Miért nem hagysz egyszerűen békén? Hencegj, akivel csak akarsz előttem; leszarom. Csak próbálom jól érezni magam a sok szar nélkül, amit az életembe hoztál.

–  Erre azelőtt kellett volna gondolnod, hogy összetörted a kibaszott szívemet – vicsorogja. –  A kurva életbe, Bailey! Még mindig fáj látni téged. Nem bírlak látni, nem érted? De ugyanakkor, nem tudok távol maradni sem. Azért jöttem ide, mert tudtam, hogy itt vagy. Olyan, mintha szadista lennék, vagy ilyesmi, és kívánnám az emlékeink fájdalmát. Nem tehetek róla.

Nekem is fáj, és tudom, hogy az én hibám, hogy nem vagyok őszinte ezzel kapcsolatban. Ha őszinte vagyok, az egyik felem meg akarja őt védeni attól, ami történt.

Oké, talán több mint felem.

A többi részem nem hiszi, hogy Adam megérdemli, hogy tudja az igazat. Miért meztelenítsem le a lelkem neki? Arra sem vette a fáradságot, hogy beszéljen velem, nemhogy meghallgassa, amit el kellett volna mondanom az után az éjszaka után. Csak kivágott, és továbblépett. Hogyan kellett volna megmondanom neki, mi történt? Hogy nézett volna rám utána? Ha hangosan kimondom, valóra válik.

Nem akarom, hogy valóra váljon.

Kihúzom a karom a szorításából, és a mosdóba megyek, hogy összeszedjem magam. Amikor a lányok utánam jönnek, mosolyt erőltetek az arcomra, és úgy teszek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Annak kell lennie.

* * *

Amikor éjfélt üt az óra, mint Hamupipőke, úgy döntök, ideje hazamenni, mert reggel nyolckor kelnem kell. Miután Adam eltűnt a VIP szobában, ezúttal két nővel, nem láttam újra. Nagy show-t csinált belőle, úgy, hogy tutira lássam, amitől felforrt a vérem. Akkor és ott haza akartam menni, de elvetettem, nem akartam, hogy ő győzzön, és próbáltam élvezni az éjszakát a lányokkal, elfelejteni, hogy egyáltalán itt van, habár a szavai folyamatosan ismétlődtek a fejemben, és elképzeltem, hogy mit művel az a két nő vele. Egy dologban kétségkívül igaza van – megváltozott, és rá kellett jönnöm, hogy a múltunkat el kell engednem. Ő nem Adam, az édes fiú, aki elrabolta a szívemet. Ő Rake, a hímringyó seggfej. Éppen taxit hívnék, amikor Tracker mondja, hogy az egyik MC tag majd hazavisz.

–  Hívok egy taxit – mondom neki. – Ne aggódj, Tracker.

Megrázza a fejét. – Mindig van itt valaki, aki józan, szükség esetére. Nem mész egyedül taxival haza, Bailey.

A szava kétségkívül parancs, mert hátat fordít nekem, és kiált az egyik emberének. Motorzúgást hallok, és a parkoló felé fordulok, ahova tíz motor érkezik. Hány emberük van az MC-ben? Amikor Tracker és Arrow Anna és Lana elé áll, mintegy védelmezve őket, elgondolkodom, hogy mi folyik itt. A feszültség tapintható a levegőben, ahogy a férfiak leszállnak a motorokról, és felénk tartanak.

Irish megragad, és maga mögé tol.

–  Ne szólj egy szót se, és tedd, amit mondanak – parancsolja halkan. Bólintok, a félelem belém fojtja a szót. Egyértelmű, hogy ez nem macsó pózolás, valami történik, valami komoly. Irish mögé bújva láthatatlanná válok, amennyire tudok, és megölelem magam. Sokszor történik ilyesmi? Mit kell tenni ilyen helyzetben?

A férfiak addig nyomulnak előre, amíg pár lépésnyire vannak Irishtól és a többiektől, akik egymás mellett állnak előttem és a lányok előtt.

–  Van valami oka, hogy a mi klubunknál vagytok? – kérdezi Arrow nyugodt, de halálos hangon. Lassan kilesek Irish mellett, és látom, hogy ezek a pasik nem a Wind Dragonshoz tartoznak. Más embléma van a mellényükön, és még soha nem láttam őket ezelőtt.

–  Csak a szomszédban jártunk – mondja az egyik, és kilép a többi férfi közül. A negyvenes évei elején járhat, sötét hajú és kreol bőrű. Végignéz a férfiakon, és megáll Arrow előtt.

–  Persze, a szomszédban – válaszol mérgesen Tracker. – Takarodjatok el innen, ha nem akartok problémát.

Kinyílik a klub ajtaja, és Adam lép ki egy kopasz sráccal – azt hiszem Wolfnak szólította az egyikük. Adam szinte őrjöngve néz körül, amíg meg nem lát engem, aztán felém viharzik, elfoglalja a helyét Irish mellett, közvetlenül előttem. Wolf a másik oldalra áll, Arrow mellé.

Hirtelen azt kívánom, bár hazahúztam volna, amikor Lana ajánlotta.

–  Igen, van problémánk – morogja a pasas, gyilkos tekintetet vetve… Adamre? El sem tudom képzelni, mit művelt Adam.

– Nincs elég kurvátok a klubotokban? Meg kellett dugnod az old ladymet?

Basszus!

Adam lefeküdt a pasi nőjével? Megőrült? Ez lett belőle? Egy sétáló farok? Legszívesebben saját magam pofoznám fel. Amikor velem volt, fiatalok voltunk, de azt állította, hogy mindig hűséges volt. Persze láttam flörtölni, számtalanszor láttam, hogy a nők próbálják felkelteni a figyelmét. Pokoli féltékeny voltam, de soha nem láttam, hogy rászolgált volna.

A középiskolában a pletykák, hogy megcsal, állandóan követtek minket, és mindegyik miatt mérges voltam, fiatalságom és tapasztalatlanságom miatt nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet, vagy az érzéseimet. Visszatekintve, tudom, hogy rengeteg szükségtelen drámát vittem a kapcsolatunkba. Problémáim voltak a bizalommal, Adamnek pedig hatalmas egója volt. Ez nyilván nem változott, ráadásul Rake élete olyan, mint egy korlátozás nélküli punci svédasztal. Ez az az ember, akire egyszer úgy gondoltam, hogy hozzá fogok menni? Nem tehetek róla, de csalódott vagyok.

A kézenfekvő kérdésre koncentrálj, Bailey.

Gyakorlatilag érzem, hogy az összes Wind Dragon pasi Adamre néz.

–  Nem dugtam meg senkit, aki említette volna, hogy old lady – válaszol Adam, a férfi szemébe nézve. –Ha nem tudod kordában tartani a ribancodat, az tuti nem az én rohadt problémám.

Hátrahőkölök, aztán Annára és Lanára nézek, akinek ugyanilyen kifejezés van az arcukon. A férfiak létszámfölényben vannak, de a lányokon egyáltalán nem látszik, hogy félnek. Ezzel szemben én vissza akarok futni a Riftbe, és elbújni. A szemem sarkából látom, hogy Arrow mond valamit Annának, ő pedig válaszul picit bólint. Túlságosan lefoglal, hogy őket nézem, így nem látom, hogy a férfiak a másik MC-ből előrébb lépnek, és Tracker kapja az első ütést. Adam hátralök engem, aztán Anna megragadja a karomat, és visszarángat a klubba, Lana mellettünk jön. Kiált a kidobóknak, hogy zárják be a klub ajtajait, senki nem mehet se ki, se be. Azonnal teljesítik a parancsát.

–  Most mit csinálunk? – kérdezem, képtelen vagyok elrejteni a pánikot a hangomban. – Csak nézzük, hogy megverik őket?

Kinézek, és látom, hogy Adam arcon, majd gyomorba vág egy pasast.

–  Nem lesz semmi bajuk – válaszol Anna magabiztosan. – Csak kétszeres túlerőben vannak. Elbánnak velük.

Lana bólint, bár nem látszik annyira magabiztosnak, mint Anna, de akkor is erős. – Nem lesz bajuk. És most, hogy nem kell a mi biztonságunk miatt aggódniuk, tudnak arra figyelni, hogy szétrúgják a pöcsfejek seggét. Rúgd seggbe, Tracker!

Jézusom!

Mi történt az ártatlan kis Lanával, akit a gimiben ismertem?

Eltávolodok pár lépést az üvegajtótól, és magam köré fonom a karomat.

Most tényleg nagyon szeretnék otthon lenni Carával. Erre nem készültem fel.