24. Fejezet

 

HUSZONNÉGY

Fordította: Tony

BAILEY

Egy hónappal később

 

– Éhes vagyok, Adam – mondja Cara Rake-nek, mire én megállok az ajtóban, és figyelem kettejüket. A kanapén ülnek, és rajzfilmet néznek.

– Mit szeretnél enni, Angyal? – kérdezi, ránéz és tanulmányozza.

– Bármit a világból? – hallom a lányom kérdését. – Vagy a konyhánkból?

Rake ezen kuncog, és úgy tűnik, fontolóra veszi. – Mit szólnál hozzá, ha ma a konyhából, aztán holnap elviszlek oda, ahova csak menni szeretnél a világban?

Cara biccent, és válaszol. – Oké, megegyeztünk. Csokiba mártott eper?

Vigyorgok a választásán.

– Az nem desszert? – kérdezi Rake lassan, mocorogva a helyén.

Cara csak vállat von. – Az eper gyümölcs. A gyümölcs egészséges.

– Van már készen a hűtőben? – kérdezi Rake reménykedve.

– Nem, neked kell elkészítened, Adam – feleli Cara, elkeseredetten felsóhajtva. – Tudom, hogyan kell, de kell egy felnőtt fegyülete, vagy bajba kerülök.

– Fegyülete? Ó, úgy érted, felügyelete. – Rake teste rázkódik a kacagástól. Hallom, hogy viccesen motyogja a bajsza alatt a fegyülete szót.

– Én is azt mondtam. – Cara szipákol, feláll és Rake felé nyújtja a kezét. – Gyere!

Rake a pici kézre néz, aztán beleteszi az övét.

Összeszorul a torkom, olyan édes ez a gesztus. Visszalépek a folyosóra, amikor ők elindulnak a konyha felé. Cara kinyitja a hűtő ajtaját, és az eprekre mutat, amiket ő nem ér el. Rake felemeli, így maga tudja kivenni. Leteszi az asztalra, aztán előveszi a csokit a szekrényből, és Rake kezébe nyomja.

– Fel kell olvasztani a csokit – mondja, és a mikróra mutat. Úgy döntök, közbelépek, és megmentem a tanácstalannak tűnő Rake-et, aki még mindig a kezében levő csokit, aztán a mikrót bámulja. Belépek a konyhába, kiveszem a csokit a kezéből, feltépem a zacskót, és egy tálba öntöm.

– Megoldom, Rake – mondom széles vigyorral. – Nincs rá szükség, hogy megsérülj.

Rake játékosan megragadja hátulról a derekamat, és visszahúz magához. – Nem igazán szoktam sok időt tölteni a konyhában – ismeri be.

– Tényleg nem? – kérdezem gúnyosan, és mosolyogva kicsusszanok az öleléséből. – Te is kérsz, bébi?

– Igen – mondja, és lenéz Carára. – És ha Angyal ennyire szereti, meg akarom tanulni, hogyan kell készíteni.

Miért kell néha ilyen aranyosnak lennie? Ettől rá akarok ugrani, és kicsókolni belőle a szuszt, de Cara előtt nem tehetem meg.

Az utóbbi hónap csodálatos volt vele. Sokat beszélgettünk, próbáltunk nyíltak és őszinték lenni, amikor a múlt felütötte a csúnya fejét. Nem könnyű, de ahogy Lana mondta, semmi sem éri meg jobban. És én utolsó lélegzetemig küzdeni fogok érte.

– Oké – mondom, és elmagyarázok minden lépést. Beteszi a csokit a tálba, és felolvasztja a mikróban.

– Ennyi? – kérdezi felhúzott szemöldökkel. – Ezt bárki meg tudja csinálni.

– Még te is? – húzom, és figyelem, ahogy belemártogatja az epret a csokiba. Aztán a számhoz emeli, én pedig beleharapok, miközben ő le sem veszi a szemét az ajkamról. – Be kell tenned őket a hűtőbe.

– Amint kettesben leszünk… - suttogja hevesen az orra alatt.

Figyelmen kívül hagyom, és folytatom az eprek mártogatását, majd beteszem őket a hűtőbe. – Cara, melegítek egy kis tésztát, azt ehetsz, az eper pedig desszert lesz, rendben?

– Oké, mami! – kiált fel, aztán visszarobog a nappaliba.

Rake nekinyom a konyhapultnak.

Szeretem, hogy ilyen hatalmam van fölötte, hogy a legkisebb tettemmel is el tudom érni, hogy megkívánjon.

Hogy ugyanannyira szüksége van rám, mint nekem őrá.

Hogy nem tudunk betelni egymással.

– Olyan kibaszott… basszus – mondja, és megrázza a fejét.

– Nagyon ékesszóló – mondom, próbálom tompítani a hevességet, ami sugárzik belőle. – Milyen vagyok?

– Olyan – válaszolja, a fülem mögé simítja a hajam. – Minden. Te vagy a mindenem. Ettől néha túlcsordulnak az érzelmeim.

– Jó minden? – találom kérdezni, holott tudom, hogy hogyan értette.

– Nagyon jó – mondja, és a homlokomnak dönti az övét. – Soha nem gondoltam volna, soha a rohadt életben, hogy egyszer itt leszünk. Együtt. Győzedelmesen. Legyőzve a múltat. Basszus!

– Még nem nyertünk.

– De fogunk – mondja határozottan. Mert ha van valami, amit nem fogok elveszíteni még egyszer, az te vagy.

* * *

– Rake bácsi, ma van a szülinapom! – kiáltja Clover felénk rohanva, ahogy kisétálunk az udvarra, ahol egy hatalmas ugrálóvár lett felállítva.

– Tudom, hercegnő – mondja Rake, egyik kezével felemeli a kislányt, a másikkal pedig egy fényes papírba csomagolt ajándékot ad át neki. – Boldog szülinapot!

Clover elveszi a csomagot, és szinte sugárzik Rake-re. – Köszönöm! Odateszem a többihez. Apu azt mondta, hogy később egyszerre nyissam ki. – Aztán felém fordul, nagy mogyorószín szemeiben kíváncsiság ül. – Te vagy Rake bácsi barátnője? Anyu azt mondta, sok van neki.

Rake játékosan megcsiklandozza. – Miért sodorsz mindig bajba, Clover?

– Valakinek kell. – Vigyorog, fekete haja száll a szélben. Ez a kicsi lány tuti szívtipró lesz, ha felnő, és ezzel a viselkedéssel, jobb lesz, ha a férfiak vigyáznak.

– Ő Bailey – mondja Rake felém mutatva. – Légy hozzá kedves, hallod?

– Én mindig kedves vagyok, Rake bácsi – mondja, közben derű csillog a szemeiben. – Örülök, hogy megismertelek, Bailey.

– Én is, Clover – válaszolom. – Már sokat hallottam rólad. És boldog szülinapot! Remélem, tetszik az ajándékod.

– Te választottad az ajándékomat? – kérdezi lepillantva a fekete-rózsaszín papírba csomagolt ajándékra.

– Igen – felelem, elgondolkodva, hogy vajon miért kérdezi. Pici fejét Rake felé fordítja. – Rake bácsi, nem is te választottad az ajándékomat?

Rake hátraveti a fejét, és felnevet. – Szállj le rólam, hercegnő! Fogalmam sincs, mit szeretnek a hétéves lányok manapság.

Clover vigyorog, és felém fordul. – Köszönöm az ajándékot, Bailey néni.

A szívem rögtön átmelegszik a megszólítástól. – Szívesen, kicsim.

– Most pedig, vannak még mások, akikkel meg kell ismerkedned – mondja Rake, és leteszi Clovert. – Clover, ő Cara és Rhett.

Clover lenéz a két mellettem álló gyerekre, mintha most vette volna őket észre.

– Még több barát! Juhéj! – kiált fel, odafut hozzájuk, és megfogja a kezüket. – Gyertek, menjünk játszani!

Cara egyszer még visszanéz rám, aztán követi Clovert az ugrálóvárba, Rhett pedig, mint mindig, megy utána.

– Vigyázni fog rájuk – mondja Rake engem figyelve. – Gyerünk bébi, szerezzünk valami ennivalót, éhen halok!

A szememet forgatom. – Micsoda újdonság!

Hátulról átölel, betakar a melegével. – Mindig éhes vagyok a közeledben.

Az ajka megérinti a nyakamat, én pedig megborzongok.

Én is mindig éhes vagyok a közelében. Előrelépek, és magammal húzom őt is. Mindenki köszön, és odajön üdvözölni. Rake egy tányérral a kezében Sinhez megy, aki a grillt kezeli, én pedig leülök Anna, Lana és Faye mellé, akik a gyerekeket figyelik és csevegnek.

– Kibaszott cukik vagytok együtt! – Ez Faye első szava hozzám. – Legszívesebben mindig csinálnék egy képet, mert soha nem hittem volna, hogy ilyet fogok látni.

Anna felnéz a telefonjából, és Faye-re vigyorog. – Hogy a pasik egy része boldogan foglalt lesz?

– Hogy Rake megelégszik egy puncival – feleli Faye hanyagul, amitől a cukorka, amit éppen a számba vettem, majdnem cigányútra megy.

– Faye! – dorgálja meg Anna bocsánatkérően nézve rám, ami aztán arcrándulásba megy át.

– Semmi gond – mondom. – Tudom, hogy hímribi volt.

Lana előredől, és az asztalra könyököl. – Ja, de mutass egyet, aki nem volt az.

– Arrow nem volt olyan rossz – mondja Anna tiltakozva. – Legalábbis nem olyan rossz, mint a többiek.

– Rake volt a legrosszabb – mondja Faye Annára pillantva. – Bocsi, de ezt el kell ismerned.

Anna és Lana kelletlenül bólintanak.

– Igen, de most ugyanolyan, mint amikor Bailey-vel volt a gimiben – mondja Anna. – Nem is néz más nőre. És higgy nekem, figyeltem.

Faye rám néz. – Te az övé, ő a tiéd. Tényleg jó nézni. Ki lesz a következő? Én Vinnie-re tippelek, ő lesz a következő, akinek bekötik a fejét.

Mindannyian Vinnie-re nézünk, aki a füvön fekszik, élvezi a napfényt. A pólóját áthúzta a fején, és elnyújtózott, mi pedig a kockás hasán legeltetjük a szenünket.

– Nem hiszem, hogy nehéz lesz neki elbűvölni valakit – mormolja Lana, drámaian legyezgetve magát.

– Honnan szedte azokat az izmokat? – kérdezi Faye incselkedve. – Nem is emlékszem, hogy így nézett volna ki, pedig ismerem Vinnie-t jelöltkora óta.

– Nem az jelent neki gondot, hogy nőt találjon – mondja Anna, ujjával az állát kopogtatva. – Azt a mellénye megteszi. Olyan nőt kell találnia, akit meg is akar tartani.

– Valakit, aki magáért szereti – teszi hozzá Lana, aki mindig reménytelenül romantikus.

– Remélhetőleg ő is olyan fantasztikus lesz, mint mi – mondja Faye kihúzva magát. – És totál baba.

Anna a szemét forgatja. – Úgy érted, remélhetőleg jó asszony lesz, aki jól bánik Vinnie-vel.

– Persze. Az – vigyorog Faye, aztán Cloverre pillant, aki egy körben pörög körbe izgatottan. Cara és Rhett odafut hozzá, és mindhárman elkezdenek nevetni valamin. – Ott a jövő klikkje.

Figyeljük hármukat, és egyet kell értenem. Ha Rake és én együtt maradunk, ezek az emberek örökké az életünk részét fogják képezni. Azon kapom magam, hogy elkezdek reménykedni, Rake-ért, hogy az enyém legyen, és magamért, hogy ehhez a családhoz tartozhassak. Nyilván van egy ijesztő része is a motoros életnek, és rettentően félek attól, hogy Carát bármi veszélynek tegyem ki, de tudom, hogy Rake soha nem hagyná, hogy bármi történjen vele. A tekintetem megtalálja őt, még mindig Sin mellett áll, aki most éppen húst pakol a tányérjára.

– Hol van ma Tia? – kérdezi Lana halkan, és valamit ír az előtte levő jegyzetfüzetbe.

– Dolgoznia kell – válaszolom. – De higgy nekem, itt lenne, ha tudna.

Lana mosolyog, és leteszi a tollát. – Talán ő lehetne Vinnie nője. Tökéletesen illik közénk, gyönyörű, és tudja, hogy kezelje a pasikat.

Mind a négyen összenézünk.

– Milyen összeesküvés készülődik itt? – kérdezi Tracker hozzánk lépve, kék szemét összehúzza. Leül Lana mellé, aztán közelebb húzza a székét az övéhez. – Baromira sajnálom, bárkiről van szó.

Faye édesen mosolyog, és egy csókot dob Trackernek. – Csak annyit kell tudnod, hogy semmi közöd hozzá.

– Hál’ istennek – válaszol Tracker gyorsan, a hüvelykujját végigfuttatja Lana térdén. – El sem hiszem, hogy a hercegnőnk már hét éves. Emlékszem a napra, amikor született.

– Tényleg? – kérdezi Faye vontatottan. – Emlékszem, olyan rémült ábrázattal bámultad a lábam közét, mintha a szemed előtt pottyant volna ki.

Tracker megrázkódik a pillanat emlékétől. – Mégis mire számítottál tőlem? Én legalább nem voltam olyan seggfej, mint Rake.

Faye szeme összeszűkül. – Igaz. Mit is mondott?

Tracker kuncog, aztán abbahagyja, amikor meglátja Faye arcát. – Valami olyasmit, hogy „Mondj búcsút a szűk…”

– Hogy lehet az a szemétláda még mindig életben? – mordul fel Faye, és úgy méregeti Rake-et, mintha meg akarná ütni.

– Mert családtag – emlékezteti Anna, és képtelen elrejteni a derűs arckifejezését. – Ó, ne már, azért kicsit vicces.

Ő és Tracker még nevetgélnek egy kicsit, Lana pedig a fejét rázza mosolyogva.

– És most megint megteszed – bököm ki, amire mindenki még jobban nevet.

– Hé! Minden a Kegel-gyakorlaton múlik, nem igaz, Bailey? – kacsint rám Faye, amitől csak jobban nevetek. – Összeszorítod, elereszted – mondja Faye, egy kört formálva a kezével, becsukja és kinyitja.

– Persze, Faye, értjük – mondja Anna nagyon száraz, de vidám hangon.

Faye Annára néz, és grimaszol. – A francba, érzéketlen picsa vagyok, ugye? – Annáéra teszi a kezét, és azt mondja: –  Neked is lesz babád, tudod, ugye? Lehet, hogy szakállasan fog születni.

Anna mosolyog. – Tudom. És nem vagy érzéketlen; szuper boldog vagyok miattad. Tudom, hogy egyszer az én időm is el fog jönni.

Anna babát szeretne? Vetek rá egy Jobb, ha elkezdesz beszélni pillantást, ő pedig egyet bólint.

Rake sétál az asztalhoz egy hegynyi étellel a tányérján, leül mellém, és megkínál. Elveszek egy csirkeszárnyat és egy falatkát, Faye pedig csúnya pillantást vet Rake-re, ami aztán gyorsan mosolyba fordul.

– A rosszindulatú nézésedet hagyd meg az elnöknek, Faye – mondja Rake, és hatalmasat harap a hot-dogból.

–  Hívom a gyerekeket enni – áll fel Faye, ellopja Rake másik hot-dogját, és nagyot harap belőle.

–  Hé – mordul fel Rake, és közelebb húzza a tányérját. – Hozz magadnak, te nő!

Ő csak vigyorog és odasétál, ahol éppen a gyerekek arcát festik, aztán az asztalukhoz küldi őket. Körülbelül tíz gyerek van, Arrow, Rake és Sin pedig odaviszik nekik az ennivalót. Lanának csörög a telefonja, így bemegy, magunkra hagyva Annát és engem. Látom, ahogy Arrow ad valamit Clovernek, valamit, ami cukorkának néz ki. Annára pillantok, aki az emberét figyeli.

–  Csodálom, hogy Clovernek még vannak fogai, amennyi epres cukorkát Arrow odacsempész neki – magyarázza, kezével ernyőt tartva a szeme fölött. – És ráadásul kicsi szív alakúak. El tudod képzelni, hogy bemegy a boltba ilyeneket venni?

Eltakarom a számat a tenyeremmel, próbálom elfojtani a kuncogást, amit az elképzelés kivált. – Nem.

De azt sem tudom elképzelni, hogy valaki beszól neki emiatt.

–  Cara lesz az unokahúgom – mereng Anna, most már a lányomat figyelve. – Én leszek a legjobb nagynéni.

– Ne szaladjunk annyira előre – mondom neki, de a szívem megmelegszik a gondolatra. – Egyébként is, már most is olyan vagy neki.

Anna felém vigyorog. – Igen, de hivatalos is lesz. Higgy nekem, Bails. Nekem mindig igazam van. Tudós vagyok, tudod!

A szememet forgatom. – Komolyan? Ez a válaszod mindenre.

Anna csillogó szemmel felnevet. – Mi van? Ettől okosnak tűnök. Hasznos, ha vitákat akarsz megnyerni.

–  Ne gondold, hogy egy ügyvéddel szemben fel tudod használni – húzom, Faye felé biccentve.

–  Ez igaz. Ő mindig pontosan tudja, mit kell mondani. De annyi baromi vicces ügyvédvicc van. Ahányszor hallok egyet, mindig elmondom neki – mondja Anna nevetve. – Mindenki utálja az ügyvédeket. – Szünetet tart. – Ugyanúgy, mint az autókereskedőket, meg az ingatlanügynököket.

–  Szörnyű vagy – felelem, de vele nevetek. – A tanároknak jó hírük van. Én tanítom a ma fiatalságát, hogy a holnap vezetői legyenek.

–  Ragasztgatsz velük – böki oda Anna nevetve. – Viccesnek hangzik a munkád.

–  Hé, annál azért többet csinálok! – mondom kicsit védekezően. – Felkészítem őket mindenre, amit tudniuk kell a későbbi tanulmányaik során! Segítek felépíteni az oktatásuk alapját.

Anna megfontoltan bólint. – Ja, igazad van. De akkor is, sokat ragasztgattok és festetek.

Kifújom a levegőt. – Kiakasztó vagy!

Lana visszaül, és ránk néz. – Mit hagytam ki?

–  Egy karrierháborút – válaszol Anna nevetve. – Mid van a számunkra, Lana?

–  Ne már megint! – morog Lana, feltéve a lábát az előtte levő üres székre. – Ha egy lakatlan szigeten lennénk, én lennék az első, akit kinyírnak. Mire tudnának használni egy romantikus írót?

– Tuti, van más képességed is – mondom neki, az ajkamba harapok, így próbálom elfojtani a kommentje által kiváltott nevetést.

–  Egyáltalán nincsenek túlélési képességeim – tiltakozik félrehajtott fejjel. – Én könyvmoly vagyok. Nem túl praktikus.

–  Hát akkor – mondom fojtottan –, reménykedjünk, hogy Tracker ott lesz, hogy megmentse a seggedet, és megakadályozza, hogy az emberek azon a lakatlan szigeten kiszavazzanak.

Anna Lanára sandít. – Mi is volt az a regényíró komment?

Lana mosolyogva vállat von. – Te a te világodban élsz, én meg az enyémben.

–  Az én világom a valóság? – kérdezi Anna nevetve. – Szeretnék belelátni a fejedbe. Látni, hogyan születnek ezek a karakterek és cselekményszálak. Az ördögi kis csavarok, amiket a könyveidbe teszel. Van sátáni kacajod, amikor kinyírsz valakit?

Lana arca felragyog. – Tulajdonképpen van. Akarjátok hallani?

Mindketten bólintunk.

Megköszörüli a torkát, aztán felnevet. – Muhahaha… – Ránk néz. – Mit gondoltok?

–  Szerintem lehetnél sátánibb – mondom elgondolkodva. – Van ilyen szó, hogy sátánibb, kedves író barátnőm?

–  Miért kérdezi ezt tőlem mindenki? – nevet. – Ezért van a szerkesztő. Higgy nekem, több szót találok ki, mint egy átlagos ember.

–  Az már igaz – teszi hozzá Anna bólogatva.

–  Hé, én legalább a chipotle-t nem úgy mondom, hogy „chipottle” – mondja Lana Annának, és közben képtelen komoly arcot vágni. – Az olyan vicces volt!

–  Azt mondtad, azt többet nem hozod fel!

– Mondja a tudós – szekálom, amitől Lana még jobban nevet.

A nap hátralévő részében beszélgetünk, eszünk és nézzük a játszó és nevetgélő gyerekeket. Clover felvágja a tortáját, mi pedig elénekeljük neki a Happy Birthdayt. Ez lett volna a legutolsó hely, amiről azt gondolom, hogy odaillek, de nem emlékszem, mikor voltam ilyen boldog utoljára.

Az élet határozottan meglepetéseket tartogat.

És néha nagyon jó értelemben.