4. Fejezet

 

NÉGY

 

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

A borzalmas Rihanna – Man Down előadásunk után átadjuk másoknak a mikrofont. Találkozom Summerrel és Taiyával, Reid és Ryan feleségével. Mindketten gyönyörűek és karizmatikusak, értem, miért választották a férfiak őket a többiek helyett. Vitathatatlanul megkaphatják bármelyik nőt, akit akarnak, de ők nyilvánvalóan szerelmesek ebbe a két hihetetlen hölgybe.

– Ez kurvára szörnyű volt! – mondja Reid, ahogy leülünk az asztalunkhoz. Kifejezetten jókedvűnek hangzik, és mondhatom, igazán nem bánja a tényt, hogy itt vagyunk, nem számít, mennyire próbálja tettetni az ellenkezőjét.

– Ez kurvára nagyszerű volt! – cáfolja meg Summer a pocakját ölelve. Öt hónapos terhes, és egy cuki fekete babydoll ruhát visel. Miután egész éjjel figyeltem vele Reidet, hirtelen fájdalmat érzek a mellkasomban. Olyan óvó, ugyanakkor édes vele. Zsémbes, de vele valaki teljesen mássá válik. Igen, ez a szerelem.

– Szeretném látni, hogy te jobban csinálod! – hívja ki válaszul Anna. Reid egyszerűen vigyorog ezen, és a fejét rázza, karjait Summer köré fonva és szeretetteljesen megcsókolva a feje tetejét.

– Nem akarnám, hogy mindannyian rossznak tűnjetek – mondja simán.

– Megfutamodsz! – kiáltja Anna.

– Gyerünk Reid! – mondja neki Summer. – Még csak nem is fogunk cikizni érte, hogy milyen borzalmas leszel.

Reid megcsókolja, hogy befogja a száját, és működik.

Mindannyian újra próbálkozunk, hogy rávegyük Reidet, álljon színpadra és énekeljen, de elutasít minket.

– Nincs az az isten, hogy odaálljak! – mondja felállva. – És a gyönyörű feleségem és én lelépünk, mielőtt ti srácok újra visszamentek oda. Egész biztos vagyok benne, hogy Rihanna kurvára sír most, miután hallotta, hogy megsemmisítitek a dalát.

– Nem megyek sehová – mondja Summer a zenére mozogva. – A lányokkal akarok maradni!

– Summer! – mondja Reid, várva, hogy ránézzen. – Állapotos vagy és fáradt. Menjünk haza és pihenj – láthatod a lányokat máskor is! Tudod, hogy nem tudunk megszabadulni tőlük, valószínűleg vissza fognak jönni.

Summer mindegyikünk arcára pillant. – Visszajöttök és találkozunk?

Mindannyian egyetértünk.

– És tetszik a hölgyek éjszakája ötlet – mondja kacsintva.

Reid felnyög, és olyan pillantást lövell Annára, ami megtorlást ígér.

Anna egyszerűn felmutatja neki a hüvelykujját.

Ők ketten elmennek, magunkra hagyva minket, hogy tegyünk kedvünk szerint.

A régi szép időkről beszélgetünk, amikor Lana hirtelen feláll, és odamutat. – Szent szar, nézzétek, ki van itt!

Mindannyian odanézünk.

Egy magas, vékony, kócos, fehérszőke hajú férfit látok felénk jönni. Mellette egy nagyobb, ijesztőbb kinézetű férfi, feltűnő taréj frizurát viselve, és bőrbe öltözve. Ahogy odajönnek az asztalunkhoz, látom, hogy a szőke férfinak gyönyörű zöld szemei vannak, míg barátjának sötétek és baljóslatúak.

– Talon! – visít fel Anna, a karjaiba ugorva. Talon ölelésbe fonja őt, izmos, tetovált karjai szinte gyengéden tartják. Pontosan ki is ez a Talon? Lanára pillantok, de túl elfoglalt azzal, hogy felmosolyogjon a férfira. Ő felemeli Annát a levegőbe mielőtt leteszi, aztán megöleli Lanát.

Amikor elengedi, lenéz rám. – És ki van itt nekünk? Ti ketten végül találtatok egy új barátot?

Gyengéden felhúz a székemből, és a mellkasához húz. – Talon vagyok.

Kicsit kínosan érezve magam attól, hogy egy teljesen idegen tart, mégis furcsán vonzódva hozzá felnézek az arcába, és azt mondom: – Örülök a találkozásnak, Bailey vagyok.

– Slice, mondanám, hogy örülök, hogy újra látlak, de hazugság lenne! – hallom, ahogy Anna mondja Talon barátjának.

Slice válaszul mélyen felnevet. – Ne legyél ilyen, Anna!

– Engedd őt el, Talon! – szidja le Anna, megragadva a karomat, és elhúzva engem tőle. – Ő tiltott terület.

– Ahh, ne már! – morogja Talon. – Épp most tetted őt tiltottá. Tudod te, mit tesz ez egy olyan férfival, mint én?

Annára nézek. – Azt hittem azt mondtad, hogy nem lesznek itt motorosok az őrünkön kívül. – Az ajtó felé nézek. – Ami azt illeti…

Hol az a fickó?

– Úgy értettem, nem lesznek Wind Dragons tagok – válaszolja Anna, fejével Talon felé biccentve. – Ezek a srácok úgy tűnik, csak felbukkannak mindenhol.

Szemöldökömet összevonva kérdezem Talont: – Te nem Wind Dragon vagy?

Talon csúfolódva leül mellém, és karját a székem háttámlájára fekteti. – Határozottan nem, gyönyörű.

A férfiak nem viselnek semmilyen mellényt - egy szó, amit csak ma tanultam - de az biztos, hogy nekem motorosoknak tűnnek. Ha ő nem egy Wind Dragon, akkor felteszem, egy másik klubban van, vagy valami ilyesmi.

– Mi a fenét csináltál vele? – kérdezi Anna, körbenézve a bárban.

– Pillanatnyilag a figyelme el van terelve – válaszolja Talon egy kacsintást villantva rám.

– Talon, esküszöm az istenre…

– Jól van – vág közbe Talon. – Csak látni akartalak. Már jó ideje volt.

Anna arckifejezése ellágyul, és leül, Slice mellé ül. – Igen. Hogy vagy?

– Jól – mondja Talon, aztán rám néz. – Most még jobban.

Anna nem tűnik boldognak, szemei összeszűkülnek, és szája összeszorul. Hirtelen józan arckifejezése láttán nem tehetek róla, de arra gondolok, hogy szüksége van még egy italra, vagy kettőre. – Ő Rake exe.

Talon szemei erre tágra nyílnak, és hirtelen egy is kicsit józanabbnak érzem magam. Miért kellett felhoznia a nevét?

– Nos, ha ilyen rossz ízlése van a férfiak terén, biztos vagyok benne, hogy én épp bejövök neki – mondja, ajkai megrándulnak.

Slice kuncog ezen, jókedvű pillantással néz felém. – Ez az igazság.

Feltartom a kezem. – Védelmemre, ez évekkel ezelőtt volt. Szeretem azt hinni, hogy azóta felnőttem.

– Szexben és puncikényeztetésben mindent szabad – teszi hozzá Slice, aztán egy flörtölős pillantást küld Lana irányába.

– Tracker meg fog ölni téged – zsémbel Anna, karjait keresztbe fonva a mellkasán. – Nem, engem fog megölni, és a bátyám és az emberem is, amikor rájönnek, hogy alakult az este.

Tátogok. – Azt mondtad, Rake nem fog rájönni!

Összerándul, aztán próbálja elbagatellizálni azzal, hogy a kezével int a levegőben. – Rendben lesz! Tudom kezelni a bátyámat.

Kinyitom a számat, aztán becsukom. Ez olyan amilyen. – Ha a szarakodás elölről kezdődik emiatt, talán befejezhetnénk egy nagy durranással.

Amikor Talon egyetértően mormog, összeszűkült pillantással nézek rá. – Nem azzal a fajta durranással! Italok, és talán tánc. Benne van bármelyikőtök egy kis karaokéban?

Slice úgy néz ki, mintha már a gondolattal is megsértettem volna, de Talon hátraveti a fejét és nevet. – Kedvellek, Bailey. Megmondom neked, mi van. Egy csók, és eléneklem veled akármelyik duettet, amelyiket akarod.

Öntudatlanul a pillantásom leeresztem finomnak tűnő, telt ajkaira.

Jóképű, igen, de nem érzek semmit.

Miért nem érzek semmit?

Törött vagyok?

Mikor volt az utolsó alkalom, hogy kaptam egy rendes csókot? Egy felemésztő, olvasztó, ínycsiklandó, bugyi-nedvesítő csókot? A szomorú az, hogy az utolsó ember, aki így csókolt meg, Adam volt.

Bassza meg.

– Megegyeztünk – bukik ki belőlem.

Hirtelen négy szempár szegeződik rám.

– Mi az? – kérdezem vállat vonva. – Ő cuki.

– Ahogy te is – mondja Talon reszelősen, hangszíne arra késztet, hogy ránézzek. Megnyalja alsó ajkát, szeme parázslik. – Gyere ide!

– Ahhoz mit szólsz, hogy te gyere ide? – kérdezem olyan fülledt hangon, amiről nem is tudtam, hogy rendelkezem vele.

Talon elvigyorodik, szemei hevesek és közelebb jön.

– Bailey! – hallom Anna morgását Slice nevetésén és Lana lágy – Uhh, Bailey–jén át.

Egyikről sem veszek tudomást.

Ha egy csókot akarok, akkor kapni fogok egyet. A jövőre hagyom az aggódást az esetleges következmények miatt. Amikor Talon megragadja az arcom nagy, meleg kezeivel, és ajkait az enyémekre szorítja, minden mást kizárok.

Mindent, kivéve az ajkait.

Fűszeres illatát.

A nyelvét.

Igen, ez egy jó csók.

Nagyszerű.

De nem egy Adam csók.

Nem első alkalommal gondolom azt, hogy talán a pasi összetört engem. Tönkretett mindenki más számára. Elszántan, hogy nem hagyom a rohadékot nyerni, elmélyítem a csókot Talonnal, és hagyom a kezeimet izmos hátára vándorolni. Egy mély, morgó hangot ad, ami visszahoz a valóságba, emlékeztetve, hogy az emberek bizony épp most figyelik, ahogy smárolunk.

Aztán egy ismerős hangot hallok, és csak tudom, hogy most nagy szarban vagyok.

És mindenkit lehúztam magammal.

– Mi a fasz?! – hallom Adam morgását. Elhúzódom Talontól és felnézek Adam, Arrow és Tracker dühös szemeibe.

Basszus.

Adam tekintete nem hagyja el az enyémet. Egy izom az állkapcsán ismétlődően megfeszül, és kezei ökölbe szorulnak.

Dühösnek tűnik.

És úgy értem dühösnek.

Igen, a ma este egy hatalmas kurva hiba volt.

Adam nem akart engem a családja körül, és nem számít, mit mond Anna, a ma estének nem kellett volna megtörténnie. Nem akarok törést okozni köztük. És nem akarok harcolni Adammel, mert tudom, hogy a régi szar a felszínre fog kerülni. Ez az utolsó dolog, amire szükségem van. És határozottan nem kellett volna megcsókolnom Talont, tudva, hogy fasírtban vannak Adammel.

A seggemen kellett volna ülnöm otthon, és Monopolyt játszani Carával, Tiával és Rhettel.

– Elég biztos, hogy megmondtam neked, hogy maradj távol a családomtól – morog rám Adam. Mellém pillant, szája megfeszül Talonra. – És te! Életben hagylak Anna miatt, de kurvára ne provokálj!

Talon egyszerűen felvonja a szemöldökét, úgy néz ki… jókedvű? Ezek a férfiak mind bolondok? – Én ülök itt, élvezve egy gyönyörű nő társaságát, aki nincs egyik férfival sem a klubodból. Nem látom be, miért vagy olyan kurvára dühös emiatt, Rake.

Anna feláll, arca sápadt. – Rake, várj! Én vagyok az, aki…

– Maradj ki ebből, Anna! – morogja Adam, szemei állhatatosan rajtam. Ahogyan viselkedik – a testtartása, a belőle áradó fenyegetés – olyan, mint az az Adam, akit ismertem, szorozva százzal.

Nem kerüli el a figyelmem, ahogy Arrow elkomorodik Adam Annához intézett hangsúlyára, és védelmezően lép egy lépést Anna felé.

Azt ott pont az, amit kívánok magamnak.

De senki sem fog megvédeni engem.

Látok egy szexi kopasz fickót a bárból felénk viharzani. – Ezzel menjetek ki, most! Vagy Reid itt lesz, hogy szétrúgja mindenki seggét.

Arrow a férfira néz, aki tesz egy lépést hátra. Igen, én sem akarnék Arrow-val szórakozni. Mégis, felteszem, a férfiak tisztelik Reidet és a bárját, mert megragadják a nőiket, és kimennek. Azt gondolva, hogy most szabadon beugorhatok egy taxiba, és eltűnhetek innen a francba, megugrok a meglepetéstől, amikor Adam megragad a felkaromnál, és az oldalához húz.

– Engedj el engem! – mondom, így csak ő hall.

– Esélytelen – morogja az orra alatt. – Visszajöttél ide, a kurva területemre, az én embereimmel, most te és én el fogunk egy kicsit csacsogni!

– Nem a tiéd ez a bár – mondom gúnyolódva, összehúzott szemmel. – Hogy lenne ez a te területed? Csak engedj el! Hazamegyek, és úgy tehetünk, mintha semmi sem történt volna.

– Igen? Gondolod, hogy bármikor a közeljövőben el fogom felejteni, hogy megcsókoltál egy fickót, akit kurvára ki nem állhatok? Semmit sem tudsz a hűségről, ugye? Talán Annával és velük lógnod jó lesz, talán tanulsz valamit.

Akkora egy pöcs!

Sípcsonton rúgom. Lenéz rám, de még csak meg sem rándul, szóval vagy nem fájt, vagy csak nem adja meg nekem az elégtételt, hogy tudjam, hogy igen.

– Nőj fel, Bailey!

– Olyan sok rosszat mondasz rólam, mégis még mindig tartasz engem. Miért?

– Ahogy mondtam, beszélnünk kell.

– A beszélgetés az utolsó dolog, amit tennünk kell – lövök vissza. A beszélgetés ideje lejárt.

– Bailey! – hív Talon, elvonva a figyelmem Rake-ről. Rake megmerevedik, ahogy Talon megközelít minket. Ő és Talon bámulják egymást, a köztük lévő feszültség miatt a levegő sűrű és kényelmetlen. Mondhatom, ez többről szól, mint én. Próbálom elhúzni a kezem Adam szorításából, de ő csak szorosabban tart. Slice Talon mellé lép, mögötte állva, ha valami balul sülne el, gondolom.

– Gondunk van? – kérdezi Adam.

Talon oldalra dönti a fejét. – Te mondd meg.

– Rake, menjünk! – kiáltja Arrow, Anna felé fordul, és mond valamit a fülébe. Anna parancsára tette? Valami ebben szórakoztat, a nagy, pokolian rémisztő férfi próbálja lecsillapítani a nőjét.

– Eressz el, hadd menjek – motyogom, belefáradva a pózolásukba. – Haza kell mennem.

Mindketten lenéznek rám, mintha csak most emlékeztek volna vissza, hogy ott vagyok.

– Én viszlek haza! – parancsolja Adam, aztán Talonra néz. – Ennek nincs vége. Nem akarlak valaha megint a közelében látni, megértettél?

Talon azonban figyelmen kívül hagyja, és rám néz. – Elmehetsz vele, vagy el tudlak vinni. Mondd ki!

A levegő megint besűrűsödik.

Francba.

Nem akarom, hogy harc törjön ki miattam, és nem akarom, hogy Talon azt gondolja, hogy jobban kedvelem őt, mint valójában. Ő egy kedves fickó, de nincs szándékomban lefeküdni vele, vagy randizni vele.

– Köszönöm, Talon – mondom neki. – Jól leszek. Nem akarok több gondot okozni.

Talon enyhén bólint, pillantása elárulja, hogy ha szükségem van rá, csak szólnom kell.

De nincs.

Búcsút intek, ahogy Adam a motorjához húz.

Talon és Slice azonban nem indulnak – ott állnak figyelve.

Kapok egy sisakot, amit felveszek. Adam biztosítja, hogy a kezünk nem érintkezzen.

– Szállj fel! – követeli Adam, nem zavartatva magát azzal, hogy felsegítsen. Sosem ültem motoron korábban, és eléggé biztos vagyok benne, hogy ő ezt tudja.

– Sosem ültem még motoron korábban – vallom be halkan, nem tudva, hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Ez biztonságos? Egyedülálló szülőként nem igazán engedhetem meg magamnak, hogy bármi meggondolatlant tegyek. A lányomnak szüksége van rám, ha én nem vagyok neki, nincs senkije.

Adam megnyalja alsó ajkát. – És? A régi Bailey imádta volna ezt a szart. A régi Bailey mellett Anna szentnek tűnt. Olyan sokat változtál?

Szúrósan nézek rá. – Felnőttem, Adam, talán neked is ki kellene próbálnod.

Egy gúnyos hangot ad, de nem mondd semmit, mialatt én esetlenül felülök a motorra, és vonakodva a dereka köré fonom a karjaimat.

Egy kérdés fut át a gondolataimon.

Miért akarta, hogy vele menjek?