27.- 28. Fejezet

 

HUSZONHÉT

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

– RÁJÖTTEM, mi a bajom – mondja Tia, a tükrön keresztül néz rám, a haját keféli.

– Szükséged van rá, hogy megfektessenek? – tippelek, leülök az ágyára és várom, hogy folytassa.

– Nos, igen – mondja vigyorogva. – De nem így értettem. Rájöttem, hogy azt hiszem, én vagyok a kivétel minden szabály alól. Például, ha egy fickó azt mondja, csak szexet keres, semmi mást, azt fogom mondani, hogy nekem oké, és általában az is – teszi hozzá, leteszi a kefét és megfordul a székében, hogy szembenézzen velem. – De néha tényleg többre számítok, és azt hiszem, hogy hosszú távon meggondolják magukat, amikor nem fogják. Úgy érzem, mintha mindig nekem kellene lennem a kivételnek a szabályaik alól. Ami hülyeség, ugye? A végén csak megbántva végzem, valamin, ami könnyen elkerülhető lett volna.

– Neked kellene a kivételnek lenned ama férfi számára, akinek teremtve lettél, akihez tartozol – mondom neki a szavain tűnődve. – És az leszel. Csodálatos vagy, tudod ezt? Bármelyik férfinak meg kellene köszönnie a szerencsecsillagainak, hogy olyasvalakije van, mint te.

– Tudom – ért egyet, megnevettetve engem.

– Csak be kell fejeznem, hogy szabotáljam önmagam. Olyan férfiak után menjek, akikről tudom, hogy problémásak, vagy akik nem azokat a dolgokat akarják, amiket én akarok.

– Tudod, mit akarsz? – kérdezem, teljesen komolyan. Mindig olyan blazírt volt az alkalmi szexszel kapcsolatban, mintha nem állt volna készen többre, de talán most igen.

– Azt hiszem, csak most jövök rá – vallja be, egy féloldalas vigyort villantva rám. – És amikor rájövök, meg fogom szerezni.

Bánatosan megrázom erre a fejem. – A szegény férfit máris sajnálom.

– Én is – ért egyet, odajön az ágyhoz és leül mellettem. – Rake még mindig dühös a múlt éjszakai svindlidre?

– Tombol – válaszolom morcosan, kifújva egy nagy levegőt. – Bár dühösebb Annára, és ettől valami okból még rosszabbul érzem magam. Sosem bírtam látni, hogy ők ketten veszekednek.

Felnőve csak ők voltak egymásnak, és akármikor veszekedtek, az megfájdította a szívem. Nyilvánvalóan ez még nem változott.

– Ki fognak békülni – mondja Tia magabiztosan. – Csak hagyd, hogy maguk közt tisztázzák. Jön majd valami új dráma, és az egész Wild Men-kaland el lesz felejtve.

Felnyögök, eltakarom az arcom a kezeimmel. – Csak elképzelni tudom melyik dráma lesz a következő.

– Legalább rendszeresen rendesen megdugnak – biggyeszti az ajkát. – Mindig lehet rosszabb.

Igen, igen lehet.

* * *

 

Egy háborús zónába sétálok be.

Anna kiabál, arca élénkvörös, míg Rake próbál beszélni hozzá, de figyelmen kívül hagyják.

Arrow a szoba sarkában áll, karjai keresztben a mellkasán, ahogy tanulmányozza Annát, arca érzelemmentes.

Úgy érzem, lassan kihátrálnék a szobából, de akkor Anna meglát.

– Nem fogod elhinni, mit csinált! – mondja, Arrow-ra mutatva.

– Mit? - kérdezem hezitálva, odasétálva hozzá.

– Elment a Wild Men klubházba, kihívta Talont, és egy kurva harcot kezdeményezett. Mindenki előtt! Ezért nem akartam elmondani neked, Arrow – mondja, alsó ajka remeg.

– Akkor némi kibaszott tiszteletet kellett volna mutatnia – vicsorogja Arrow, eltolja magát a faltól és felé sétál. – Hagytam, hogy találkozz vele. Nem tetszett, de nem mondtam szart se. De ez átlépett egy kibaszott határt. Egy férfi nem hívja a nőmet valahova, ahová tudja, hogy nem szabadna mennie, aztán mi? Hátradől, mialatt mi mindannyian a pokolba küldünk téged érte? Tudom, hogy úgy gondolod, ő családtag, de nézz körbe! – Arrow körbenéz, karjai szélesre tárva. – A családod épp itt van. És nézd meg, hogy kezelsz minket. Olyan kurvára aggódtam, hogy valami történt veled; ennél jobban tudod. Tudod, min mentünk mindannyian keresztül, mit veszítettünk. Ez kurvára önző volt tőled.

Arrow kiviharzik, míg mi mindannyian csendben állunk ott.

Ez a legtöbb, amit valaha hallottam beszélni.

Rossz pillanat lenne most megkérdezni, hogy hogy van Talon?

– Nem kellett volna olyan nagy ügynek lennie – mondja Anna, hangja megakad. – Csak be akartam ugrani egy órára, és boldog születésnapot kívánni neki. Ennyi. Nem akartam senkit megbántani; nem akartam semmi szarságot kezdeni. Csak ünnepelni akartam vele. Tudom, hogy elbasztam, oké? Nem láttam a tágabb összképet – csak egy éjszakát láttam egy kis szórakozással, és sajnálom, hogy Bailey-t is magammal vittem.

Valóban látom Rake arcát megenyhülni. – Menj, tisztázd ezt vele. Mindenkinél jobban kellene tudnod, hogyan érzi magát ettől Arrow.

Én sem igazán láttam az összképet, de most látom csak, hogy mekkora hibát vétettünk, és határozottan nem csinálnék ilyesmit újra.

Anna bólint, és elindul arra, amerre Arrow elment, otthagyja Rake-et és engem, egymást bámulva.

– Szia – mondom, hátratűrve a hajam a fülem mögé. – Még dühös vagy?

Odajön hozzám és megragadja a csípőmet, testemet az övéhez húzza. – Falaztál Annának. Nem tudok dühös lenni rád pontosan emiatt, noha amit mindketten tettetek, az kibaszott hülyeség volt.

– Talon nem…

– Nem akarom ebben a pillanatban a nevét hallani. Kicsit engedékenyebb vagyok veled, mert neked ez az egész dolog új, de meg kell értened, mennyire másként alakulhatott volna az éjszaka, ha bármi történik. Kurvára nem mész másik MC klubházába, nem érdekel mi az ok! Annának jobban kéne tudnia, és most már neked is. Nos, hol van Angyal? – kérdezi, ajkával követve a fülcimpám vonalát.

– Tiával és Rhettel, ők…

– Benned kell lennem most azonnal. És nem leszek gyengéd, Bailey –suttogja, amitől a mellbimbóim megkeményednek. Megcsókolja a nyakam, aztán a bőrömbe beszél. – Megtanítok neked egy leckét. Meg fogom neked mutatni, hogy kihez tartozol.

– Oké – lehelem, majdnem kábulatban karjaimat a nyaka köré fonom. Felemel, megragadja a seggem, megszorítja, és a szobájába sétál. Az ajtó kinyílik, aztán becsapódik, majd a zár kattan mögötte, és engem úgy tesz le az ágyra, hogy lábaim lelógnak a szélén. Csendesen várok, miközben Rake figyel, lassan kigombolja a gombot a farmerjén, amit a cipzár követ, a hangja hangos a csendes szobában. Leveszi a farmert, amit a bokszere követ, farka előreugrik, keményen és készen.

– Nyisd ki a szád! – parancsolja, és én lelkesen kinyitom. Közelebb jön, és farkát a kezembe veszem, megnyalom a csúcsát egyszer, aztán a számba szívom.

– Jó kislány – mormolja, szemei sötétebbek a szokásosnál. – Vegyél be annyira, amennyire csak tudsz.

Hosszát a számba csúsztatom, olyan mélyre, amennyire tudom, aztán mozgatom a fejem és ki-be szívogatom, beszívva az arcom.

– Basszus – recsegi, ahogy kényeztetem, a torkom hátuljáig bevéve, addig, amíg képes vagyok rá anélkül, hogy öklendeznék. Hajamat a kezébe gyűjti és a csuklója köré tekeri, hátrahúzza a fejem és egyenesen a szemembe néz. – A szádban akarok elélvezni.

Nyelek és visszahúzódom. – Csináld.

– Én adom itt a parancsokat – mondja rekedten, visszacsúszva a számba. Gyengéden kezembe fogom a golyóit, és masszírozom őket, épp ahogy szereti, mialatt hatalmas farkát szívom. Akkor jobb kezem a farka tövéhez mozdítom, megdolgozom az alját, míg a szám gondját viseli a többinek.

– Igen, épp így – mondja torokhangon. – El fogok élvezni, bébi.

Engedelmeskedem a figyelmeztetésének, kicsit keményebben szopom, míg elélvez.

Mindent lenyelek, aztán még egyszer megnyalom a hegyét, mielőtt teljesen elengedem.

– Most menj az ágyra, és tárd szét nekem a combjaidat.

Teszem, amit mond, izgalom folyik át a vénáimon. Még mindig felöltözve hátrafekszem.

– Emeld fel azt a csinos ruhát! – mondja, maga is felmászva az ágyra.

Felemelem a ruhámat, megmutatom a piros bugyimat.

– Hmmm. Tedd bele a kezedet! Azt akarom, hogy játssz magaddal, míg én figyellek.

Becsúsztatom a kezemet, nézem Rake-et, és további instrukciókra várok.

– Csúsztasd be egy ujjadat! – mondja, megnyalva az alsó ajkát. – Ez az, csak így. Most azt akarom, hogy kihúzd és használd a nedvességet, hogy a csiklóddal játssz.

Megdolgozom a csiklómat egy ujjal, a lélegzetem egyre nehezebb.

– Most teljesen húzd le a bugyidat –mondja hirtelen, a jobb kezével megfogja a bokámat, és még szélesebbre tárja a combjaimat. Megemelem a csípőm, és lecsúsztatom a bugyit a combjaimon. Amikor eléri a térdemet, Rake húzza le tovább.

Ott fekszem fényes nappal szélesre tárt lábakkal, míg ő a legintimebb részemet bámulja, és valami okból nem érzek szégyent. Ő Rake, és én fenntartás nélkül bízom benne.

– Mit akarsz, mit csináljak veled? – kérdezi, pillantásunk most összekapcsolódott.

– Szóval most te kérdezel engem? – viccelek, játékosan mosolygok rá. Merésznek érzem magam, végigfuttatom a kezem a melleimen az anyagon keresztül. – A szádat akarom a mellbimbóimon, az ujjaid varázslatot műveljenek a puncimon. Annyival jobb érzés, amikor megérintesz, mint amikor én csinálom magamnak.

– Valóban? – vigyorog farkasszerűen, nyelvét átfuttatva ajakgyűrűjén. – Ez azért van, mert több a gyakorlatom.

Kinyújtom a lábam, hogy combon rúgjam, megnevettetve őt.

– Genya!

– Ha genya volnék, nem érném el, hogy elélvezz most azonnal – mondja, felvonva jókedvében egyik szemöldökét.

– Jobban teszed, ha eléred, most azonnal – mondom neki, összehúzva a szemeimet. Leveszem a ruhámat és a melltartómat, és visszafekszem meztelenül és várakozva.

– Készen állok, bármikor, amikor te is.

Rake hátraveti a fejét és nevet, egy mély és derűs hangon. – Gondolod, hogy ez a test elég, hogy elcsábítson, hogy megtegyem, amit akarsz?

– Igen – dorombolom, pimaszul átfuttatva ujjaimat a mellbimbóimon. – Ismerem a gyengeséged, Rake.

– És mi az? – kérdezi, szemhéjai elnehezülnek, ahogy folytatom saját magam érintését.

– Én – suttogom lágyan, alig szólalva.

Megragadja a csuklóimat, és a fejem fölé szegezi őket, belenyomva a matracba. Ajkát az enyémhez nyomja, keményen és hevesen.

Birtoklóan.

Követelően.

– Most meg fogom mutatni neked, hogy kihez tartozol – mondja duzzadt ajkaimnak. – És te elfogadsz mindent, amit adnom kell, ugye?

Bólintok.

Egyetlen sima lökéssel belém csúszik.

HUSZONNYOLC

 

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

– Gondolsz rá valaha, mi történt volna azon az éjszakán, ha rájöttem volna, mi történik? – kérdezi Rake, elsimítja a hajamat az arcomból, ahogy egymással szemben fekszünk. Miután kibeszéltük a Talon-helyzetet, Rake végül elengedte. Noha nem hiszem, hogy valaha meg fog bocsátani Talonnak.

– Valószínűleg börtönben lennél – mondom, szomorúan mosolyogva. – Nincs értelme visszanézni. Olyan messzire jutottunk azóta.

– Tudom – ért egyet, hüvelykujjával gyengéden megdörzsöli az alsó ajkam. – Bár mindig gondolok rá. Arra az éjszakára, visszajátszásban. Megtalál, amikor gyenge vagyok, ami csak olyankor van, amikor alszom.

– Álmodsz róla?

– Állandóan – vallja be lágyan, megcsókolva a szám. – Ez a vezeklésem. Újraélni a pillanatot minden éjjel, és felébredni, tudva, hogy ez nem álom, volt, ez emlék.

– Egy nap el fogod engedni – mondom neki, pillantásom jóképű arcát pásztázza. – Az álmok nem találnak majd rád, mert rá fogsz jönni, hogy minden okkal történt. Máskülönben nem lenne nekem Cara, és őt a világért sem cserélném el.

– Cara még mindig lehetne neked – mondja. – De az enyém lenne.

– Édes – suttogom megcirógatva zord arcát a tenyeremmel. – Zavar téged, hogy nem a tiéd?

– Úgy érzem, az enyém – mondja a szemembe nézve. – Még ha tudom is, hogy nem. Van ennek értelme?

Bólintok. – Sok mindenkivel lefeküdtem. Miután az történt. Buliztam és ittam. Tetszett a figyelem, amit a férfiaktól kaptam. Az nem én voltam, nem igazán. Megbántott voltam és elveszett. Amikor terhes lettem Carával, újra megváltoztam, de akkor jobbá. Befejeztem, hogy mindenkivel lefekszem, és bulizom. Anyává váltam. Bizonyos módon megmentett engem. Wade olyasvalaki volt, akivel lefeküdtem egy hétig, vagy kettőig; ahogy mondtam neked korábban, nem akart semmit kezdeni Carával. Azt akarta, hogy csináltassak abortuszt, de mondtam neki, hogy nem fogok. Azt is mondtam, hogy nem kérek tőle semmit, szóval beleegyezett.

– Hülye fasz – morogja Rake, karjai megfeszülnek körülöttem. – Hogy boldogultál egyedül?

– Durva volt – vallom be habozva. – Tanultam, és egy bárban dolgoztam. Próbáltam megadni Carának mindent, amire szüksége volt, de igen, voltak rossz idők. Szerencsére túl fiatal, hogy emlékezzen rájuk.

– Basszus, Bailey, hozzám kellett volna jönnöd. Nem számít mi volt, segítettem volna neked.

– Nem jöhettem akkor hozzád, Rake. Hátrahagytalak, de még mindig bántott minden, ami történt.

Kezébe fogja az arcomat, és orrát az enyémhez dörzsöli. – Nem volt könnyű utunk, de mindketten harcosok vagyunk, és kurvára átjutunk ezen. A múltam nem fog megérinteni minket, és a tiéd sem, mert nem hagyjuk. Semmi sem fog megérinteni minket. Semmi más nem számít többé, bébi. Semmi.

– Uhh, fejezd be, hogy ilyen cuki vagy -- mondom neki, megcsókolva az orrát.

Egy lassan elterülő mosolyt villant rám. – Nem hiszem, hogy rajtad kívül valaki hívott volna cukinak.

– Talán mert senki máshoz nem voltál cuki – mondom rákacsintva.

– Igaz – ért egyet, arcát a nyakamba rejtve.

Ásítok. – Szundíthatunk egy kicsit, és aztán elvisszük Carát vacsorázni?

– Jól hangzik – mondja, testemet közelebb húzva az övéhez, olyan közel, amennyire lehetséges.

– Tapadósnak érezzük magunkat, ugye? – poénkodom, és megcsókolom az állát.

– Úgy akarok aludni, hogy benned vagyok.

– Miért? – kérdezem homlokráncolva.

– Mert az az otthon.

 

* * *

 

– Mondtam neked mi történt Talonnal? – kérdezi Anna másnap, szomorúbbnak tűnik, mint amilyennek hosszú idő óta valaha láttam. – Arrow eltörte az állkapcsát.

Szemeim kikerekednek. – Talon nem tud verekedni?

Ő az elnöke a klubjuknak – nyilván tud egy-két dolgot.

– Nem harcolt – mondja nekem Anna, lenézve a telefonja kijelzőjére. – Csak hagyta, hogy Arrow az arcába vágjon néhányszor, anélkül, hogy bármit csinált volna.

– Miért? – kérdezem az orrom ráncolva.

– Fogalmam sincs. Nem értem ezeket a férfiakat jobban, mint te. – Felsóhajt, visszadugja a telefonját a zsebébe, és rám néz. – Tényleg nem tudom, mit csináljak. Arrow és Rake mindketten utálják Talont. Nem értem, miért nem tud csak mindenki kijönni egymással. Mindannyian össze vagyunk kötve valami módon, akár jó, akár rossz.

– Azt hiszem az egyetlen jó kötelék a barátságod Talonnal – mondom. – Minden más valamiféle baromság.

És ha őszinte akarok lenni, azt hiszem Anna az egész helyzettel kapcsolatban naiv. Meg tudom érteni, hogy be akarja illeszteni Talont az életébe, de a hűsége Arrow és a klub iránt kell, hogy első helyen legyen.

Kinyitja a száját, hogy ellentmondjon, de aztán becsukja. – Igen. Ez eléggé összefoglalja, igazán.

– Talon jól lesz – biztosítom. – Ő egy vagány MC elnök.

– Az – mondja Anna fanyarul. – Most épp azon kell izgulnom, hogy rendbe hozzam a dolgokat Arrow-val, nem Talonon.

– Még mindig haragszik?

– Egy kicsit – mondja és megrezzen. – És megértem miért. Túl fog jutni rajta.

– Talán addig jónak kellene lenned – javaslom.

Ajkai megrándulnak. – Azt hiszem, talán az lenne a legjobb.

Lana sétál be a konyhába, ahol Anna és én ülünk, egy üveg pezsgővel a kezében. – Épp kiadtam egy új könyvet! Ismeritek a szokást. Ideje ünnepelni!

– Holnap kezdem a jól viselkedést – viccel Anna, engem megnevettet, Lana kérdőn néz ránk. Mindketten gratulálunk neki az új kiadáshoz, és elhatározzuk, hogy elmegyünk vacsorázni, hogy megünnepeljük.

Ez alkalommal tényleg vacsorázni.

* * *

– Adam, – mondja Cara, feltartva neki egy könyvet – elolvasnád ezt nekem, kérlek?

Rake felkapja a súlyos könyvet, és a lányomra néz. – Az egész dolgot? Azt hiszem, itt leszünk holnapig.

Cara kuncog, és megrázza a fejét. – Csak egy kicsit.

– Biztos vagyok benne, hogy azt meg tudom csinálni – mondja neki gyengéden. – Miért nem készülsz el lefekvéshez először, és aztán olvasok neked, amíg elalszol?

– Oké – ért egyet. – De nem mész el, rendben?

Szemeim tágra nyílnak erre.

– Itt leszek – mondja neki Rake. – Sehol máshol nem akarok most lenni.

– Néha a másik házadban maradsz – mondja Cara vállat vonva. – Megyek, elkészülök a lefekvéshez.

Rake feláll, és az üres helyre bámul, amit Cara épp otthagyott. Megfordul, hogy rám nézzen.

– Tudod, hogy épp úgy néz ki, mint te, ugye? Nem tudok neki nemet mondani. Akármit akar, meg fogom adni neki, csak egy szemvillantásra, azokkal a nagy, barna szemekkel.

– Talán nem kellene ezt tudatnod vele – mondom neki száraz hangon. Felállok, és kezembe veszem az övét. – Olvashatok neki, ha akarod.

Rake lenéz rám, zöld szemei számítóak. – Tudod, hogy úgy szeretem őt, mint a sajátomat, ugye?

Nagyot nyelek. – Rake, én…

– Nem érdekel – mondja egyszerűen. – Nem érdekel, milyen régen volt, vagy hogy nem az én vérem folyik az ereiben. A te véred, és ez több mint elég nekem. Te az enyém vagy, és ő az enyém.

– Épp most mondtad nekem, hogy szereted a lányomat, mielőtt egyáltalán mondtad volna, hogy szeretsz engem? – kérdezem felmosolyogva rá, szemeim örömmel teltek.

– Néhány dolgot nem szükséges kimondani – mondja, kezével megragadja a tarkómat, és közelebb húz magához. – Beszéljenek a tettek helyette. De ha a szavakat akarod, akkor természetesen kurvára szeretlek, Bailey. Sosem hagytam abba, hogy szeresselek. Mindig a tiéd volt egy részem. Mindig.

– És én a tiéd – suttogom, tenyereimet a mellkasán pihentetve. – Mindig.

Egymás szemébe bámulunk, olyan sok minden zajlik köztünk a csendben.

Ez a férfi, ő az enyém.

Ismerem a lelkét.

Látom.

Felismeri az enyémet.

Nem számít, mi történt, amikor külön voltunk, vagy, hogy kik voltunk. Minden jelentéktelen. Egy szerelemnek, mint a miénk, eleve nem az volt elrendelve, hogy vége legyen. Olyanok vagyunk, mint a mágneses erő, mindig vissza fogjuk húzni egymást.

Mert számomra ez az igaz szerelem.