11. -12. Fejezet

 

TIZENEGY

Fordította: Red Ruby

 

BAILEY

 

A dörömböléstől az ajtón lüktet a fejem. Kényszerítem magam, hogy felemeljem az arcom a párnámról, és kinyissam a szemem. A térdemre tolom magam, ásítok és nyújtózom.

További dörömbölés.

Látom a szőke hajat a mellettem lévő párnán, és mosolyogva megbököm Tiát a hátán.

– Valaki van az ajtónál – nyögöm.

Felemeli a fejét. – Mennyi az idő?

Megragadom a telefonom az éjjeliszekrényemről és rápillantok. – Reggel hét.

– Anyu azt mondta, hogy kilencre hozza ide a kölyköket, reggeli után, szóval ez nem ő – mondja homlokráncolva. – Jobb, ha valamiféle ételfutár.

– Igen. – A szemeim forgatom. – Hidd el, nem vagyunk olyan szerencsések.

Puff. Puff. Puff.

– Az istenit – morogja Tia kiszállva az ágyból, és szorosra fogva jégkék köntösét maga körül. – Nem alhatja ki egy nő békében a másnaposságát? Nem értem.

– Te vagy a legjobb! – mondom neki, visszasüppedve a matracba, és kissé sajnálva akárki is volt az ajtónál.

Behunyom a szemem, és épp vissza akarok aludni, amikor hallom a nevem kiáltani.

– Mi az? – kiáltok vissza, szemeim még csukva.

Az ajtó kinyílik, és hirtelen a levegőt a szobában mintha kiszívták volna. Lassan kinyitom a szemeimet és felülök, amikor meglátom, hogy ki van a hálószobámban.

Mi a fene?

– Jó éjszakád volt? – morogja Rake, beviharzik a szobámba, és elkezd fel-alá mászkálni.

– Mit csinálsz itt? – kérdezem, próbálom megszelídíteni a hajamat az ujjaimmal. Valószínűleg épp tök szarul nézek ki. Van még szétkenődött smink az arcomon?

Talán.

Nagyszerű, igazán nagyszerű.

– Mi a faszt képzeltél, együtt lógni kurva Talonnal és Slice-szal? Ilyen nagyon dugni akarsz egy motorossal? Erről van szó? – kiabálja, arca elvörösödik, kezei összeszorulnak. – Motoros grupivá válsz? Tudod milyen kurva veszélyes ez?

Ekkor lép be Tia a szobába– egy kibaszott jégkirálynőnek néz ki – mielőtt én egyáltalán válaszolhatnék.

– Hogy merészelsz így beszélni vele? Kurvára egyáltalán nem ismered őt, ugye? És semmi beleszólásod nincs abba, hogy mit csinál. Miért nem húzol csak el a házából, amíg tanulsz némi istenverte jó modort?

Igen, csak Tia tolna le egy száznyolcvanvalahány centis motorost.

Felállok, és teszek róla, hogy a cicijeim ne látszódjanak. – Elmentünk, ott voltak. Ittunk néhány italt, aztán hazajöttünk. Nem tudom, miért kell ezt neked elmagyaráznom, de tessék.

Ők az ő barátai végül is, vagy akármik ők.

Tiára nézek, és vetek rá egy kis mosolyt. – Adj nekem egy másodpercet, édesem.

Bólint, a legcsúnyább pillantást veti Rake-re, amit valaha láttam, aztán becsapja maga mögött az ajtót. Rake előttem áll, fortyog a dühtől, de nem vagyok megrémülve. Lehet, hogy egy idióta, de ismerem ennek a férfinak a lelkét, és sosem bántana engem.

– Észreveszed, hogy túlreagálod, ugye? – kérdezem halkan, keresztezve a karjaimat a mellkasomon.

– Van egy kölyköd, miért iszol motorosokkal? – morogja, frusztráltan átfuttatva egyik kezét szőke haján. – Láttad mi történt a Rift-nél. Mi van, ha valami olyan történik megint, és én nem vagyok a környéken, hogy meggyőződjek róla, hogy rendben vagy?

A szívem egy kicsit megolvad a kifejezéstől az arcán.

A düh mögött aggodalom van… értem.

Minden, amit mond, már átfutott a fejemen, szóval tudom, hogy nem rossz a megfigyelése. Bezárom a köztünk lévő teret, és kezemet a karján nyugtatom. – Jól voltunk. Talon gondoskodott róla, hogy így legyen. Elmentünk egy italra. Tia és én sosem jutunk el együtt, mert felváltva vigyázunk a gyerekekre. Szóval ez egy ritka alkalom volt, és mi ki akartuk élvezni. Nem igazán ismerek bármi más helyet a Knox’s Tavernen és a Riften kívül, szóval elmentünk a Knox’s-ba.

Mély levegőt veszek, és folytatom. – Tudom, hogy talán fura érzés neked, mert hirtelen csatlakoztam a világodba, noha te nem akartad. És én sem. Csak úgy tűnik, hogy hirtelen mindig a rossz helyen vagyok a rossz időben és belefutok emberekbe, akikkel miattad találkoztam.

Zöld szemei megenyhülnek, de egy másodperccel később rideggé válnak. – A kurva életbe, Bailey. Dugtál vele? Mert keresek egy újabb okot, hogy megöljem a rohadékot.

Felnyögök és behunyom a szemem, csalódottság tölt el. – Nem. Nem dugtam vele. És tudod mit? Ha megtettem volna, nem tartozna rád. Miért nem folytatod más férfiak nőinek megdugását, és hagysz engem békén?

– Nem tudtam, hogy az a ribanc ahhoz a fickóhoz tartozik. Ő vetette rám magát, bocsánat, hogy azt feltételeztem, hogy egyedülálló, nem pedig egy kurva old lady – mondja, leül az ágyam peremére és lehúz, hogy üljek mellé. – Van egy hatalmas kurva problémánk.

– És mi az? – kérdezem óvatosan, hajamat a fülem mögé tűrve.

Rake egy kezét végighúzza az arcán, aztán a térdeire könyököl. Végül a szemembe néz. – Ha dugsz valakivel, akit ismerek, nem fogom nagyon jól kezelni, Bailey.

– Rake, én…

– Mikor kezdtél Rake-nek hívni? – kérdezi, valami megvillan a szemében, amit nem szeretek ott látni. Ha nem ismerném jobban, azt mondanám, nem tetszik neki, hogy Rake-nek hívom. De ennek semmi értelme.

Megvonom a vállam. – Felteszem, amikor rájöttem, hogy ki vagy te.

Ő az én Adamem volt, de már nem. Mindenki másnak ő Rake, és miért kellene bármi másnak lennie számomra?

Nagyot nyel, működésre bírva a torkát. – A kurva életbe, Bailey! Az életem annyival könnyebb volt, mielőtt visszacsöppentél bele. Nem gondolkodtam olyan kurva sokat, az életem stressz-kibaszott-mentes volt.

Egyenesen előrenéz és felsóhajt. – Azok a régi szép idők.

– Fejezd be a drámázást! – szidom le a szemeimet forgatva. – Csak kezelni fogjuk ezt, mert nem fogom befejezni az Annával és Lanával való találkozást.

– Igen – mondja, előrángatva a szót. – Az olyan kurva jól működött múlt alkalommal.

Kuncogás hagyja el a számat. – Ők erős nők, számítanod kellett volna erre.

– Tudom – mormogja. – Reméltem, hogy a húgom egyszer hallgatni fog rám. – A combjára csap. – Rendben. Nem fogsz dugni senkivel. Pont. Örülök, hogy ezt megbeszéltük.

Feláll, otthagy engem összezavarodva. – Tuti biztos, hogy sosem mondtam, hogy nem fogok lefeküdni senkivel.

– Nos, Nem dughatsz egy motorossal anélkül, hogy valami szarságot elkezdenél. A Wind Dragonok egyike sem fog hozzád érni, és ha Talonnal dugsz, háborút indítasz. Ó, és ha egy civillel dugsz, egy pillantás ránk, és összeszarják magukat. Ez nem sok férfit hagy neked, ugye?

A rohadék elégedettnek tűnt magával. Igazán elégedettnek.

– Hihetetlen vagy, tudod? Miért érdekel egyáltalán? Évek teltek el. Évek. Csúnyán szakítottunk, és most ez! – mondom, hangom minden egyes szóval magasabb.

Rake feláll, és az ajtóhoz sétál, a hátát mutatva felém. Ahogy kezét az ajtógombra teszi, azt suttogja: – Mert nem számít mit tettél, nem számít mi történt a múltban, mindig te leszel életem szerelme.

Ezzel elhagyja a szobát.

Nem megyek utána.

Hallom a bejárati ajtót nyílni és csukódni.

Csak ülök ott, szavai folyamatosan visszhangzanak a fejemben.

És akkor az egész rám tör.

És sírok.

TIZENKETTŐ

Fordította: Red Ruby

 

BAILEY

 

A Jealous[1] a Labrinth-től tölti ki az autómat, ahogy beindítom a motort. Úton Caráért és Rhettért a napközibe, ahová kétszer járnak egy héten, épp tolatni akarok, amikor életem sokkját kapom.

Valami éles nyomódik a nyakam oldalának, és egy férfi mély hangja parancsolja: – Ne mozdulj!

Visszateszem az autót parkolóállásba, szemeim idegesen járnak körbe, de a parkoló, ameddig ellátok, üres, mindenki elment már haza aznap.

– Mit akarsz? – kérdezem, remegő hangom elárulja, hogy milyen rémült vagyok.

Táskám az utasülésen van, jól láthatóan. Ha ez az, amit akar, remélhetőleg csak elveszi, és elmegy, anélkül, hogy bántana engem.

– Szükségem van rád, hogy átadj egy üzenetet a Wind Dragonoknak a nevemben – mondja a férfi, megragadva a hajamat a fejem oldalán. A kés mélyebben váj a bőrömbe, mozdulatlanná téve engem. Alig veszek levegőt, ahogy ajkai közelednek a fülemhez. Felnézek a visszapillantó tükörbe, de csak világos hajat és egy maszkot látok.

Hogy nem láttam senkit az autómban? Mi a baj velem? Meg kell tanulnom jobban figyelni, óvatosabbnak lenni. Várok az üzenetre, de ahogy fejemet a kormánynak csapja, rájövök, hogy ez az üzenet. A férfi elhagyja az autómat, én pedig ülök ott, remegve. Ujjaimat a nyakamhoz érintem, szerencsére csak egy vércsík van ott. Bezárom az ajtókat, és remegő kézzel előhúzom a telefonom. Először hívom Tiát, és megkérem, hogy vegye fel a gyerekeket, aztán még egyet telefonálok. Nincs meg Rake száma, így Annát hívom.

– Szia, gyönyörű, épp rád gondoltam – mondja derűsen.

Csendben maradok, nem vagyok biztos benne, mit mondjak, és még sokkban vagyok.

– Bailey…?

– El tudnál jönni, és felvenni? –kérdezem halkan.

– Mi a baj? – kérdezi, hangja komollyá válik. – Bailey, hol vagy?

– Jól vagyok – biztosítom. – De valami történt éppen. Az iskolám parkolójában vagyok.

– Biztonságban vagy? – kérdezi. – Tíz percen belül ott leszek. Épp Arrow motorjára ülök fel, miközben beszélünk.

Hallom Rake-et a háttérben, hogy kérdezi Annát, hogy mi a frász folyik.

És bármilyen hülyén is hangzik – remélem, hogy jön vele.

* * *

 

A Wind Dragons klubházban ülök, részletesen elmagyarázva Sinnek, Rake-nek és Arrow-nak, hogy mi történt.

– Templom, most! – parancsolja hirtelen Sin, kiviharozva a szobából.

Minden férfi követi. Rake még egyszer rám néz, mielőtt kisétál a szobából.

Annára nézek. – Imádkozni fognak? Vallásosak? Mi a…

Zöld szemei megvillannak. – Nem, megbeszélésük lesz, hogy megvitassák, mit kezdjenek a helyzettel.

– Ó – motyogom, arcom kissé felhevül.

Körém fonja a karját, és közel húz. – Nem tudom elhinni, hogy valaki célba vett téged. Ki tenne ilyet? Ki tudja egyáltalán, hogy barátok vagyunk?

– Láttam a harcot a Riftnél – javaslom. – Talán annak van valami köze ehhez?

– Talán – ért egyet Anna. – Megkínálhatlak valamivel, kérsz inni? Egy kávét?

Bólintok. – Persze, a kávé nagyszerűen hangzik.

A konyhába vezet és tölt, míg én az asztalnál ülök.

Lana siet be, egy kupac könyv a kezében. Leteszi őket az asztalra, és feltolja a szemüvegét az orrnyergén. – Mi folyik itt? Tracker azt mondta, hogy amilyen hamar csak lehet, el kell jutnom ide, anélkül hogy bárhol megállnék.

Anna gyorsan beszámol neki, mialatt letesz egy-egy kávét mindkettőnk elé.

– Te rendben vagy, Bailey? – kérdezi tőlem Lana, barna szemei aggodalommal vannak tele.

– Jól vagyok – mondom neki. – Tia üzent, és a gyerekek mindketten biztonságban vannak vele a házában. Egy kicsit kiakadtam, de rendben vagyok. Nem sérültem meg.

– A férfiak kezelni fogják ezt – mondja Lana minden kétséget kizárva, kezét az enyémre helyezve. A halom könyvre nézek, amit magával hozott, és látok egy ismerőset. – Hé, olvastam azt a könyvet. Zada Ryan klassz. A szexjelenetei… döögööseeek.

– Örülök, hogy ti hárman jól érzitek itt magatokat – mondja Rake száraz hangon, ahogy besétál, megragadva a figyelmem, pillantása végigbarangol rajtam, mielőtt megáll Anna mellett, a karjaiba zárva őt. – Szóval döntésre jutottunk.

– Mire? – kérdezi Anna, felnézve a bátyjára.

– Amíg megoldjuk ezt a szart, nem mentek sehová egyedül – mondja, ránézve mindegyikünkre. – És Bailey, mivel nem tetszik nekünk az ötlet, hogy egyedül vagy a házadban Carával, valaki veled fog maradni.

– Mi? – kérdezem kikerekedő szemmel. – Erre nincs szükség. Kicsoda?

Farkasvigyor ül ki az arcára. – Én.

Francba!

* * *

 

– Nem költözöl be hozzám – mondom neki legalább tizedszer.

– De igen – mondja türelmesen, ahogy pakolja a táskáját. A szobájában állok a klubházban, próbálom lebeszélni, de nem hátrál meg. Kinyitja a szekrényét és néhány fekete kötél esik a padlóra. Felveszem és visszahajítom a szekrénybe. Furcsa pillantást vet rám, és nincs időm, hogy megfejtsem, mert már módokon gondolkodom, hogy hogyan bújhatnék ki az ő velem való együttélése alól.

– Biztosan vannak más dolgok, amiket csinálnod kell – folytatom. – Elcsábítandó nők. Harcok, amikbe belekeveredj…

– Fogd be, Bailey! – morogja, becsapva a szekrénye ajtaját. – Veled maradok, amíg nem lesz minden tiszta, és ez végleges. Képzeld el, ha valami történne veled, mialatt Cara veled lenne; gondolod, hogy hajlandó vagyok arra, hogy ez a lelkemen száradjon?

A nyelvembe harapok és engedek, mert igaza van. A saját makacsságomnak nem kellene a lányom biztonságának útjába állnia. – Rendben.

Becipzárazza a táskáját, és felpillant. – Nincs szükség a jóváhagyásodra, mert így is, úgy is megtörténik, de jó tudni, hogy józanul gondolkodsz.

A szemeimet forgatom. – Hihetetlen vagy.

– Hívj, aminek akarsz, de nem hagyom, hogy bármi történjen veled, vagy a kölyköddel – mondja, pillantásunk összekapcsolódik.

– Oké – suttogom, karjaimat magam köré fonva. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogyan kezelem ilyen jól ezt az egész dolgot. Az, hogy veszélybe kerülök, csak mert barátok vagyunk emberekkel, akik kapcsolatban vannak a klubbal nem olyasmi, amire számítottam. Nem tudom, hogy lehetünk barátok mindenkivel anélkül, hogy Carát is veszélybe sodornám. Szeretem őket, de az ár túl magas – nem kockáztathatom a gyerekem biztonságát. Ha csak én lennék, az más történet lenne, de nem az. De ezen a ponton nem tudom, mit tegyek azon kívül, hogy bízom Rake-ben, hogy biztonságban tart minket.

Bólint. – Akkor induljunk!

Követem, és elköszönök mindenkitől. Kisétálunk, és meg vagyok lepve, amikor beszáll egy fekete négykerék-meghajtásúba a motorja helyett.

– Nincs motor?

– Nem akarom egyértelművé tenni, hogy ott vagyok – magyarázza. – Plusz nem igazán tudlak vinni téged és Carát a motoromon.

Tervezi, hogy furikázni fog minket?

Mennyi ideig fog ez menni?

Fejemben átfutó kérdésekkel csendben bekötöm a biztonsági övemet, és kinézek az ablakon. Rake bekapcsolja a rádiót, és váltogat a csatornák között, zene tölti ki a feszült csendet.

Körülbelül tíz perc múlva felé fordulok, hagyom, hogy szemeim bebarangolják jóképű profilját. Eltűnődöm, vajon szereti-e, amikor a nők gyengéden meghúzzák a karikát az ajkában a fogaikkal, vagy végigsimítják rajta a nyelvüket. Eltűnődöm vajon hány nő ízlelte azokat a határozott, érzéki ajkakat. Eltűnődöm hánynak adta a szívét, és hányan adták neki az övékét. Bár ezek egyike sem számít, nem tehetek róla, de kíváncsi vagyok.

– Bámulni fogsz engem egész úton? – kérdezi rekedtes hangon, amitől fészkelődöm az ülésben.

– Ha akarom – válaszolom fölényesen.

– Akkor gondoskodom róla, hogy viszonozzam a szívességet, amikor bejutunk – mondja, jókedvűnek hangzik.

Visszafordulok és kinézek az ablakon.

 

Rake

 

Kemény vagyok.

Kemény vagyok, mióta felvette a kötelet – a kötelet, amit szívesen használnék rajta. Összekötném a karjait a háta mögött, és hátulról dugnám meg, miközben húzom a haját. Aztán a feje fölé kötném a karjait, mialatt befogad lassan és mélyen.

Fészkelődöm az ülésben.

Milyen kényelmetlenséggé vált ez a nő. Olyan, mint sóvárogni valami után, amiről tudom, hogy rossz nekem, olyan kurvára akarni, de figyelembe kell venni a következményeit annak, ha megadom magam.

Az ár túl magas, inkább megőrzöm a józan eszem, a lelki békémet és a szívem sértetlenségét.

– Szeretem ezt a számot – mormolja, felhangosítva.

– Mi ez? – csúszik ki a számon. Amikor vele vagyok, azon kapom magam, hogy elfelejtem mi történt kettőnk közt. Nem gondolok semmire. Csak élvezem a jelenlétét. Amikor először tért vissza az életembe, emlékeztetnem kellett magam, így tudtam dühös maradni, és nem leengedni a védelmemet, de most abbahagytam. Nincs értelme, és tudom, hogy seggfej voltam vele, bár megérdemelte. Lehetek én az okosabb, és adhatok a lánynak egy kis időt. Legalábbis megpróbálhatom. Amikor nem gondolok rá, minden jó. Csak amikor a múlt felszínre kerül, akkor szaródik el minden.

Illik ide, a nőkhöz, és még a férfiak is kezdik megkedvelni.

A helyzet az, hogy a nap végén ő még mindig Bailey.

És nem számít mit tett, kezd egy kissé kimeríteni.

 

---

[1]Jealous - Féltékeny