23. Fejezet

 

HUSZONHÁROM

Fordította: Tony

 

BAILEY

 

Meztelenül fekszem az ágyon, és figyelem, ahogy Rake félmeztelenül sétál a szobában. Olyan intenzitás árad belőle, ami kíváncsivá tesz, szinte olyan, mintha a ma éjszaka más lenne. Remélem azért, mert végre megmutatja nekem a másik oldalát, amire a többi nő célozgatott. Láttam a kötelet a szekrényében, de még nem használta velem, és kíváncsi vagyok, miért. Ha ő ilyen, miért nem akarja velem is csinálni? Őszintén megvallva, már a gondolat is felizgat. Maximálisan megbízom Rake-ben, és ő az egyetlen, akivel új dolgokat kipróbálnék.

Lecsúsztatja a farmerját, és feltérdel az ágyra. Befogadom erőteljes testének, kemény szemeinek és a piercingjeinek látványát, és összehasonlítom a gimis barátommal. Sokat változott, de még mindig ő az. Ez a szikra benne az, ami mélyen meggyújt bennem valamit, soha nem fog elmúlni, ami vonz hozzá kívül-belül.

– Meztelenkedünk? – kérdezem, és tetőtől-talpig végigmérem.

A farkát simogatja, és a nyelvével az ajkában levő karikával játszik. – Bármi kívánság? – kérdezi, miközben a tekintete bebarangolja a testemet. – Azt hiszem, ki akarlak nyalni, elérem, hogy kétszer elélvezz, aztán hagyom, hogy meglovagolj, közben pedig nézem, ahogy a melleid ugrálnak.

Felülök és felkelek az ágyról, majd a szekrényhez megyek. Kinyitom, és megnézem, mi van benne.

– Mit csinálsz, Bailey? – kérdezi, gyorsan feláll, és mögöttem terem.

– Megfogalmazom a kívánságomat – mondom, előveszem azt a hosszú kötelet, amit felkaptam aznap, amikor átjött hozzám.

– Bailey…

– Hallottam róla, hogy miket szeretsz csinálni más nőkkel… – próbálom megmagyarázni. – De velem miért nem akarod csinálni?

Maga felé fordít, a hüvelyk és mutató ujjával felemeli az államat.

– Azok után, ami történt veled, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Akkor gyakorlatilag be voltál zárva a saját testedbe, miért akarod, hogy megkötözzenek?

Bólintok, értem, hogyan jutott erre a következtetésre. – Már nem foglalkozom vele, Rake. És veled egyáltalán nem is fogok. Nem kell túlféltened. Nem fogok összetörni.

Kiveszi a kötelet a kezemből. – Szeretnélek kikötözni, és megdugni. Csak nem tudom… Úgy értem, igen, tényleg szeretném megtenni.

– Akkor csináljuk – mondom neki. – A múltnak itt nincs helye. Csak te és én. – A kötélre nézek. – Szóval, össze szeretnéd kötözni a kezeimet?

Érzem, hogy benedvesedek a gondolatra, hogy az irányítása alatt állok.

Bólint, a szeme sötét és éhes, türelmesen vár, hogy meghozzam a döntés, holott már megtettem.

Elé tartom a kezeimet, némán tudatva vele, hogy teljesen biztos vagyok a dologban.

Az egyik kezébe fogja a két csuklómat, aztán a fejem fölé emeli, és a fejtámlához kötözi. Amikor végzett, végignéz rajtam, és a zöld szemeiben égő tűztől a mellbimbóim megkeményednek.

Kíváncsi vagyok, miért szereti ezt csinálni, de majdnem biztos vagyok benne, hogy azért, mert szüksége van az irányításra. Le szokta szorítani a kezem, amikor szeretkeztünk, a fejem fölé emelve, vagy néha a súlyával szorított le. Egyértelműen beindult attól, hogy ő volt a domináns.

– Ha nemet mondasz, megállok – mondja, gyengéden szájon csókol, meleg kezei bebarangolják a testem.

– Nem fogok nemet mondani – válaszolom zihálva. – Szeretem, ha irányítasz.

Végigcsókolja az állkapcsomat. – Olyan jó illatod van. Mint a narancs. Kibaszottul kínoztál ma éjjel, hogy ennyit kellett várnom, hogy kettesben legyünk.

– Ez volt az első bulim – nyögöm, miközben elkezd a mellbimbómmal játszani.

– És nem az utolsó – feleli a bőrömbe. – Mindenki szeret téged.

A borostája, a durvasága mennyei érzés a bőrömön. Rángatom a köteléket, annyira meg szeretném érinteni, de a tudat, hogy nem tudom, még jobban beindít. Összeszorítom a combjaimat, akarok – nem, szükségem van – bármiféle dörzsölésre. Úgy tűnik, Rake ma éjjel el akarja nyújtani a kényeztetésemet, habár már most olyan nedves vagyok, hogy belém tudna csúszni anélkül, hogy megérintene.

– Maradj nyugton – morogja játékosan, és beleharap a mellbimbómba.

Felszisszenek a fájdalomtól, de aztán nyögök, ahogy végigsimítja a nyelvével. Lenyúl, és ügyesen játszadozni kezd a csiklómmal, miközben a szájával folytatja a kínzásomat, aztán a szemembe néz, és megparancsolja: – Nem élvezhetsz el, amíg nem mondom.

– De… - kapkodok levegő után, tudva, hogy abban a másodpercben, hogy megérint, a határon leszek. – Rake…

– Bailey – dörmög, széttárja a lábaimat, és végigcsókolja a hasam, még a terhességi csíkjaimat is. Nem tudom mozdítani a karjaimat, hogy eltakarjam őket, eltereljem, vagy eltoljam őt onnan.

– Rake…

Lejjebb mozdul rajtam, a combom belső felét harapdálja. – Maradj nyugton, Bailey, vagy nem adom meg, amire szükséged van.

Beszívom a levegőt, mozdulatlan maradok, és feladom, hogy irányítsam. Most nincs idő szégyenlősnek lenni, vagy netán gondolkodni. Csak érzek, és bízom Rake-ben, mert tudom, hogy soha nem tenne semmit, ami nekem nem tetszik.

– Hmmmm, jó kislány – hümmög elismerően, amikor ellazítom a testem, és átadom neki. – Olyan jó illatod van, Bailey. Alig várom, hogy rajtad legyen a szám. De először biztosan akarom tudni, hogy készen állsz rám.

Kész voltam.

Annyira kész.

És ő tudta ezt.

Úgy döntök, csendben maradok, az ajkamba harapok, miközben Rake tovább csókolgatja a belső combomat, a borostája karistol, az egyik kezével a térdem alá nyúl, a másik még mindig a hasamon van. Egy órának tűnő másodperc múlva végre lehajtja a fejét a puncimhoz, olyan közel, hogy érzem magamon a leheletét, de nem ér hozzám.

– Bébi –pihegem. – Kérlek!

– Hmmm. Szeretem, ha így hívsz – mondja, de nem emeli fel a fejét. – Talán megjutalmazlak.

A nyelve kalandozni kezd a lábam közt, kóstolgat. Mély torokhang tör fel belőle, aztán megragadja a fenekem, és az arcát a puncimba temeti, minden négyzetcentiméteremet felfedezi.

Felsikoltok.

Nem áll meg, inkább kis, gyors nyelvcsapásokkal nyalogatja a csiklómat, amitől úgy suttogom a nevét, mint egy imádságot.

– Rake, mindjárt elmegyek – nyögöm ki.

Megáll.

Sírni szeretnék.

– Még nem – mondja rekedten, aztán megnyalja a hihetetlenül érzékeny mellbimbómat.

– Muszáj – suttogom megtörten.

– Várj, Bailey – parancsolja. – Ne élvezz el, amíg én nem mondom.

Bólintok, behunyom a szemem, és próbálok minden másra gondolni, csak arra nem, amit éppen csinál velem.

Almák.

Eprek.

Narancsok.

Bassza meg, nem megy!

– Muszáj elélveznem – könyörgök, kinyitom a szemem, annyira, de annyira közel vagyok.

Nem tudom, mit hall a hangomban, de rám néz, bólint, aztán újra kényeztetni kezd a szájával.

Mikor másodszor megnyalja a csiklómat, a testem megremeg, elönt a gyönyör, és végigvágtat a testemen.

Olyan átkozott jó!

Rake rajtam tartja a száját, hogy elnyújtsa az orgazmusom, amennyire csak tudja, amíg már túl sok, túl érzékeny, én pedig könyörögni kezdek, hogy hagyja abba.

Mohón, lihegve kapkodom a levegőt.

Valószínűleg ez volt életem legjobb orgazmusa.

Basszus!

Szerintem ezt soha nem fogom kiheverni.

– Szedsz fogamzásgátlót?

Bólintok.

– Akkor vizsgáltak, amikor először visszajöttél, egészséges vagyok. – Szünetet tart. – Azóta nem voltam senkivel.

Megnyalom az ajkam. – Oké, érezni akarlak.

Felnyög, és rám mászik.

A combjaim még mindig remegnek, amikor belém hatol, és még jobban nyöszörgök, ahogy a hatalmas, kemény farka kitölt. Felemelem a csípőm, elébe megyek minden mély, erős lökésének, azt akarom, hogy mindent nekem adjon, sőt, még többet.

Elveszek mindent, amit kínál, mert neki lettem teremtve.

– Imádok benned lenni – morogja, és lenéz rám. – Olyan kibaszott jó érzés, Bailey.

Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de nem jön ki semmi, erre elvigyorodik, és szájon csókol.

– Azt akarom, hogy együtt élvezzünk el – mondja, ajkával végigsimítja a nyakamat. – Szólj, ha közel vagy!

Még néhányszor belém csapódik, éppen a megfelelő szögben érinti meg a megfelelő pontot.

– Közel vagyok – suttogom. – Mindjárt elmegyek!

– Most! – mondja, aztán megint az enyémre szorítja a száját.

Együtt élvezünk el.

Leírhatatlan az érzés. Nemcsak a fantasztikus szex, hanem az érzelmek is. Megcsókolja a homlokomat, aztán az ajkamat, mielőtt kioldoz, megdörzsöli a csuklómat, és megcsókolja mindkettőt.

– Milyen volt? – kérdezi, magához húz, a mellkasom az övén fekszik. – Tetszett? Biztos vagy benne, hogy rendben volt ez így?

A hátamat simogatja, mintha nyugtatni akarna.

– Csodálatos volt – válaszolom őszintén. – Imádtam, Rake. Rendben volt, ahogy előre megmondtam.

Zöld szemei lemosolyognak rám. – Szeretsz játszani, bébi?

Megnedvesítem kiszáradt ajkaimat. – Azt hiszem.

– Basszus – suttogja, aztán hangosabban folytatja. – Én törtelek be, Bailey. Annyi mindent akarok még veled csinálni, felfedezni.

– Bízom benned – suttogom az ajkait bámulva.

Lehajtja a fejét, és megcsókol.

Puha, édes, óvatos csókkal.

És ettől a csóktól újra teljesen beleszeretek.

* * *

Amikor felébredek a szunyókálásból, kinyitom a szemem és látom, hogy Rake az ágy szélén ül, és engem figyel.

– Reggelt – motyogom, azon gondolkodva, vajon mennyit aludtam.

Felülök, és nézem, ahogy feláll, a szeme csillogásától legszívesebben összeszorítanám a combomat.

– Azt akarom, hogy elém térdelj – parancsolja a szemembe nézve.

Nagyot nyelek a hangjától, a mellbimbóim megkeményednek.

– Most, Bailey!

Kiszállok az ágyból, és letérdelek előtte. Megteszek mindent, amit parancsol, és imádom minden pillanatát.

* * *

Vinnie sétál be a konyhába, zavarodottan csikorgatva a fogát.

– Mi a baj? – kérdezem, erre Rake is felnéz a nagy tálnyi tésztából, amit éppen lakmároz.

Vinnie kinyitja a száját, becsukja, aztán annyit motyog. – Déja vu érzésem van.

– Mi történt? – kérdezi Rake, még mindig nyugodtan lapátolja az ételt a szájába.

Vinnie megnyalja a száját, aztán megszólal: – Faye betört a szobámba. És kitakarította. Most ragyog. A kondomos fiók lejárati idő szerint van rendszerezve.

Rake köhögni kezd, így megütögetem a hátát, miközben még mindig Vinnie-t nézem. – Van egy kis mániája, vagy mi? Legalább most tiszta a szobád. Hosszú távon tuti örülni fogsz, hogy egyik óvszer sem fog lejárni.

– A zoknis fiókom most kibaszott színkódolt, és szép kis labdává vannak göngyölve, mint valami fasz – folytatja.

A szememet forgatom. – Neked is ezt kellene csinálnod. Így nem kellene keresned az összeillő zoknikat.

– Ki visel összeillő zoknikat? – kérdezi Vinnie, láthatóan elég zsémbesen.

Rake nevetni kezd, már nyilvánvalóan túl van a köhögésen. – Bassza meg, Sin tudja?

Vinnie megvonja a vállát, az arckifejezése derűsre változik. – Fogalmam sincs. Szóval nem csak én gondolom ezt?

Egyikről a másikra nézek. – Miről beszéltek?

Ebben a pillanatban Irish viharzik be a konyhába. – Faye épp most zavart meg dugás közben, hogy kitakarítson az ágyam alatt. Az ágyam alatt! Hol van Sin?

Tracker és Arrow ekkor lép be a konyhába. Tracker körbenéz a szobában, és lassan elmosolyodik. – Faye megint pszichopata. Felcsinálták!

Óóó!

Faye terhes?

És ezt abból tudják, hogy kitakarította a szobájukat? Ez nekem furcsa, de hát új vagyok itt, így nem tudhatom.

Következőnek Faye sétál be a konyhába, egy seprűvel a kezében.

– Megbeszélés van, és nekem nem szóltatok? – kérdezi az orrát ráncolva. – Kiről pletykálunk? A csajról, akivel Irish szexelt? Mert én nem tudom, hogyan tud járni azokkal a gigantikus cicikkel.

Irish morcosan néz, ijesztő arckifejezése valószínűleg minden nőt megfélemlített volna, de Faye-t nem.

– Lebeg a vízen, vagy elsüllyed? – kérdezi tőle Faye, vigyorogva a saját viccén.

– Sin tudja már? – kérdezi Tracker, összefonva a karját a mellkasa előtt.

– Mit tud? – kérdez vissza Faye, felvéve a rezzenéstelen ügyvéd arcot.

Tracker a hasára mutat. – Hogy terhes vagy.

Faye-nek elakad a lélegzete, szabad keze a hasára vándorol. – Mi a fene! Honnan tudjátok mindannyian? Sin már elmondta mindenkinek? Csak ma reggel mondtam el neki.

Mindenki a kezében levő seprűre néz.

Ő is odanéz, aztán olyan hirtelen dobja el, mintha égetne. – A francba! A hétvégén akartam szuper cukin bejelenteni!

Minden pasi odamegy megölelni, még Arrow is, akit eddig még soha nem láttam, hogy Annán kívül bárkit megérintett volna. Ez annyira édes! Felkelek, és én is megölelem. – Gratulálok! Clover örül, hogy kistestvére lesz?

Faye elenged, és boldogan mosolyog. – Igen. Öcsikét szeretne, akivel főnökösködhet.

– Valószínűleg látta, hogyan viselkedsz a klubházban – viccelődik Vinnie, hátulról átöleli Faye-t, és megpuszilja a feje búbját.

– Nagyon vicces – válaszol Faye, jókedvűen rázza meg a fejét. – Befejezem a takarítást, aztán hazamegyek.

– A bezárt szobákat nem, Faye – mondja Arrow összehúzott szemmel. – Vagy újabb közbeavatkozás kell?

Ezen minden férfi kuncog.

Faye a szemét forgatja, és összeszorítja a száját, de a szeme csillogása elárulja, hogy jól mulat. – Rendben, a bezárt szobákat nem. Arrow, a te szobád most nincs bezárva, ugye?

Elinal.

Arrow utána ered.

Rake rám néz, aztán az ajtóra, ahol Faye éppen távozott.

– Te emlékszel, hogy bezártuk-e az ajtót?