25. - 26. Fejezet

 

HUSZONÖT

Fordította: Tony

 

Bailey

 

–  Tehát ilyen kapcsolat van Talon és közted – kérdezem elkerekedett szemmel. – Soha nem mondtad el a teljes történetet.

–  Tényleg nem? – Anna a szemöldökét ráncolja, és hátranyúl, hogy copfba fogja a haját. – A biológiai apám inkább Talont nevelte fel Rake és helyettem. Talon egyébként jó srác. Nem az ő hibája volt, hogy az úgynevezett apánk elhagyott minket.

–  És ezért nem bírja Rake Talont – jövök rá a lényegre. Eltakarom az arcom a kezemmel. – Én pedig megcsókoltam!

Anna erre felszisszen. – Ja, Talon szerencsés, hogy még él azok után. Rake nem bántja Talont, mert tudja, hogy én törődök vele. Talon és köztem furcsa kötelék van. Valószínűleg az egész emberrablásos dolog miatt.

Addig bámulok rá, amíg meg nem magyarázza ezt.

–  Elrabolt téged? Édes Jézusom! – nyögök fel, és döbbenten rázom meg a fejem. – Úgy tűnik, egész sok drámát kihagytam.

–  El sem tudod képzelni! – mondja Talon azonnal felvéve a fonalat, miközben becsusszan az ülésre Anna mellé. Óvatosan méreget. – Rake tudja, hogy itt vagy?

Annára nézek. – Nem, de igazság szerint nem tudtam, hogy te is csatlakozni fogsz hozzánk ma, Talon.

Talon csak kuncog, és hanyagul puszit nyom Anna arcára. –  Mindig bajt keversz, igaz, Anna Bell?

Anna összeszorítja a száját. – Nem lesz semmi baja attól, hogy a közeledben van. Ő most már Rake-é, és biztos vagyok benne, hogy távol tartjátok egymástól a szátokat.

Talon összeszorítja a száját, és felém kacsint. – Én tudok magamon uralkodni, ha Bailey is.

–  Tuti menni fog – mondom neki szárazon, de nem tudom megakadályozni, hogy felkunkorodjon a szám sarka.

–  Helyes – mondja összedörzsölve a két tenyerét. – Kibaszott éhes vagyok. Rendelhetünk?

–  Mi már rendeltünk neked – válaszol Anna, és lapoz a magazinban, amit éppen olvasgat.

–  Ez olyan baromi férfiatlan. – Talon felsóhajt, és lebámul rá. – Mit rendeltél?

Anna felemeli a fejét, és vigyorog. – Amit mindig rendelsz, Talon. Steaket, sült krumplit és salátát.

–  Te…

–  Igen – szakítja félbe. – Mondtam, hogy ne tegyenek öntetet a salátára, mert nem szereted. Ami szerintem még mindig furcsa, de mindegy.

– És mondtad…

– A steak közepesen átsütve, igen.

– Mi van…

Anna hatalmasat sóhajt. – Igen, mondtam, hogy majonézzel szereted a krumplit.

–  Ó – mondja Talon most már vigyorogva. – Szép munka, Anna!

– Milyen gyakran esztek itt? – kérdezem, és képtelen vagyok elrejteni, milyen jól szórakozom.

–  Hébe-hóba – válaszol Anna, és gyengéd pillantást vet Talonra. – Zsémbes lesz, és megfenyeget, hogy eljön a klubházba, ha nem jövök.

Talon megvonja a széles vállát. – Egy ideje már nem balhéztam, és hiányzik.

–  Ja. Ne csináld! – mondom grimaszolva. – Talán el kellene járnod egy bokszklubba, vagy valami hasonló helyre.

Talon úgy néz rám, mintha aranyos lennék. – Jó ötlet, szivi!

A szememet forgatom, és lenézek a mélybordó körmeimre, amit éppen most csináltam Annával, hogy kényeztessem magam.

– Szóval, most, hogy Rake kikerült a piacról, ki fogja kielégíteni a klubkurvákat? – kérdezi Talon hanyagul.

Anna csúnyán néz rá. – Miért is kedvellek téged?

–  Mi van? Csak szólok: küldhetitek őket hozzám.

–  Egy rendes nőre lenne szükséged – mondja Anna előredőlve.

–  Nem tudnám, mit kezdjek egy rendes nővel – válaszolja Talon. – Még nem állok készen, hogy megállapodjak. Ráadásul nem olyan életet élek, ami nagyon vonzaná az olyan nőket, akikről te beszélsz.

– Öö, helló – mondja Anna, rám és magára mutatva. – Ha Arrow meg tudott szerezni engem, te is meg tudnál szerezni egy rendes nőt.

Talon felém néz. – Mindig ilyen nagy volt az egója?

Vigyorgok és bólintok. – Többnyire.

–  Csak mondom. Lehetséges.

–  Az azt kívánná, hogy teljesen megbízzak egy nőben, és ja, kibaszottul kösz – mondja, önt magának egy kis vizet a kancsóból, és iszik egy kortyot. – Jó vagyok, ahogy vagyok.

–  Rendben – mondja Anna, és vállat von. – Egyszer úgyis meg fog történni, akár akarod, akár nem.

–  Kopogd le, Anna! – mondja vigyorogva. – Ne kívánd nekem azt a szart!

Anna a szemét forgatja.

– A kívánságokról jut eszembe, jövő héten lesz a szülinapom – mondja Talon, és végigfuttatja a kezét a bozontos fehéresszőke haján. – Azt akarom, hogy ott légy.

Anna becsukja a magazint, és Talonra koncentrál. – Hol lesz?

–  A klubházban – feleli szemrebbenés nélkül, végig a nőn tartva a szemét, akit a családjának tart.

–  Az isten szerelmére, Talon! – fakad ki Anna. – Nem sétálhatok be a Wild Men klubházába! Arrow és Rake megölne! És ne vedd sértésnek, de a legtöbb pasi a klubodban seggfej.

–  Nem olyan rosszak – támad vissza Talon. – Csak akkor találkoztál velük, amikor a kibaszott túszunk voltál, és persze, hogy nem voltak kedvesek és barátságosak veled. Slice…

–  Egy seggfej – fejezi be Anna. – Egy totális seggfej? És Ranger? Amikor Faye-jel a bokszzsákot ütöm, az ő képét képzelem oda.

– Láttad egyáltalán Rangert? – kérdezi Talon, szemében jókedv csillog.

Anna szeme összeszűkül. – Nem az a lényeg! Úgy képzelem, mint egy nagy ogreszerű idióta, sok izommal, és semmi aggyal.

–  Rangernek három diplomája van. Az egyik irodalomból.

Nem tehetek róla, nevetni kezdek Anna arckifejezésén. Nem hiszem, hogy számított erre.

–  A motorosnak, aki elrabolt engem, és kiütött, diplomája van irodalomból? – kérdezi Anna tágra nyílt zöld szemekkel. – Te most tréfálsz velem, ugye?

Talon megrázza a fejét. – Esküszöm. Állandóan olvas, meg ilyenek. Imádja.

– Hát, basszus – motyogja a bajsza alatt. – Most úgy fogom elképzelni, hogy egy könyvvel püfölöm.

– Azt akarom, hogy ott légy, Anna, és nem tudom elköltöztetni az egészet. Hol a pokolban tartsam? – kérdezi Talon. Megérkezik az ételünk, és mindannyian megköszönjük. Amikor a pincérnő távozik, folytatja. – Senki sem fog még feléd se szagolni. Ellenőrzés alatt tartom az embereimet. Az MC nem olyan, mint szokott, rendben?

–  Nem tarthatnánk egy saját külön ünnepséget? Elviszlek, ahová csak szeretnéd – próbál Anna alkudozni.

–  Nem – mondja Talon egyszerűen, makacsul. Hozzám fordul. – Te is jössz, Bailey.

Erre Annából kitör a nevetés. – Azt hiszed, hogy Rake meg fogja engedni a számára két legfontosabb nőnek, hogy csak úgy besétáljon a ti klubházatokba? Mit szívtál, Talon? Mert akkor mi is kérünk belőle, hogy osztozzunk az őrültségedben.

A bókja megmelengeti a szívem, és tudom, hogy igaza van. Rake soha nem engedné ezt meg, nem számít, Talon mennyire akarja, és mennyire szeretné Anna, hogy megvalósuljon a szülinapi kívánsága.

–  Arrow-t ne is említsük – teszem hozzá, és felkapom a villámat.

–  Akkor hozzátok el őket is – mondja Talon, belemártva a krumpliját a majonézbe. – Ha kordában tudják tartani az öklüket, biztos vagyok benne, hogy az embereim is.

Anna kifújja a levegőt, és lenéz a tányérjára. – Ezúttal lehetetlent kérsz, Talon.

–  Próbáld meg – csak ennyit válaszol. – Lógj ki, ha kell. Gyerünk már, Anna, máskor is csináltál már ilyet.

–  És látjuk, mi lett a vége – feleli szárazon.

–  Megölök bárkit, aki hozzád próbál nyúlni – mondja olyan lezseren, hogy egy kicsit kényelmetlenül kezdem érezni magam.

Anna rám pillant. – Beszéljünk erről később; udvariatlanok vagyunk Bailey-vel.

–  Bailey is jön veled, úgyhogy bármikor közbeszólhat – mondja Talon rám kacsintva.

–  Hé, engem ne keverj bele – mondom. – Úgy teszek, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna.

–  Jó ötlet – mondja Anna erélyes hangon. – Nem megyünk, és ez végleges.

* * *

–  Nem hiszem el, hogy rávettél erre! – morgom Annának egy héttel később.

–  Csak beugrunk egy órára és ennyi! A pasik soha nem tudják meg; azt hiszik, csak vacsorázunk és iszunk – felel Anna, úgy tűnik, el is hiszi, amit mond, bár én tudom, hogy szar dolgok fognak történni ma este. Csak azért megyek vele, mert egyébként egyedül menne, és azt nem engedhetem, és nem lehetek spicli sem, hogy elmondanám a pasiknak, mit tervez. Alapvetően, átkozott vagyok, ha megteszem, de akkor is, ha nem. Végül is így legalább rajta tudom tartani a szemem, és reménykedem, hogy megússzuk, és hazajutunk anélkül, hogy MC háborút robbantanánk ki.

–  Úgyis rá fognak jönni – mondom neki borúlátóan, és kibámulok az ablakon. – Rake meg fog ölni. Tudom.

–  Ne gondolj rá! – feleli Anna, és felhangosítja a zenét. – Csak érezzük jól magunkat ma éjjel, és sikerülni fog. Ne aggódj annyit, Bailey.

Ne aggódjak?

Hallgatom a „No Love”-ot August Alsinától és Nicki Minajtól, és azon filózom, hogy Anna őrült-e vagy sem. Annak kell lennie, ha azt képzeli, hogy megússzuk ezt a tervet ma éjjel. A combomra teszem a kezem, és már tizedszer gondolkodom el azon, hogy megfelelő öltözéket választottam-e. Fekete szűk farmer van rajtam fekete toppal, ami nem mutat sokat, de még így is jól néz ki. Nem akarom felhívni magamra a Wild Men motorosok figyelmét, de szarul sem akarok kinézni. A hajam magas copfban, leheletnyi természetes sminket raktam fel. Anna hasonlóan öltözött fel, farmer és piros top van rajta, a haja leengedve és szögegyenes, a sminkje kicsit erősebb. Hamarosan bekanyarodunk a klubházhoz, és Anna elől parkol le, kicsit távolabb a többiektől.

–  Így könnyebben lelépünk, nem gondolod? – kérdezi, kiszáll a kocsiból, és megvár. Én tízig számolok, aztán kiszállok, és lehúzom a topom alját.

–  Csináljuk, aztán húzzunk – morgom, amint a karját az enyémbe fűzi, és a bejárathoz vezet. Az ott álló férfi óvatos szemmel méreget.

–  Talon vár minket – mondja Anna magabiztosan.

A pasi bólint. – Anna és Bailey?

–  Aha – feleli. – Hol van ő?

–  Egyenesen, aztán jobbra – válaszol a férfi. – Meg fogjátok hallani, ne aggódjatok.

Anna és én összenézünk, aztán besétálunk a tiltott területre.

–  Kevésbé ijesztő, mint ahogy emlékszem rá – mondja, és követjük a férfiak kiabálását és éljenzését.

–  Olyan furcsa itt lenni – suttogom, megállok, amikor meglátom Talont és az embereit. A billiárdasztal mellett állnak, és… sörpongot játszanak?

–  Nem erre számítottam – mondja Anna, és a számból vette ki a szót.

–  Anna! Bailey! – kiált fel Talon, odadobja a pingpong labdát az egyik embernek, és egyenesen hozzánk jön. – Megcsináltátok!

Magához húz mindkettőnket, az arcunkat a mellkasához szorítja. Jó illata van. Nagyon jó. Megfordul, még mindig az ölelésében vagyunk.

–  Boldog szülinapot, Talon! – mondja Anna, és a kezébe nyomja a kis ajándékot, amit hoztunk. Én is felköszöntöm, ő pedig arcon csókol.

–  Köszönöm! – mondja szívből. – De nem kellett volna hoznotok semmit. Az, hogy eljöttetek, bőven elég.

Tudom, hogy igazából Annát akarta, hogy itt legyen, de jól esik, hogy engem is egy kalap alá vesz vele.

–  Mindenki! – kiáltja el magát, amitől ugrok egyet. – Ők itt Anna és Bailey. Ők az én vendégeim, és kurvára ne nyúljon hozzájuk senki, értve vagyok?

A férfiak bólintanak, néhányan visszakiabálnak, de mindenki egyetért. Egy pasi azért felkiált: – De hát dögösek!

Talon visszakiabál, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek, hacsak nem akarja, hogy levágja a farkát.

Aú!

–  Hozhatok valami italt? – kérdezi, és megpuszilja Anna halántékát.

–  Tulajdonképpen – mondja Anna, a sörpong felé pillantva. – Játszhatunk?

–  Micsoda? – kérdezi Talon nevetve. – Ez az utolsó dolog, amire számítottam tőled.

Anna édesen mosolyog. Kicsit túl édesen. – Soha nem játszottam még, ki szeretném próbálni. Viccesnek tűnik.

Talon lenéz rám. – És te, szivi?

Vállat vonok, szándékosan bizonytalannak tettetem magam. – Én sem játszottam még, de elég könnyűnek tűnik.

–  Szeretnétek külön csapatban lenni, mivel kezdők vagytok? Mi mindig kettő kettő ellen játszunk – mondja Talon, és odaszól az egyik embernek, hogy a következő játék az övé.

–  Nem, Annával akarok lenni – mondom, és rávigyorgok. – Girl power, meg minden.

Talon elenged minket, és vigyorogva vállat von. – Rendben, de ha szétrúgjuk a seggeteket, ne mondjátok, hogy nem figyelmeztettünk.

–  Mindketten ügyesek vagyunk – mondja neki Anna, összefonva a karját maga előtt. – És a kezdők szerencséje a mi oldalunkon van. Ki lesz a te partnered?

–  Hmmm – hümmög Talon, a vigyora egyre csintalanabb lesz. – Őt választom.

A háta mögé mutat, mi pedig arra fordulunk.

Azonnal levegő után kapkodok. Édes Jézusom!

Bámulom a pasit, akinél vonzóbbat szerintem még életemben nem láttam. Hihetetlenül magas és tökéletesen izmos, kopott farmert és kék hosszú ujjú flanelinget visel. Ínycsiklandozóan néz ki. A haja hosszabb, sötét, és tarkójánál össze van fogva. Szakálla van. Nem túl hosszú, nem túl rövid, éppen jó.

Minden nagyon jó rajta.

Odasétál hozzánk, és megáll Talon mellett. A szemei. Mint a csillogó mogyoró. És hosszú, sötét szempillák övezték. Hipnotikus.

–  K-ki vagy te? – hallom Anna kérdését, és ugyanolyan kábultnak tűnik.

Igen, ez a férfi egy isten.

–  Anna, ő Ranger.

Ő nem Rake, de ha nem Rake-kel lennék, akkor… hát ja.

Szeretnék magamnak egy Rangert.

 

 HUSZONHAT

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

–  Ez a fickó, aki elrabolt téged? – suttogom, amikor nagyjából egyedül vagyunk. – Mi a frászért panaszkodtál? Akármikor elrabolhat, amikor csak akar!

– Nem láttam őt! – morogja, megragadja a karomat, és kijjebb húz a szoba sarka felé. – Kiütött. – Szemei Rangerre nézve összeszűkülnek. – És neki már annyi. Nem veszthetjük el ezt a játszmát. Gondolod, hogy Talon bevette az egész „ez az első alkalom”- baromságot?

Biccentek. – Totálisan.

Ördögien elmosolyodik. – Kiváló. El fogom verni Rangert sörpongban, aztán kihívom egy pusztakezes harcra. Mindhalálig.

A szemem forgatom, és megveregetem a vállát. – Maradj csak a sörpongnál, édes.

– Jó – válaszolja duzzogva. – Csináljuk!

Kizárom Talon instrukcióit – Annának és nekem nem idegen ez a játék. Állandóan játszottuk középiskolában, és jók vagyunk benne. Igazán jók. Nem játszottam főiskola óta, de hé, kétségem sincs, hogy jól fogunk játszani.

– Így fogsz bámulni rám egész éjjel? – hallom Rangert Annához szólni.

Basszus.

A hangja is mély és szexis.

– Igen – mondja nekem Anna, a legpiszkosabb pillantását vetve rá. – Igen, így fogok. Te emberrabló rohadék.

– Talon utasítására – mondja, fejét oldalra biccentve. – Miért rám vagy dühös, és nem rá?

– Ő nem ütött meg és ütött ki! – Anna gyakorlatilag ordít, kezei ökölbe szorulva az oldalánál. Meghúzom a pólóját, halkan mondom neki, hogy nyugodjon le a picsába.

– Hogy máshogy kellett volna elrabolnom téged? – kérdezi a fejét rázva. – Volt egy elvégzendő munkám, és elvégeztem. El kell engedned ezt a szart.

Sosem láttam Anna állkapcsát ilyen feszesnek.

– Játszhatunk? – kérdezem, próbálom enyhíteni a feszültséget arcról arcra nézve. – Szomjas vagyok.

Nevetés.

– Jobb, ha szomjas vagy! – kiáltja Talon. – Ez sok sör, Bails.

Megnyújtom a nyakam egyik oldalról a másikra, aztán felkapom az egyik labdát. – Ha annyira biztos vagy magadban, miért nem tesszük ezt a játékot kicsit izgalmasabbá?

Talon tanulmányoz engem, láthatóan érdeklődik. – Mid van, amit akarok? A nyilvánvaló mellett…

– Mit szólsz ahhoz, hogy ha nyerünk, jössz nekünk egy szívességgel, és vice versa? – mondom az egyetlen dolgot, ami eszembe jut.

Talon és Ranger váltanak egy pillantást. – Mint egy szabadkártya, úgy érted?

Vállat vonok. – Igen, gondolom. De csak mi adhatjuk nektek. Nem a Wind Dragons. És semmi szexuális, természetesen, és az észszerűség határain belül.

– Áll az alku – mondja Talon megnyalva az ajkait. – Szórakozzunk! Hölgyeké az elsőbbség.

Én megyek először.

Bejuttatom a labdát a pohárba.

Anna éljenez, fel-alá ugrál, mielőtt megölel.

Talon vigyorog, és megrázza a fejét.

Ranger következik, és elhibázza.

Anna megint éljenez, rávigyorog, mielőtt az ő köre jönne.

Bejuttatja.

Ranger iszik, rosszkedvű arckifejezés ül túl jóképű arcán.

Talon lövése betalál, így Anna iszik.

Megint az én köröm, elhajítom a labdát, és bent van.

Megint.

Mindkét férfi minket tanulmányoz, rájönnek, hogy ez nem csak a kezdők szerencséje, és hogy mindkettőjüket kijátszottuk.

Talon hátraveti a fejét és felnevet, egész teste rázkódik az erőfeszítéstől. – Basszus, mit mondtam neked, Ranger? Sose becsüld alá a Wind Dragon nőket – mindannyian kurva viperák!

Ranger gúnyolódik, nincs annyira lenyűgözve a helyzettől, mint Talon. – Meglátjuk.

Nyerünk, természetesen.

Végül iszunk néhány pohárral a játékban, aztán még, csak úgy.

Táncolunk, énekelünk, nevetünk.

A férfiak nem olyan rosszak, és legnagyobb részt széles távolságot tartanak tőlünk, noha észreveszek néhány gyanús-külsejű figurát. Nem tudom, mik Talon szabályai az emberei droghasználatára, de azt kell mondanom, a férfiak némelyike határozottan rajta van valamin. A nők nincsenek útban. Nem mutatnak be egyiküknek sem, ami miatt azt gondolom, hogy nincsenek itt old ladyk.

Az összes ivás, Annával és Talonnal való nevetés, és az emberek figyelése között egy dologról feledkezünk meg.

Az időről.

Es ekkor szaródik el minden.

* * *

– Hol a pokolban voltatok ti ketten? – ordítja Rake a klubházból kijövet. Őrjöngő és megkönnyebbült keverékének tűnik, de azt hiszem, inkább az előbbit fogjuk látni, amikor meghallja, mit csináltunk ma. Kifizetem a taxisofőrt és kiszállok. Anna kocsiját a Wild Men klubháznál kellett hagynunk, mivel egyikünk sem volt elég józan, hogy vezessen. Talon próbált rávenni minket, hogy az egyik embere elhoz minket, mivel néhányuk nem ivott, de tudtuk, hogy az csak még rosszabbá tenné a dolgokat.

Igen, annyira rácsesztünk.

– Arrow kurvára elment téged keresni, Anna, mert egyikőtök sem vette fel a telefont – morogja, előhúzva a saját telefonját a zsebéből, és küld egy gyors üzenetet, valószínűleg elmondja Arrow-nak, hogy Anna most itt van, épen és egészségesen.

– Sajnáljuk – mondja Anna, kicsit imbolyogva. – Elvesztettük az időérzékünket.

Fenébe.

– Részegek vagytok? – sziszegi Rake, undorodva néz rám és a húgára. – Hol a faszban voltatok? Aggódtunk, és ti ketten csak elmentetek inni, figyelmen kívül hagyva a kibaszott telefonokat?

Figyelem, ahogy a taxi elhajt, aztán felé fordulok. – A telefonom lemerült – mondom neki, előhúzva a zsebemből és meglóbálva. – Sajnálom. Mi tényleg csak nem vettük észre, hogy mennyi az idő. Fogalmunk sem volt, hogy ilyen késő lett.

Rake összecsípi az orrnyergét, és egy pillanatra behunyja a szemét, mielőtt lassan kifújja a levegőt. – Nem voltatok ott, ahol mondtátok, hogy lesztek. Arrow odament.

Annára akarok néni, de nem merek. Nem tudom, hogy fogunk kimászni ebből anélkül, hogy kibukna az igazság, és Rake és Arrow mindketten felrobbannának. Érzem, hogy egy csomó „annyira megmondtam neked” fog felőlem egyenesen Anna felé érkezni.

– Az én hibám – bukik ki Annából, amitől az arcára pillantok. – Mondtam Bailey-nek, hogy ha nem jön velem, elmegyek egyedül, és tudtam, hogy ezt nem hagyná nekem.

Rake szemei összeszűkülnek, ahogy kishúgára néz. – Mondd el! Most!

Anna összerezzenve lenéz a lábára. – Talon születésnapja volt.

Rake arckifejezése megkeményedik Talon nevének puszta említésére.

– Szóval elmentünk, hogy boldog születésnapot kívánjunk neki, és átadjuk az ajándékát – folytatja, egyik lábáról a másikra állva. – Biztonságban voltunk ott, semmi sem történt velünk. Csak ittunk néhány italt, és elfelejtettük, hogy eleve nem kellene ott lennünk.

Egy izom tikkel Rake állkapcsán, ahogy feldolgozza az információt. – Kérlek, Anna, kérlek, kurvára mondd nekem, hogy nem tetted ki magad, és a kibaszott nőmet veszélynek azzal, hogy elvitted őt a kurva Wild Men MC-hez, ugyanahhoz a kibaszott MC-hez, amelyik betört a klubházunkba, és megölte Maryt! Ugyanahhoz az MC-hez, amit a szardarab apánk vezetett, tudod, az az apa, aki szart ránk, de felnevelte Talont, a férfit, akit most úgy tűnik, imádsz valami elbaszott okból, amit sosem fogok megérteni. Vannak szarságok, amikről még csak nem is tudsz – csak higgy nekem, amikor azt mondom, hogy az ő klubháza nem biztonságos, hogy ott legyél, nem úgy, mint a miénk! Az ő MC-jük annyira különbözik a miénktől, és erre emlékezned kell. Egyszer sem gondoltam arra, hogy elég hülye lennél, hogy odamész.

Szemeim tágra nyílnak mindettől az információtól. Mary nevű valaki meghalt? A Wild Men miatt? Betörtek a Wind Dragons klubházba? Megdörgölöm a homlokom, komolyan nem tudva, hogy mit csináljak most. Nem akarok belevonódni a testvérek vitájába, de ugyanakkor nem hagyhattam, hogy Anna vigye el ezért az egész balhét.

Közelebb lépek Rake-hez, és kezemet a karjára teszem. – Beszélhetnénk erről holnap? Amikor mindenki lenyugodott?

Rake lenéz a kezemre, aztán pillantása az arcomra mozdul. – Menj, és várj a szobámban, Bailey! Veled később foglalkozom.

Szemeim összeszűkülnek a hanghordozására, de tudom, hogy Anna és én elbasztuk. Veszélynek tettük ki magunkat, és tudom, hogy Rake mennyire szereti a húgát.

– Arrow kezelni fogja őt – mondom halkan. – Nincs rá szüksége, hogy tőled is megkapja.

– Menj befelé, Anna! – mondja neki, most csak fáradtnak hangzik. – Arrow úton van. Elmondhatod neki ezt a kurva történetet, és meglátod, hogyan reagál. – Ekkor lenéz rám. – Az enyém vagy?

– Rake, én…

– Kurvára az enyém vagy? – kérdezi, kihangsúlyozva minden egyes szót.

– Igen – suttogom. Az voltam. Teljesen az övé. Minden módon.

– Akkor kurvára viselkedj úgy! – válaszolja, elfordul és elsétál.

Aucs.

Figyelem Rake-et eltűnni, majd Annához fordulok. – Hogy fog Arrow reagálni?

Anna közelebb lép, mellém áll, karjaink összeérnek. – Igazán dühös lesz, mert azt fogja hinni, hogy kockáztattam a biztonságunkat. Bár itt ez a dolog – ott voltál, egyáltalán nem voltunk veszélyben, mert Talon megvédett volna minket a bajtól, ugyanúgy, ahogy bármelyik Wind Dragon tenné.

– Tudom – vallom be, karjaimat köré fonva. – Mi csak úgy látjuk ezt, mint egy barát meglátogatását. De a férfiak árulásként látják, azt hiszem. Te vagy Arrow old ladyje – eléggé biztos vagyok benne, hogy átléptünk valamiféle határt ma.

– Azt tettük – suttogja morcosan. – Csak nem akartam Talont cserben hagyni. A születésnapja volt, hogy mondhattam volna nemet? Nem kellett volna berúgnunk.

– Nem kellett volna egy csomó dolgot megtennünk ma este – válaszolom, fejemet a vállára fektetve. – De most el kell fogadnunk, és érezni a haragjukat.

– Sajnálom, hogy rávettelek, hogy velem gyere, Bailey.

– Ha nem mentem volna, egész éjjel aggódtam volna miattad, szóval én nem sajnálom. És saját szememmel láttam, hogy Talon mennyire törődik veled, mint a húga lennél – mondom, megfogom a kezét, és az ajtó felé húzom. – Menjünk be, mielőtt további bajba kerülünk.

Kitör belőle egy mosoly. – Talán itt kint kellene várnom, így Arrow mindenkitől távol kiabálhatna velem.

– Nah – kuncogom. – Hadd hallja Rake, így nem fog úgy dönteni, hogy ő is kiabál veled.

Erre egy kicsit ő is kuncog, aztán kijózanodik. – Köszi, hogy a bűntársam voltál ma este.

– Bármikor, bébi. Bármikor.

 

Rake

 

– Hallottam, hogy kurvára megköszönik egymásnak, hogy bűntársak voltak – mondom Sinnek és Arrow-nak, átfuttatva frusztráltságomban kezemet a hajamon.

Fejem elfordítom, hogy Arrow felé nézzek. – Ha Anna nem volna a húgom, most azt mondanám, hogy tartsd kordába a kibaszott nődet.

Sin felsóhajt, és keresztbe fonja a karjait a mellkasán. – Arrow, fogd vissza a kibaszott nődet. Ennek a Wild Men szarnak kurvára be kell fejeződnie. Tudom, hogy azt hiszi, Talon családtag, de ezzel átlép egy határt.

– Mintha kurvára nem tudnám – mondja Arrow morcosan, szemei kemények, mint a kő.

– Ráveszem Faye-t, hogy beszéljen velük – mondja Sin elterelően. – Talont én fogom kezelni. Úgy tűnik, a rohadékot helyére kell tenni.

Arrow előrelép. – Talont én akarom.

Sin tanulmányozza egy másodpercig, mielőtt azt mondja – Jó. – Aztán rám néz. – Kezeld a nődet. Igen, ez Anna ötlete volt, de ő ment vele.

A nyelvembe harapok és csak biccentek, egyetértek a megjegyzésével. – Igen, Főnök.

A hálószobámba sétálok, fáradtnak, frusztráltnak, de mindennél inkább megkönnyebbültnek érezve magam.

Bailey rendben van.

A húgom rendben van.

Az éjszaka mehetett volna egy teljesen más irányba. Ha bármi történt volna akármelyikükkel, nem tudom, mit tettem volna. Börtönben lennék, ez rohadtul biztos. Próbálom hagyni Annát, hogy időt töltsön Talonnal – tudom, hogy ő amolyan kiterjesztett családnak tekinti őt, noha én nem értem ezt. Ő nem a vérünk, és nem egy testvér, szóval nekem ő senki. És ha bárkit, akit szeretek, újra veszélybe sodor, kurvára végzek vele.

Bailey-vel minden jól ment, csak idő kérdése volt, hogy mikor érünk egy bukkanóhoz az úton, és a bukkanók vonatkozásában: én elfogadom őket. Mindketten biztonságban hazajöttek. Bailey Anna mögött állt, és noha a tervük hülye volt és önző, mindketten biztonságban vannak. Amennyire a karomba akarom Bailey-t vonni, és ölelni őt, annyira tudatnom kell vele, hogy elbaszta.

Csak ölelni kell őt, amikor elalszik.

Miután megérttettem vele, hogy többé nem tehet csak úgy, ahogy neki tetszik.