3. Fejezet

 

HÁROM

 

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

A következő hétvége hamarabb eljött a szokásosnál. Lana üzent néhány napja, és kérdezte, hogy tudnék-e találkozni velük a Riftnél, ami az utolsó hely volt, ahol lenni akartam. Amikor ezt megmondtam, azt mondta, hogy találkozhatunk helyette egy Knox’s Tavern nevű bárban. Tia felajánlotta, hogy vigyáz Carára, és nála maradhat éjszakára, így el tudtam menni, és élvezni az éjszakát a régi barátaimmal. Mégis, kicsit bizonytalannak érzem magam.

Szeretem Annát és Lanát, de velük lenni olyan sok emléket hoz vissza. Az, hogy az életem részei, visszahozza Adamet. Az én Adamemet, nem a Rake-ként ismert vagány motorost. Az Adamet, akit szerettem, mielőtt összetört engem. Folyamatosan próbálok olyan szerelmet találni, mint amin osztoztunk, de sosem ér fel hozzá. És ettől még jobban utálom. Túl kell jutnom rajta, tudom. De próbáltam, és nem tudok. Nem hiszem, hogy valaha képes leszek eljutni arra a pontra, amikor láthatom őt, és nem érzek semmit, jót vagy rosszat. Azt kívánom, bár el tudnék jutni.

Szeretném látni őt, és abszolút semmit nem érezni, érzéketlennek lenni. Hogy a szívem ne kalapáljon, a mellkasom ne szoruljon össze. Hogy képes legyek szabadon lélegezni, ne érezzem úgy, hogy a könnyek le fognak gördülni az arcomon.

Talán egy nap.

A teljes alakos tükörben a tükörképemre pillantok, egyik oldaltól a másikig. Sötét hajam le van engedve, és begöndörödik a végeinél, feltettem egy vörös rúzst, és egy tussal kihúztam a szemem. Barna szemeimben nincs semmi különleges, de szerencsés vagyok, hogy vastag, hosszú szempillákkal vagyok megáldva. Pillákkal, amiket Cara örökölt tőlem. Egy végső ellenőrzés után megragadom kis fekete retikülömet és belecsúsztatom lábaimat a pántos fekete magas sarkú cipőmbe.

Aztán hívok egy taxit.

* * *

– Csak szexi férfiakat vesznek fel ide? – kérdezem tágra nyílt szemekkel, ahogy végigmérem a nagydarab, izmos fickókat előttem. – És ikrek. Komolyan?

Hogy lehetnek valódiak?

A szexiség előírás volt, hogy itt dolgozhass?

Anna a bár felé néz, és nevet. – Itt dolgoztam. Reid, Ryan és Tag, ők mindannyian jó srácok. Bár Reid tud zabszem lenni a seggedben.

Szeretettel mondja.

– Lehet zabszem az én seggemben, bármikor, amikor szeretne – mondom, arcomat a tenyeremre döntöm, és a bokszunk biztonságos távolságából tanulmányozom őt. Amikor Lana és Anna röhögésben törnek ki, rájövök, hogyan lehet félremagyarázni, amit épp mondtam. Ha piszkos a fantáziád, ami ezeknek a lányoknak nyilván az.

– Nem így értettem – mondom kuncogva. Aztán kibököm: – Én még análszűz vagyok.

Még jobban röhögnek.

A szemeimet forgatom, és megszívom a szívószálam, hagyom, hogy a hűtött ital megtöltse a számat, és lecsússzon a torkomon. Amikor észreveszem, hogy egy durva-külsejű férfi áll az ajtónál és minket figyel, megkérdezem: – Ki az a fickó?

Anna a férfira néz, és összeszorítja az ajkait. – Az lenne az én kompromisszumom. Az egyetlen módja, hogy a férfiak hagyjanak minket eljönni nélkülük az volt, hogy magunkkal hozzuk őt.

– Értem – válaszolom, vizslatva a férfit. –Egyébként dögös.

Lana hátradől a bokszban és vigyorog. – A neve Ronan, épp bevették a bandába. A férfiak Shark[1]-nak kezdték hívni, ámbár egyikük sem fogja megmondani nekünk, miért.

– Szóval Ronannak vagy Sharknak hívjátok? Zavarosnak hangzik.

– Ronannak hívjuk, mert úgy szoktuk – válaszolja Anna. – Én sem értem ezt az egész utcai-név dolgot. Nyilvánvalóan nincs erre szabály, mert mi még mindig Vinnie-nek hívjuk Vinnie-t.

Lana összeráncolja a szemöldökét. – Vinnie utcai neve Wolf, nem tudtad?

Anna zavartnak tűnik, imádni valóan ráncolja az orrát. – Honnan a fenéből tudod te ezt?

Lana megvonja a vállát, feltolja az orrán a szemüvegét. – Figyelek, amikor az emberek beszélnek.

– Ahogy én is – mondja Anna könnyedén. – Nem tudom, hogy hagytam ezt ki. Ez érdekes információ.

– Igen, és a keresztneve sem Vinnie. Vincent a középső neve.

– Mi akkor a keresztneve? – kérdezi Anna, magába szívva az új információkat.

– Tyler.

– Hmmm. Nem tudom másnak elképzelni, csak Vinnie-nek – mondja Anna.

– Tetszik a hajad, Bailey – mondja Lana, a hullámokra mutatva a végeken.

– Köszi – válaszolom, megemelve egy hullámot az ujjaim között. – Gondoltam kipróbálok valami mást.

– Jól néz ki – ért egyet Anna.

A szexisten a sebhellyel az arcán az asztalunkhoz sétál, és próbálok nem hiperventilálni. A bicepsze olyan faragott, és szinte látom a hasizma hat kockáját a fehér pólóján keresztül. Vagy ez csak az én perverz képzeletem? Az arca is tökéletesre cizellált. A sebhely csak hozzáad a vonzerejéhez.

Fészkelődök a székemen.

– Anna – mondja, felemeli az állát, feszes ajkai megrándulnak. – Látom, visszatértél a régi felségterületedre. Milyen gondot fogsz okozni nekem ma este?

– Egyáltalán semmit, Reid – válaszolja Anna vigyorogva, próbál ártatlannak látszani, de elbukik.

– Rendben – mormolja, figyelmét Lanára fordítva. – Kordában tartod őt nekem, ugye, Lana?

Lana bólint. – Mindig.

– Jó látni téged is, Reid – mondja Anna a szemét forgatva. – Látom, szokásos bájos önmagad vagy.

Reid válaszként önelégülten mosolyog. – Ismersz, sosem változom.

Aztán pillantása felém fordul. – És te melyik vagy?

– Bailey – mondom neki, ujjaimmal integetve.

Szemei összeszűkülnek, ahogy tanulmányoz. – Te is zabszem leszel a seggemben?

A többi lány vihog, nyilvánvalóan emlékeznek korábbi szavaimra. – Csak ha akarod. Bár ismerve ezt a kettőt, valószínű.

Igen, ez az én kínos flörtölési módom.

Reid erre igazán elvigyorodik. Ez kurvára pusztító. Annához fordul. – Miért kellett pont ma este idejönnöd? Legközelebb hívj fel, és tudasd velem, hogy itt leszel, így otthon tudom tartani a seggem.

– Miért? – válaszolja felélénkülve, és körbenéz a bárban. – Mi történik ma? Férfi táncosok a pulton? Egy rúdtánc-show? Itt játszik a MorningAlliance? Ó, az klassz lenne…

Reid összerándul, és azt mondja Annának, hogy csússzon arrébb, így le tud ülni.

– Egyik sem az előzőekből. Summer eldöntötte, hogy azt akarja, hogy legyen heti egy karaoke-est.

– És az ma van? – kérdezi Anna, egy őrült kis boldogság-táncot járva. – Bassszus, igen! Teljesen benne vagyunk!

Rám pillant. – Bailey?

– Benne vagyok. – Lanára nézek. – Lana?

Felveszi a poharát. – Még néhány ezekből és mi a frászért ne?

Reid végighúzza a kezét az arcán. – Korán hazamegyek. Tudtam, hogy nem kellene idejönnöm ma este. Mondtam Summernek, hogy embereket hallgatni, ahogy énekelni próbálnak, nem mókás, de ismered.

Anna köré fonja egyik karját. – Ó, gyerünk, Reid. Csinálhatnál egy duettet velem. Nagyszerű lesz. Hol van egyébként Summer? Ezer éve nem láttam, és azt hiszem, ideje lenne, hogy behozzuk az elmaradást. – Rám néz és megmagyarázza: – Summer Reid csini felesége. Ő nagyszerű, szeretni fogod.

– Kábé egy óra múlva itt lesz – mondja Reid, lepillantva az órájára. – Folyamatosan próbál dolgozni, én pedig folyamatosan mondom neki, hogy maradjon otthon. Végül megállapodtunk, hogy csak a csúcsidőben jön, és aztán hazamegy pihenni.

– Kiváló – mondja Anna rám és Lanára nézve. – Heti rendszert kellene ebből csinálnunk, lányok. Karaoke éjszaka a Knox’s Tavernben. Elhozhatnánk Faye-t következő alkalommal. Imádná ezt a szart!

Mindannyian éljenzünk.

– Próbáljátok a pasijaitokat otthon tartani – javasolja Reid, felvont szemöldökkel nézve Annára. – Általában amikor itt vagy, ők követnek, és velük még több probléma jön.

– Ó, kérlek, mindannyian olyan jók voltunk – mondja Anna, kezével a levegőben integetve. – Semmi sem történt a közelmúltban. Tudom, hogy naprakész vagy a pletykákkal Reid, szóval tudnod kellene.

– A férfiak olyan pletykásak – dobom be.

– Ez igaz – ért egyet Lana.

– Van egy bárom – mondja Reid tréfásan. – Az emberek szeretnek beszélni. Hacsak nem érint engem, vagy azt, ami az enyém, általában szarok rá, de igen, sok mindent hallok. Bár ez nem jelenti azt, hogy elismétlem.

Anna biccent. – Igaz. Hé, tudod, rendezned kellene egy hölgyek éjszakáját, félmeztelen férfi pincérekkel és férfi sztripperekkel.

– Valószínűleg egy halom pénzt keresnél – mondja Lana vigyorogva. Idejöhetnénk az összes leánybúcsúra.

– Talán te is levehetnéd a pólódat – bököm ki.

Lana és Anna nevetni kezdenek. Reid feláll, és visszasétál a bárba, vállai megrogyva.

Szegény fickó. Én sem akarnék megbirkózni velünk.

– Még egy kör? – kérdezem, amit még több éljenzés fogad. A bárhoz sétálok mosollyal az arcomon. Néhány dolog nem változik – ezek ketten mindig tudták hogyan érezzék jól magukat. Van valami kellemes abban, hogy olyan barátokkal mozdulsz ki, akik igazából törődnek veled, olyanokkal, akik nem hagynak cserben az éjszaka végén. Az egyetlen jó barátom Tia, de egyikünk általában otthon marad a gyerekekkel, így ritkán jutunk egy kimenős éjszakához együtt.

– Kaphatnék három Screwdriverst⁽¹⁾, kérem? – kérdezem Reid ikertestvérét.

Mosolyog, szeménél nevetőráncok húzódnak. – Biztosra veheted, kedves.

Barátságos viselkedése teljesen más kisugárzást ad, mint a bátyjáé. Reidtől kihúzod magad ültödben, Ryantől el akarsz lazulni a székben.

– Köszönöm – mondom neki, ahogy elkezdi készíteni az italokat. Kinyitom a táskámat és kihúzok egy ötvendolláros bankjegyet.

– A ház állja – mondja nekem, elhessegetve a pénzt.

– Ó, nem, nem tehetem – mondom, egy kicsit kínosan érzem magam, de ő csak rám kacsint.

– Anna és a barátai ingyen italt kapnak. Ez egyike a szabályoknak – mondja ellentmondást nem tűrő hangsúllyal.

– Ez borzalmas üzleti döntés – javaslom neki, ami megnevetteti.

– Az, de az élet nem mindig az üzletről szól, ugye? – mondja, szemei jókedvtől csillognak.

– Felteszem, nem – válaszolom. – De én még mindig jobban érezném magam, ha hagynád, hogy kifizessem.

Csak megrázza a fejét. – Gyere, segítek vinni az italokat.

Két poharat a kezébe vesz, és én viszem a harmadikat vissza az asztalhoz.

– Milyen nagyszerű itt a kiszolgálás – piszkálódik Anna, ahogy Ryan leteszi az italokat. Ryan ugyanoda ül le, ahol Reid ült.

– A legjobb bár a városban – válaszolja vigyorogva. – Nem láttalak egy ideje, Anna. Ejtettél minket a Riftért, ugye? Ez fáj, Anna!

– Örülnöd kellene neki – mondja Anna, a poharat maga felé emelve. – Kevesebb dráma nektek.

Ryan megvonja széles vállait. – Ezek Reid szavainak hangzanak. Én szeretem, amikor a dolgok egy kicsit érdekessé válnak itt.

– Erre iszom – mormolja Anna a levegőbe emelve a poharát. Összekoccintjuk a poharainkat, aztán kortyolunk. – Ryan, találkoztál Bailey-vel, igaz?

– Találkoztam vele, de nem tudtam a nevét – mondja, mosolyogva felém bólintva fejével. Aztán visszanéz Annára. – Őt hol találtátok? Mindig ugyanazokkal az emberekkel látlak szórakozni titeket, most meg hirtelen van egy új barátotok?

– Miért mondja mindenki ezt? Bailey egy régi barát. Igazából együtt jártunk iskolába – válaszolja Anna. – És ő Rake exbarátnője. Szóval neki nem kell tudnia, hogy ő itt volt.

Ryan vigyorog. – Látod? Zűr. Az ajkaim leragasztva. Nem mintha egyébként beszélnék Rake-kel, hacsak ide nem jön.

– Csak biztos-ami-biztos mondom – mondja Anna, a szívószállal kavargatva az italát.

– Nos, ebben az esetben megjegyeztem. És te hogy vagy mostanság, Lana? – kérdezi, felé fordítva a figyelmét. – Vágtál pofán nőt mostanában?

Anna a karjára csap. – Haver, ne beszélj így halottról!

Szemeim felvillannak. – Várj, mi?

– Később elmondom neked – mondja nekem Lana sóhajtva, aztán Ryanre néz. – Köszi, hogy felhoztad ezt, Ry. De jól vagyok. Minden a régi. Miért nem iszol egyet velünk?

Ryan felvonja szemöldökét Lanára. – Bízz bennem, innék, de kurvára elfoglalt lehetek bármelyik percben, és nem lenne a legjobb ötlet kényelembe helyezkedni.

Arcon puszilja Annát, aztán rám pillant. – Remélem, mindannyiótoknak jó estéje lesz. Tudassátok velem, ha bárki zavarna titeket! – elvigyorodik. – Így küldhetem Reidet.

Mindannyian felnevetünk erre.

Feláll, aztán egyik szemtelen vigyorát villantja ránk. – Számítok rá, hogy látlak titeket a mikrofonnál.

– Nem leszel képes elszakítani tőlünk – mondom neki, aztán lecsekkolom a seggét, ahogy elsétál.

Anna jókedvű hangot hallat. – Annyira foglalt.

– A jók általában azok – mondom dohogva. – Messziről még nézhetem. Ti srácok hozzá vagytok szokva, hogy látjátok ezeket a férfiakat, de én még mindig azon tűnődöm, hogy honnan jöttek, és hol rejtőztek.

– A jók becsületesek – ért egyet Lana, majd kivesz egy jégkockát a poharából, és a nyelvére helyezi. – Csak annyit tehetsz, hogy reméled, hogy kifogsz egy pasit, aki ugyanilyen lesz veled – képtelenül hűséges, fizikailag és érzelmileg.

– Mindkettőtöknek van – mondom, próbálom a vágyódást nem kihallatni a hangomból, de elbukom. Egész éjszaka a pasijaikról meséltek nekem. Ki tudta, hogy a motorosok egy járható út? Talán csak ezek a motorosok, ami a nőket még szerencsésebbé teszi. Adam és én máshol lennénk, ha meglett volna köztünk ez a fajta bizalom? Nehéz lesz újra teljesen megbízni egy férfiban, mert az én tapasztalatom szerint csak annyit tesznek, hogy a végén cserbenhagynak.

– Találni fogsz valakit, aki méltó hozzád – mondja Lana őszintén. – Akkor történik, amikor a legkevésbé számítasz rá.

– Aztán, bumm! – szól bele Anna, a nyomaték kedvéért öklével az asztalra csapva. – Bejön az életedbe, és többé semmi sem ugyanolyan. Minden gondolatot leköt a fejedben, és sehol máshol nem lennél inkább, mint a karjaiban.

Lana bólint. – Elveszett ember vagy. Aztán rájössz, hogy sosem volt igazán esélyed. Ha ott vár és készen áll a szerelem, hogy hozzád férjen, fel is adhatod a harcot, és csak sodródsz vele.

A szemeimet forgatom. – Nem hiszem, hogy ez fog történni velem, hogy őszinte legyek. Azt hiszem, ezzel most valójában rendben vagyok. De elég, hogy rólam és a szingliségemről beszéljünk, igyunk még egyet és készüljünk fel rá, hogy kiénekeljük a lelkünket!

 

^{(1)         Screwdriver:  vodka-narancs koktél :D  –  5 cl vodka, 1 cl narancslé}

 

---

[1]Shark - Cápa