2. Fejezet

 

 

 

2.  Fejezet

                                  Két hónappal később

 

Bailey

 Fordította: Red Ruby

– Mit mondott?! – kapkod levegő után Tia, aztán kuncog.

Egy kis kortyot iszom a kávémból, és hezitálva válaszolok – Azt mondta, hogy egy cicim akkora, mint a feje.

Még jobban nevet, a mellkasát szorítja, szőke haja függönyként keretezi ovális arcát. – Férfiak napjainkban. Mennyire röhejesek? És röhejes alatt azt értem, hogy hülyék.

Ezen én kuncogok. – Ugye? Azt hiszem eleget randiztam, hogy kitartson nekem egy életre.

– Két randira mentél az egész Trevor fiaskó után – mutat rá Tia vigyorogva. És az egyik a lepedők közt végződött.

Felnyögök és leteszem a kávémat az asztalra. – Kérlek, ne emlékeztess rá! – Szünetet tartok – Legalább egyiküknek sem volt lábfétise.

– Nem hiszem, hogy a cicis dolgot sértésnek szánta – folytatja, kék szemei tágra nyílva néznek rám. – Lehetett bók. Csupán egy megfigyelést tett. Hatalmas cicijeid vannak.

Lenézek a kérdéses cicikre. – Igen, de élveznie kellett volna őket, nem a feje méretéhez hasonlítania! Talán valóban csak kicsi a feje.

Tia vállai rázkódnak, és megtörli a szemét, ami könnyezni kezd. Mindig sír, amikor nevet. – Nem lehetett olyan rossz a szex!

Eltakarom az arcomat a kezeimmel, nem akarom újraélni.– Borzalmas volt. Folyton úgy hívta az én… az én…

– A midet? – kérdezi Tia, közelebb hajolva hozzám. Lemutatok az ágyékomra. – A puncidat? – kínálja fel fesztelenül.

Bólintok.

– Minek hívta? – kérdezi, egyszerre hangzik kíváncsinak, és mint aki a nevetés határán van.

Felnyögök, igen, nem fogom azt a szót hangosan kimondani. – A másik p-betűs szót használta.

Tia vigyorog, kezével rácsap az étkezőasztalomra. – Pin…

– Igen – mondom a szavába vágva. – Annak.

– Egy kis csúnya beszéd sosem bánt senkit – dohog, bögréjét az ajkaihoz emeli, elrejtve a vigyorát.

– Valami komoly baj van veled – mondom a szomszédomnak. Több mint egy éve költöztem Tia szomszédságába. Hamar barátok lettünk, és a gyerekeink is. A lányom Cara, és a fia Rhett, majdnem egykorúak és meglehetősen sok időt töltenek együtt – felváltva hívjuk meg egymást enni és társaságnak. Családdá váltunk igen rövid idő alatt, és mindkettőjüket halálosan szeretem.

Részemről rendben van a csúnya beszéd – értek egyet. – De az a szó? Ja, nem. Miért nem mondja csak azt, hogy punci, mint egy normális csúnyán-beszélő férfi? - Még a punci szó is idegenül hangzik a nyelvemen. Mielőtt barátok lettünk Tiával sosem beszéltem igazán a szexuális életemről.

Amikor a fickó azt mondta nekem, hogy szereti megdugni a p-betűsömet, kábé azt kívántam bár lennék bárhol máshol, csak nem alatta.

– Legalább elérte, hogy elélvezz? – kérdezi, egyáltalán nem szégyenlős.

– Mikor vesztettük el a határainkat? – kérdezem magamtól, egy másodpercig a plafont bámulva.

– Talán amikor besétáltál hozzám, miközben én szexeltem…

– Ó, Istenem, ne is emlékeztess rá! – visítom, elvágva a mondata hátralevő részét. Egyszer átjöttem a házába, és nyitva találtam az ajtót. Pánikba esve és azt gondolva, hogy valaki betört, vagy valami baj van, befutottam a házba, miközben hívtam a rendőrséget, csak hogy ott találjam őt, valami fickón lovagolva. Kínos volt. Ő nem így gondolta, de én igen, és még mindig.

– Bailey – mondja komoly hangon. – Te jó fogás vagy. Egy nagyszerű nő. A legjobb. És egy kurva csinibaba. Ha te képtelen vagy találni egy jó férfit, milyen esélyünk van nekünk, többieknek?

Szomorúan elmosolyodom – Talán nem mindannyiunknak kell együtt lennie valakivel. Van egy házam. Munkám. Egy gyönyörű, egészséges lányom. Ha ez minden, amit az élettől kapok, boldog leszek vele.

– Baromság – mondja Tia, összehúzva kék szemeit. – Találni fogsz valakit, amikor megfelelő lesz az idő. Valakit, aki nem hátborzongató, mint Trevor.

– Ja, az tuti, hogy tudom, hogyan válasszam ki őket. Tia tud pár dolgot Adamről, de nem az egész sztorit. Senki sem ismeri az egész történetet rajtam kívül.

A fülem mögé tolom sötét hajamat és azt motyogom: – Nem tartanám addig vissza a levegőt.

Cara és Rhett szaladnak be a konyhába, megmentve Tia motivációs beszéd kísérletétől.

– Befejeztétek a játékot? – kérdezem a lányomat megölelve őt, ahogy a karjaimba szalad, barna haja repked körülötte.

– Igen – mondja, nagy barna szemei felpillantanak rám. – Kimehetünk most játszani?

Biccentek. – Igen, oké. Mit szólnátok egy uzsonnához először?

– Igen, kérek! – kiáltja Rhett, mindig éhes. Szőke haja előrehullik a homlokán, ugyanolyan kék szemei, mint Tiáé, izgatottan néznek fel rám.

– Oké- mondom neki. – Mossátok meg a kezeteket, amíg én összeütök valamit nektek!

Megmossák a kezüket és türelmesen várnak az asztalnál, mialatt én készítek nekik némi gyümölcssalátát, és előhúzok hozzá egy kis Jell-O[1]-t a hűtőből.

– Köszi, mami! – mondja Cara, felveszi a villáját és beleszúrja egy darab görögdinnyébe.

– Köszi, Bailey nagynéni! – mondja Rhett, ugyanazt csinálva. Mindig egy kicsit érzelgős leszek, amikor nagynéninek hív, noha nem vagyunk vérrokonok. Tia mondogatja, hogy inkább vagyok család számukra, mint a saját családjuk, és hogy többet tettem Rhettért a valódi nagynénjeinél, szóval kiérdemeltem a titulust.

Váltok vele egy pillantást. Itt vagyunk, mindketten szingli anyák, a tőlünk telhető legjobban csináljuk, de még nekem is be kell vallanom, hogy mindkettőnknek nagyszerű gyereke van.

Tia mosolyog, olvas a gondolataimban. – Jól csináltuk, ugye?

Cara felnéz és vigyorog, mielőtt visszafordítja figyelmét az ételre.

– Igen, jól csináltuk.

 

* * *

 

Az utolsó hely, ahol azt hittem, hogy valaha látni fogom Annát és Lanát megint, az iskola, ahol tanítok, így amikor meghallottam mindkettőjüket a nevemet kiáltani, a döbbenettől tátott szájjal fordultam meg.

–  Ti mit csináltok itt? – kérdezem megölelve Annát, aztán Lanát.

– Clover miatt jöttünk – válaszolja Lana, aztán egy cuki, sötét hajú lányra mutat a tömegben.

– Ő káprázatos. Egyikőtök sem említette, hogy van gyereke!

De másfelől én sem.

Anna zöld szemei kitágulnak. – Ó, ő nem a miénk. Ő Sin és Faye lánya. A barátainké.

– Ó – mondom összerakva a darabkákat. – Azért vagytok itt, hogy nézzétek a versenyét?

Ma volt a Sportnap, és más iskolák is voltak itt, hogy megmérkőzzenek. A fiatalabb gyerekek azért jöttek, hogy csapatjátékokat játszanak, és egy-két barátságos verseny is volt.

Anna bólint. – Igen, mi mindannyian jöttünk, hogy szurkoljunk neki. Ez az első versenye. Olyan izgatott, látnod kellene!

Lana lenéz a cipőjére, és a fűbe dörzsöli őket. – Miért nem hívtál minket, miután találkoztunk a Riftnél? Azt hittük, mostanra mindent bepótolunk.

A gondolataim száguldanak, hogy hogyan kezeljem ezt. Nem akarom elmondani nekik az igazat, de azt sem akarom, hogy azt higgyék, nem akartam velük találkozni. – Nem volt meg a számotok.

A közösségi média korában ez a legjobb esetben is egy béna kifogás volt, de Anna szemei összeszűkülnek. – Rake azt mondta, megadta neked a számom.

Nos, basszus.

A rohadék!

– Nos, nem adta –mondom neki. – Nézzétek lányok, az igazság az, hogy én szeretnék mindkettőtökkel együtt lógni, de nem akarom látni Adamet. Túl sok ott a történelem, és hogy őszinte legyek, körülötte sem akarok lenni. Higgyetek nekem, amikor azt mondom, hogy az érzés kölcsönös.

Anna keresztbe fonja karjait a mellkasán. – Ki mondja, hogy Rake-nek ott kell lennie. Tarthatunk csajos estét – ő csinálhatja a saját dolgát. Nem mintha mondta volna, hogy maradjunk távol tőled.

Most az én köröm jön, hogy lenézzek a lábaimra, mintha hirtelen érdekessé váltak volna.

– Mi a fasz?! – morogja Anna, kezei lazán leesnek és összeszorulnak. – Ő nem tette…?!

Még Lana is meglepettnek tűnik. – Ennyire nem akarja, hogy körülötte legyél? Fenébe. Ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint Rake. Általában elég lezser.

– Nem, ha rólam van szó – mormogom. – Azt mondta, nem akarja, hogy körülöttetek legyek. A húga vagy Anna – sajnálatosan ő kapott téged a szakításnál. Nem mehetek a kívánságai ellenében, mert ha rájön, az arcomba mászik, és ez az utolsó dolog, amit akarok. Sosem akarom újra látni, ha meg tudom oldani.

Lana és Anna egy spekulatív pillantást váltanak.

– Mi az? – kérdezem, elhúzva a szót.

Anna vigyorog, szemei felvillanyozódnak. – Rake egy portyára megy a jövő hétvégén. Néhány napra eltűnik. Összejövünk egy italra, vagy kettőre. Nem fog rájönni; rendben lesz.

– Híres utolsó szavak – mondom egy eltúlzott sóhajjal, noha mindhárman rohadt jól tudjuk, hogy el fogok menni velük. – Itt van, hogy megnézze Clovert?

Mindketten megrázzák a fejüket, de Anna válaszol. – Nem, Sin és Tracker van itt. A többi férfinak el kell intéznie dolgokat.

A lányok mögé pillantok, és látom Trackert egy fekete négykerék-meghajtású motorháztetején ülni. Mellette egy sötét hajú férfi. Karjai egy nő körül, aki kezeivel a levegőben Clover irányába integet. A két férfi azt a mellénydolgot viseli, amit motorosokon láttam, és mindketten rendkívül impozánsnak tűnnek.

Valójában az összes többi szülő nagy ívben elkerüli őket.

Lana előhúzza a telefonját és odanyújtja. – Add meg a számodat!

Beleírom a számomat és elmentem. – Felteszem, úgyis rá fog jönni, hogy ti ketten láttatok ma itt engem.

– Kérdezhetek valamit? – kérdezi Anna, komoly kifejezéssel csinos arcán. Már tudom, mit fog kérdezni, de mégis bólintok.

– Mi történt kettőtök között? Ti voltatok a legjobb pár. Ilyen fiatalkori szerelmet még életemben soha nem láttam. Mindenki azt hitte, hogy össze fogtok házasodni.

Ahogy én is, de az élet nem mindig úgy alakul, ahogy számítasz rá.

Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat. Néhány szó átfut az agyamon.

Teljes pusztulás.

Összetört szív.

Tragédia.

Fájdalom.

Kurva sok fájdalom.

– Azt hiszem, csak nem működött – mondom nekik, egyszerűen vállat vonva. Az év kibaszott bagatellizálása.

---

[1]Jell-O zselés desszert vagy puding