20.-21. Fejezet

 

HÚSZ

Fordította: Tony

Bailey

 

– Végre elhagyhatjuk a lakást kíséret nélkül – mondja Tia, és koccintunk a borospoharunkkal. – Habár hiányozni fog a cukipofa a ház körül.

Mosolygok és bólintok, csendben egyetértve. – Valaki éjszaka akkor is ellenőrizni fog minket… Rake parancsa.

– Óóó – turbékol Tia a szemöldökét mozgatva. – Mibe fogadunk, hogy ma éjjel Rake jön ellenőrizni?

– Miért tenné? – kérdezem ártatlanul, a szemem enyhén összehúzva.

Feláll, és egy közönséges lökő mozdulatot tesz a csípőjével. – Mert dugtál vele! És ne hazudj! Rá van írva a sugárzó, titokzatos kis arcodra!

Kitör belőlem a nevetés. – Oké, oké. Vétkeztem. Most pedig hagyd abba ezt a táncot. Ha Rhett besétál, egy életre megsebzed a fiadat.

Még egy csípőlökés, aztán elfoglalja a helyét, de a méltóságát nem nyeri vissza. Miután Rake és én szexeltünk a Riftben, hazahozott.

Az autóút nem volt kínos, de rengeteg kimondatlan dolog lebegett köztünk a levegőben. Kérdések, amikre szerintem egyikünknek sem volt válasza. Így csak ültünk csöndben, de csak az ajtóhoz kísért, és gyengéden szájon csókolt búcsúzóul.

– Komolyan, hány éves vagy? – kérdezem mulatva, oda-vissza ingatva a fejem.

Átdobja a szőke haját a vállán. – Nem az számít, hogy hány éves vagyok – mennyinek nézek ki?

Rávigyorgok. – Húsznak.

Imádó pillantást vet rám. – Szeretlek.

Csak huszonöt éves, de fiatalabbnak néz ki.

– Visszatérve rád.

– Milyen volt a szex? –puhatolózik, kortyol egyet a vörösborból, aztán leteszi a poharat.

Felnézek a plafonra, és felsóhajtok. – Kibaszott fantasztikus.

Tia tapsol.

És most először, nem tudom abbahagyni a mosolygást.

* * *

–  Megmondtam – tátogja Tia, ahogy Rake besétál a házba.

–  Rake – mondja felé biccentve, amire egy állemelést kap válaszul. – Léptem. Holnap találkozunk, Bailey.

–  Persze, gyere át reggelire – válaszolom, és megpuszilom őt és Rhettet is az arcán. – Jó éjszakát!

–  Éjszakát, Bailey néni!

Elmennek, így most Rake és én kettesben vagyunk a szobában.

–  Hol van Angyal? – kérdezi körülnézve a nappaliban, mielőtt leül a kanapéra, és felnéz rám.

–  Elaludt – mondom, és leülök mellé. – Lefektettem.

Bólint, ujjaival a combomat cirógatja. – Beszélnünk kell arról, ami tegnap a Riftben történt.

–  Oké – mondom lassan, mély levegőt véve. – Nekem tetszett… Nem is, én imádtam, ami történt.

Felém kapja a fejét. – Én is, Bailey, de a picsába! Jó ötlet ez? És azok után, ami történt, hogy akarhatod… Jelen pillanatban azt sem tudom, mit akarok. A fejem tiszta káosz. Nem hiszem, hogy szükséged van erre az egészre velem.

Összeszorítom az ajkam. – Ne mondd meg nekem, hogy mire van szükségem, és mire nincs, Rake. Tegnap én kerestelek meg. Én mondtam, hogy akarlak. És még mindig így van. – Szünetet tartok. – Mindig így volt, és valószínűleg mindig így is lesz. Már csak így megy köztünk. Már nem akarok küzdeni ellene.

Kinyitja a száját, hogy közbeszóljon, de félbeszakítom. – Nem kérek semmit. Nem élvezhetnénk egymás társaságát anélkül, hogy aggódnánk bármiért is? Ne gondold túl! Az élet rövid, csak élvezd!

Velem.

Amikor az arckifejezése továbbra is bizonytalan, tovább erőltetem, úgy döntök, hazardírozok, hogy hogyan reagál. – Gyönyörű nő vagyok, Rake. Nem vagyok tökéletes, de megérdemlek bármit, és vannak szükségleteim. Ha nem akarsz velem lenni, akkor teljesen félre kell állnod, és végignézni, hogy valaki más lép a helyedbe, ahol mindig is lenned kellett volna.

–  Megmondtam, mi fog történni, ha valaki mással látlak – morog, egy izom ugrál az állában. – Nem ugyanaz a fiú vagyok, akire emlékszel, Bailey. Megváltoztam az évek alatt, és nem tudom, hogy el tudsz-e fogadni annak, aki most vagyok, mert hallani fogsz néhány dolgot, ami nem fog tetszeni.

–  Azt hiszed, nem hallottam, hogy végigdugtad az egész országot? – kérdezem hitetlenkedve. –  Hidd el, ez az első dolog, amit az emberek elmondanak rólad.

Csak szimplán vállat von, egyáltalán nem szégyelli magát. – Igen, ez az egyik, de van más is. A legutolsó dolog, amire szükségem van, hogy belebonyolódjunk valamibe, aztán meg ijedtedben világgá rohansz. Mert tudod mit, Bailey, ha az enyém leszel, én kibaszottul nem hagylak elmenni. Megtartalak, nem érdekel, mi a faszt kell tennem.

Beleborzongok az ígéretbe a hangjában. Nem igazán tudom, mit mondjak, mert én úgy mentem oda hozzá, hogy csak szex lesz köztünk, ahogy említette régebben. De valahogy úgy tűnik, megváltozott a hangneme. Nem tudom, miért, de nem tudom letagadni az izgalmat, amit a szavaitól érzek.

–  Jó, hogy óvatos vagy – folytatja. – Szerintem jobb lesz, ha legközelebb átgondolod a dolgot, mielőtt besétálsz a klubba azzal a szándékkal, hogy megdugatod magad.

A szememet forgatom. – Legutóbb azt mondtad, hogy „kidugjuk” egymást magunkból, hogy tovább tudjunk lépni. Én csak úgy gondoltam, hogy végre elfogadom az ajánlatot.

–  Dühös voltál rám, amikor azt mondtam, emlékszel? – mondja, végigdörzsölve az arcát. – Jézusom, basszus! Mit akarsz tőlem? Mostanra már tudhatnád, hogy nem tudjuk egymást kiirtani magunkból. Nem számít, mit csinálunk, vagy mit mondunk, mi mindig ott leszünk. Izzig-vérig, teljes mértékben.

A teljes lényünkkel.

Olyan kibaszott igaza van.

Kinyújtja a kezét, és megfogja az enyémet. – Azután, ami történt… Nem tudom, hogy menne-e nekem, Bailey.

A fájdalomtól a hangjában megszorítom a kezét. – Most, hogy visszatértél az életembe, nem akarlak elveszíteni.

Az ajkához emeli a kezemet, és megcsókolja az ujjaimat. – Nem tudom, mit tegyek, mi a helyes. De azt tudom, hogy újra akarlak téged. És újra.

–  Egyelőre ennyi nem elég? – kérdezem halk, reményteli hangon.

Elmosolyodik, bár a szemét nem éri el a mosoly. – Tudod, hogy soha nem tudok neked nemet mondani.

Erre elmosolyodok, hiszen olyasmit mondott, amit akkor régen mindig szokott. – Én voltam a gyengeséged.

Kibuggyan belőle a nevetés. – Még mindig te vagy.

Mindketten elcsendesedünk, tanulmányozzuk egymást, a levegő összesűrűsödik köztünk. Amikor Rake feláll, és a hálószobámba vezet, buzgón követem. Bezárja maga mögött az ajtót, felkapcsolja a lámpát, aztán felém fordul. Azt kívánom, bárcsak ne kapcsolta volna fel a villanyt, akkor nem látná a hibáimat, a csíkokat a hasamon és a tökéletlen testemet, de ugyanakkor, ez vagyok én. És úgy kell akarnia engem, amilyen most vagyok, nem pedig amilyen voltam.

–  Vetkőzz! – parancsolja.

Nagyot nyelek. A dominanciája beindít, de ugyanakkor el is akarom lökni.

Ellenszegülni.

Próbára tenni.

Régebben nem parancsolgatott így, de akkor még csak fiú volt.

Most már férfi.

–  És ha nem? – kérdezem, felemelve a szemöldököm.

Mélyet lélegzik, az orrlyukai kitágulnak. – De fogsz, nem igaz? Vagy nem kapod meg, amit akarsz.

–  És szerinted én mit akarok? – kérdezem vakmerően, és teszek egy lépést hátra az ágy felé. Rake előrelép, eltüntetve a köztünk levő távolságot.

Kibújik a mellényéből, az ágy végébe teszi, aztán olyan szexi férfi módon, maga előtt keresztezett karral áthúzza a fején a pólóját. –  Azt akarod, hogy megdugjanak. El akarsz élvezni. Engem akarsz.

Természetesen igaza van. Ezt mind szeretném.

De azt is tudom, mindenképpen megkapom tőle.

Végigpásztázom a tökéletesen kidolgozott testét, aztán lenézek a farmerjára.

–  Folytasd! – követelem.

Rake felemeli a szemöldökét, az ajka szórakozottan megrándul, de teszi, amit mondok, kigombolja a farmerját, aztán lecsúsztatja az izmos combján. Csak egy fekete bokszer marad rajta, amitől a fogam az alsó ajkamba mélyed.

Olyan szexi, hogy hihetetlen.

Senki sem veheti fel vele a versenyt.

–  Vetkőzz, Bailey! – ismétli, és ezúttal hallgatok, lecsúsztatom a ruhám pántját, és hagyom a padlóra hullani. Leveszem a melltartómat, és az is ott végzi. A kezemmel automatikusan eltakarom a hasam, anélkül, hogy észrevenném.

–  Kezedet az oldalad mellé – mondja rekedten. –Tudod, milyen gyönyörű vagy? Nem érdekel, hogy van néhány csík a testeden. Büszkén kellene viselned őket.

Lehull a karom.

Ezt komolyan gondolta?

Megkaphatna minden nőt, akit csak akar, de ő rám néz így, mintha fel akarna falni.

–  Bébi, vedd le azt a bugyit – mondja, megnyalja az ajkát. – És feküdj az ágyra, a hasadra.

Leveszem a fekete csipkebugyit, amit azért vettem fel, hátha történik ma éjjel valami, és felmászom az ágyra, a hasamra fekszem, ahogy mondta.

–  Jó kislány – dicsér meg, ő is felmászik az ágyra, és a csípőmre teszi a kezét. – Most térdelj fel.

Négykézlábra emelkedek az ágyon.

–  Gyönyörű – morogja. Amikor hirtelen megérzem magamon a nyelvét hátulról, az egész testem megrándul. Rácsap a fenekemre. – Maradj nyugton, hadd faljam fel ezt a gyönyörű puncit.

Nyugton maradok.

A párnába harapok, és olyan hangokat adok ki, amit szerintem eddig még soha, egyhelyben várok, amíg Rake úgy nyalja a csiklómat és az egész puncimat, hogy legszívesebben sikítanék. Néhány másodperc múlva meg is teszem, a combjaim kontrolálatlanul remegnek, ahogy a szájába élvezek. Helyben tart, miközben az orgazmus utolsó hullámai is végigsöpörnek rajtam, amíg már könyörgök, hogy hagyja abba. Óvatosan leenged a hasamra, aztán átfordít, és felhevült tekintettel lemosolyog rám.

–  Nem tudok leállni, Bailey. – Megcsókolja a fülemet, aztán azt mondja: –  Még csak most kezdjük.

HUSZONEGY

Fordította: Tony

 

BAILEY

 

– Biztos, hogy jól nézek ki? – kérdezem újra Annától, és magamra sandítok a tükörben. A fekete szoknya rövidebb, mint amit viselni szoktam, a fekete top szűk a megfelelő helyeken. A térdig érő csizmával kiegészítve szexi vagyok, de akár a sarokra is kiállhatnék.

– Ez egy motoros buli – válaszol, és tetőtől-talpig végigmér. – Még rajtunk lesz a legtöbb ruha, higgy nekem!

– Hát, ez nem túl bíztató – sóhajtok, és húzok egyet a szoknyán. – Kinek az ötlete volt ez már megint?

– Szerintem a tiéd – mondja Lana kuncogva. – Te mondtad, hogy olyan szexi akarsz lenni, hogy Rake ne tudja levenni rólad a szemét. Hát tessék!

– Besütöm a hajad, és adok neki egy kis tartást – mondja Anna, elővéve a fiókból a hajsütővasat. – Szex-haj.

Ülök az ágyon, és a „2 On”-t hallgatom Tinashe-től, miközben ő megcsinálja a „szexhajamat”. Lana kijön a fürdőszobából, szédítően néz ki a fekete ruhájában, sötét haját a feje tetején összekötötte, az ajka szexi tűzpiros. Én egy sötétebb árnyalatot viselek, ami jól kihangsúlyozza az arcszínemet.

– Majdnem kész – mondja Anna, a hajammal babrálva. – Iszol ma éjjel?

– Egy-kettőt igen – mondom. – Tényleg fogalmam sincs, mire számítsak.

– A Wind Dragons többi chapteréből is lesznek itt férfiak – mondja, és hagyja, hogy egy tincs az arcomba hulljon. – Talán néhánynak a nője is, de általában nem. És sok más nő lesz itt, pasit keresve, aki megdugja. A mi férfijaink is ott lesznek természetesen, hogy rajtunk tartsák a szemüket. De lényegébe ez egy buli. Kaja, zene, vegyülés.

– De motoros stílusban? – kérdezem tágra nyílt szemmel.

A csajok ezen felnevetnek, és utánam ismétlik. – Motoros stílusban.

– Ti ketten jó lesz, ha nem hagytok magamra egész éjszaka – morgom, lenézek a csizmáimra, és már milliomodik alkalommal kérdőjelezem meg őket.

– Nem fogunk – mondja Anna, lehajol, szembenéz velem, és a hajamat vizsgálgatja. – És Rake sem fog, különösen, hogy így nézel ki.

Felegyenesedik és füttyent egyet, amitől én elvigyorodok.

– Megyek, megnézem, Tracker miben mesterkedik – mondja Lana, cuppantva az ajkával. – Majd visszajövök.

Annával összenézünk.

– Meg lesz dugva – bukik ki belőlem, mire Anna felnevet, és hátradől az ágyon.

– Aha – mondja, és végigsimítja szögegyenes szőke haját. – Kíváncsi lennék, Arrow mit csinál.

– Ó, a pokolba is, nem – vágom rá azonnal, ráugrok, és az ágyhoz szegezem. – Te nem fogsz így itt hagyni!

– Ne légy a farokblokkolóm, Bailey! – kiáltja játékosan. – Hadd keressem meg a pasimat, és a hatalmas farkát!

A hátamra gördít, és rám ül. Már éppen eltolnám a seggét, és megleckéztetném, amikor egy torokköszörülést hallok. Az ajtó felé pillantva látjuk, hogy Arrow és Rake ott áll, totál különböző arckifejezéssel. Arrow egy kicsit… beindultnak látszik, Rake csak egyszerűen összezavarodott.

– Bármelyik másik nőt, Bailey – mondja elkeseredetten, a fejét rázva. – Valaki más nőt válassz erre, kérlek, kibaszottul könyörgök!

Arrow hátravetett fejjel nevet, én meg csak nézem, mert szerintem még soha nem láttam nevetni ezelőtt. Amikor Rake egy oldalpillantást vet rá, rájövök, hogy nem vagyok vele egyedül.

– Én nem panaszkodom – mondja Arrow rekedtes hangon, aztán Annára néz. – Mindenkinek a hatalmas farkammal kérkedsz, bébi? Ugye nem akarod, hogy a többi férfi rosszul érezze magát?

Rake Arrow-ra pillant, aztán újra rám összpontosít. – Ti ketten, végeztetek már?

Anna lemászik az ágyról, aztán én is, villantva egyet mindenkinek az apró szoknyában, amit viselek.

Anna, jó barát lévén, felnevet és megszólal: - Szexi piros bugyi.

Már épp szólnék neki, hogy fogja be, amikor közelebb lép, és odasúgja: - Most már határozottan szexhajnak tűnik.

Vigyorgok.

Viszonozza, aztán lelép Arow-val, Rake-et és engem egyedül hagy a szobában.

– Benned akarok lenni most azonnal– morogja, és lassan végignéz rajtam. – Tudod, milyen jól nézel ki? Étvágygerjesztően. Basszus, egész éjjel a többi férfival fogok veszekedni.

Odalépek hozzá, és a mellkasára helyezem a kezem. – Köszönöm!

– El kell tűnnünk a húgom szobájából, mert ha itt dugnunk egyenesen ijesztő lenne.

Átkarolja a vállam, és kivezet. Lepillantva rám, megszólal: – Üdv a világomban!

A kérdés az, hogy túlélem-e.

* * *

– Az a nő csak úgy nekiáll sztriptízelni? – kérdezem Faye-től tágra nyílt szemekkel, és nem tudom levenni a szemem a nő csupasz mellbimbóiról.

Faye nevet, hullámos barna haja hullámzik az arca körül. – Ezek a nők mindent megtesznek, hogy felkeltsék a férfiak figyelmét. Ne is figyelj rájuk! Habár elég jó cicik, nem? Biztos nem valódiak. – Egy sült krumplit dob a szájába, és félrebiccentett fejjel továbbra is a nő melleit nézegeti. – Nagyon peckesek a mellbimbói.

Fogalmam sincs, erre mit mondjak, így kimondom az első dolgot, ami az eszembe jut. – Cseresznyevirág illatod van.

Vigyorog, és bólint. – A testápolóm. Szar, mi?

Faye gyönyörű nő, és bár ő a legerősebb nő itt, nem dobálózik vele. Mindig viccelődik, és megvilágítja a helyzeteket, és bár nem akarnék az ellensége lenni, a kezdetektől fogva kedves volt velem.

–  Szóval te és Rake, mi? – mondja szórakozottan, a tekintetét le nem veszi Sinről. – Ideje volt. Ahányszor láttalak titeket, mindig szemmel dugtátok egymást.

Ezen nevetek, és fészkelődök a székemen. – Ja, szerintem is ideje volt. De ez bonyolultabb, mint bárki gondolná. Úgy értem, igen, most rendben mennek a dolgok, de nem igazán tudom, hogy hosszú távon mi fog történni.

– Ami megéri, sohasem könnyű, Bails – mondja. – Sinnek és nekem sem volt könnyű. Valószínűleg Annának és Arrow-nak volt a legrosszabb. Tracker és Lana is kénytelen volt küzdeni egymásért. De a végén mindig megéri. És az emberek lehet, hogy azt mondják, hogy Rake a legnagyobb hímribi, és hát köztünk szólva, tényleg az – vonja meg a vállát mentegetőzés nélkül. – De úgy gondolom, ha eléred a szívét, ő lesz a leghűségesebb, legodaadóbb férfi, akit kívánhatsz.

Már éppen válaszolnék, amikor megszólal: – Óóóó, nézd, most kerül le a bugyi!

– Nem bánod, hogy Sin látja? – kérdezem kíváncsian, figyelve, ahogy a nő egy szál tangában körbetáncol. Csöppet sem szégyenlős.

– Sin lehet, hogy odapillant – mondja Faye önelégült arccal. – De csak ennyi. Tudja, hogy mije van, és nem fog semmi olyat tenni, amivel kockáztatja. Nem élné túl, ha elveszítene. És hogy teljesen őszinte legyek, bízom benne. Tudom, hogy nem fog megcsalni.

– Ahogy rád néz – ismerem be, lenézve az ölembe. – Ezt szeretném. Ilyen kapcsolatot.

Faye megérinti a vállamat. – Már megvan, szivi… Csak a pillantás még kicsit óvatos és bizonytalan. Meg kell érte dolgoznotok. És hogy leszögezzük, örülök a választásának. Minden pasi fantasztikus csajt választott, és ez tényleg könnyebbé teszi az életemet.

Ezen mindketten elmosolyodunk.

– Most – mondja –, rajtad a sor, hogy foglalkozz ezzel a szarsággal, mert mi már túl vagyunk rajta.

– Milyen szarsággal?

Biccent a fejével, én pedig arra nézek, ahol valami nő beszélget Rake-kel, a keze a mellkasán, mint ahogy az enyém volt néhány órája.

– Ki az a ribanc? – mordulok fel, felemelkedve a helyemről.

Faye megfogja a kezem. – Ne menj oda! Jobb ötletem van.

Nem tetszik a csintalan, áskálódó kifejezés a szép arcán, de ő az elnök felesége, biztos tudja, miről beszél, nem?

– Mi az? – kérdezem, és forr a vérem, ahogy nézem, amint a nő közelebb lép Rake-hez, ő pedig nem csinál semmit.

Semmit.

Ő hívott meg erre a rohadt orgiára! Vagy minek hívják!

– Meg fogom ölni!

Faye elém áll, blokkolva a kilátást. – Ha jelenetet rendezel, abból nem fog okulni, és még mindig bizonytalan a kapcsolatotok. Féltékenynek és bolondnak akarsz látszani?

– Nem – morgom halkan, fújtatva.

– Tehát, odamehetsz jelenetet rendezni? Úgy értem, technikailag ő még nem a tiéd, és csak beszélgetnek – folytatja olyan nézéssel, ami azt mondja: „Látod, hova akarok kilyukadni?”

– Mit tegyek? – kérdezem, csalódott vagyok, és bizonytalan. Nem találom itt a helyem. Csak azt tudom, hogy nem akarom, hogy Rake az orrom előtt flörtöljön valaki mással.

– Látod ott azt a fickót? – kérdezi, egy jóképű, sötéthajú pasira mutatva, aki a sarokban áll egyedül, itallal a kezében.

– Aha?

– Láttam, hogy az előbb lecsekkolt. Oda kéne menned hozzá köszönni – ajánlja kacsintva.

– Faye, nem hiszem…

– Bízd bennem, Bails. Csináld. Most.

A parancsoló hangnemétől tágra nyílik a szemem.

Oké, ha szerinte ezt kéne tennem, akkor miért ne? Ő ismeri ezt az életstílust, nem én.

Kinyújtom a kezem, ő pedig belecsúsztatja az italát. Bedobom, hagyom, hogy az alkohol végigégesse a torkomat.

Folyékony bátorság.

Most szükségem van rá.

– Menj, kapd el, Tigris! – csicsergi, és kicsit táncikál a székén. – Mi lesz a nyitódumád? Kérdezd meg, hogy akar-e veled gyereket! – Hátraveti a fejét, és nevet. – Gyerünk, csak viccelek!

Ezzel meg mit akar?

Kizárom Faye-t és elindulok a pasi felé, aki jelenleg kerüli mindenkivel a szemkontaktust. Fehér pólót, viseltes világos farmert, és nehéz motoros csizmát visel.

– Uhh, helló – mondom édes mosollyal.

Ja, mézesmázos vagyok.

– Szia! – Vigyorog, én pedig azonnal megnyugszom, a gyönyörű, babakék szemeitől elolvadok egy kicsit.

– Bailey vagyok – mondom, megállok mellette, és a falnak dőlök. – Miért álldogálsz itt egyedül?

– Csak figyelem az embereket – válaszol. – Nem igazán szeretem a tömeget.

Hirtelen rossz érzés fog el, mert ez a srác totál kedves, én pedig bele akarom keverni valami balhéba Rake-kel. Hülyének érzem magam, és éppen elköszönnék, és lelépnék, amikor Rake odasétál hozzánk.

– Démon – mondja a férfinak szigorú tekintettel.

Démon?

– Miért hívnak Démonnak? – kérdezem figyelmen kívül hagyva Rake-et. – Kedves srácnak tűnsz.

Démon felnevet, a szemei szórakozottan táncolnak, de Rake-nek a másik oldalon szemmel láthatóan nem tetszik. Magához húz, a hátam a mellkasához ér, és félrehúzza a hajam. Aztán megcsókolja a nyakam. – Menjünk be. Most.

– Még nem, még…

– Bailey, most – morog a fülembe. Amikor nem mozdulok, elém sétál, és kezemnél fogva húz, amíg elérjük a szobáját.

– Mi a faszért beszélgettél azzal a sráccal? – kérdezi, amint becsukódik az ajtó. – Megmondtam, hogy kibaszottul ne beszélj senkivel. Egyik pillanatban még Faye-jel ülsz, a másikban meg…

Elhallgat, aztán gyanakodva rám néz, aztán tágra nyílik a szeme, ahogy leesik neki a dolog. Leül az ágyra, és az ölébe húz. – Nem akartam csinálni semmit azzal a nővel. Nem fogok dugni senki mással, Bailey, amíg mi… bármi is van köztünk.

– Rajtad volt a keze – mondom érzelemmentesen.

– Igen – ért egyet, kezével a tarkómat dörzsöli. – Nézd, megmondom az igazat, rendben? Régebben dugtam vele, de már nem. Nem akartam vele pöcs lenni mindenki előtt, de megmondtam neki, hogy mással vagyok most, és nem érdekel.

Nem kéne meglepődnöm, hogy lefeküdt vele, de ez nem jelenti azt, hogy nem fáj. Félreteszem, mert nem tudok tenni ellene semmit, és nincs jogom túlreagálni.

– Oké –mondom összehúzott szemöldökkel. – Nem szerettem látni, hogy rajtad a keze.

– Nem is gondoltam rá – ismeri be, és megcsókolja az arcom. – De kellett volna. Jobban fogok veled törődni. Nem voltam senkivel, mióta visszatértél az életembe, Bailey. Még akkor éjjel a Riftben sem. Felvittem azt a két nőt a VIP szobába, de nem nyúltam hozzájuk. A kibaszott kamerákon figyeltelek, miközben azok ketten táncoltak, és ittak a sarokban. Amikor meg akartak érinteni, mondtam, hogy semmi esetre sem.

– Tényleg? – kérdezem elkerekedett szemmel.

– Aha, tényleg. Nézd, tudom, hogy még ki kell találnunk a dolgokat, de nem fogok dugni senki mással, oké? – Szünetet tart, majd folytatja. – És rohadtul tuti, hogy te sem fogsz ránézni senki másra.

– Szóval, akkor kizárólagosak vagyunk? –kérdezem megbökve a könyökömmel, hogy oldjam ezzel a hangulatot.

Vigyorog, és bólint. – Igen. És az éjszaka további részében nem mozdulok mellőled, rendben? Egyébként hol van Anna és Lana?

– Elmentek egy körre a pasijaikkal. Faye mondta, hogy velem marad.

Hozzá simulok, és a nyaka köré fonom a karjaimat.

– Te is szeretnél menni egy kört? – kérdezi. – Szeretem, amikor a motorom hátulján vagy.

Sugárzó arccal emelem fel a fejem. – Lehet? Imádnám.

Bízom Rake-ben, és tudom, hogy mellette biztonságban vagyok.

– Igen, gyerünk, menjünk – mondja, és gyengéden eltol magától. – És, Bailey – figyelmeztet hirtelen.

– Igen? – válaszolok halk, ártatlan hangon.

– Az ilyen dolgokban többé ne hallgass Faye tanácsára. Szeretem őt, de ő… hát, ő Faye.

A nyakába rejtem a mosolyom.