17. -18. Fejezet

 

TIZENHÉT

Fordította: Red Ruby

 

RAKE

 

A földön ülök bezárt ajtaja előtt, fejem a kezeimben, és hallgatom a sírását, minden nyüszítés lerombolja a lelkem egy darabját.

De hallgatom, mert megérdemlem, hogy halljak minden egyes zokogást. Minden rohadt könny azon a párnán miattam van.

Minden szó, amit mondott végtelenítve visszajátszódik a fejemben.

Hogy basztam el ennyire?

Hogy tettem ilyet az egyetlen személlyel, akit jobban szerettem mindenki másnál ezen a földön?

Visszagondolok arra az éjszakára, próbálok rájönni, hol tévedtem.

– Szia, Adam – mondja Elizabeth, egy lány az angolórámról, ahogy hozzám csúszik. Vetek rá egy pillantást, és megemelem az állam, mielőtt ellépek tőle, és Jesse házának bejárati ajtajához sétálok. A hangos zene megüti a fülem, ahogy kinyitom a bezáratlan ajtót, és belépek. Emberek vannak mindenhol, ismerős és ismeretlen arcok is. Jesse mindig bulikat ad, a szülei sokat mennek el, és szarnak rá, mit csinál, amíg a hely fel van takarítva, mielőtt hazaérnek. Bailey és én általában együtt jelenünk meg, eltöltünk egy kis időt a barátainkkal, mielőtt elosonunk, hogy egyedül legyünk. Az utolsó buliról, amin voltunk, korán eljöttünk, és elmentünk helyette úszni a tóhoz. Elmosolyodom, ahogy visszaemlékszem, ahogy levetkőzött és az arcomba dobta a ruháit, mielőtt a vízbe vetette magát.

– Szia, Adam! –kiáltja a barátom, Tristan, ahogy lesétál a lépcsőn.

– Szia, Tris! – kiabálom túl a zenét, felé sétálva. Kezet rázunk, mielőtt a lényegre térnék, ami miatt itt vagyok. – Láttad Bailey-t?

Tristan megrázza a fejét. – Nem láttam.

Ajkaim megfeszülnek. – Úgy hallottam, itt van.

– Minden rendben? – kérdezi szemöldök ráncolva.

Összerezzenek. – Veszekedtünk.

Tristan mindentudóan vigyorog, és a hátamra csap. – Ellenőrizd fent. Én kinézek hátra.

– Köszi, ember – mondom neki, máris elindulok fel a lépcsőn. Bailey azóta a barátnőm, mióta először rápillantottam négy évvel ezelőtt. A húgomon kívül Bailey az egyetlen nő, akivel igazán törődöm. Ma volt a legnagyobb vitánk, ami valaha volt, és nem leszek képes addig lazítani, amíg ezt a szart el nem rendezem vele.

A telefonja ki van kapcsolva, és biztosnak kell lennem benne, hogy jól van. Bailey egy kicsit vakmerő tud lenni időnként, és számomra nem szokatlan kimenteni őt egyik-másik helyzetből. Lelkes és szenvedélyes, és szeretem ezt benne. Az pokolian biztos, hogy szenvedélyesen haragudott ma a veszekedésünk alatt. Mosolygok magamban, ahogy eszembe jut, ahogy hátravetette sötét haját a vállán, pimaszul, barna szemei összeszűkülve és tűzzel telve. Nem is emlékszem min vesztünk össze. Csak azt tudom, hogy a kisujja köré csavart, és még csak nem is tudja. Mindig így volt, amikor Bailey-ről van szó. Ő az első szerelmem, és bár még fiatalok vagyunk, tudom, hogy ez igaz szerelem. Az emberek mondhatnak, amit akarnak – ez nem zavar engem. Nem vagyok az a típus, aki szerelmet vall az első lánynak, akit meglát.

De Bailey nem csak egy akármilyen lány.

Több mint lelkesen, hogy megtaláljam, és kárpótoljam, megteszem az utam a ház második emeletére, és körbenézek, hogy megpillanthassam. A dühöm felizzik a gondolatra, hogy ő itt van, nélkülem, körbevéve mindezekkel a férfiakkal. A békülős szexünk tüzes lesz ma éjjel, az rohadt biztos.

– Láttad Bailey-t? – kérdezem Christát. Ő Bailey egy barátja, vagy legalábbis láttam őket csacsogni hébe-hóba. Nem mondtam el Bailey-nek, hogy a ribanc többször megpróbált felszedni engem az évek során, de én leszereltem minden egyes alkalommal.

Christa bólint, szemei felragyognak. – Igen, láttam. A harmadik szobában van.

Jobbra mutat. – Egyébként nem hiszem, hogy most oda akarsz menni – mondja. Mosolya mögött van egy csipetnyi kegyetlenség.

– Mi a faszért nem? – morgom, elvesztve a fejem. Az ajtóhoz viharzom, rossz érzés telepszik a zsigereimre. Elfordítom a gombot, de az ajtó zárva, szóval betöröm a rohadékot.

Az előttem lévő látvány összetöri a kibaszott szívem.

A lelkem.

Tönkretesz.

Egy másodpercre nem értem, amit látok. Miért csinálná ezt? Nem, hogy teheti ezt?

Nem nézek az arcára. Nem tudok. Vöröset látok, és összetörtnek érzem magam.

Nem tudom, mond-e valamit egész idő alatt – csak egy hangos zaj zúg a fülemben. A lábaim bevisznek a szobába, dühöm cselekszik helyettem. Nem érzek semmit, adrenalin pumpál át rajtam, ökleim vassá válnak.

Elmegyek, a testem reszket, kezeimet vér fedi.

Nem is emlékszem, hogy került oda a vér.

Szóval ilyen érzés az árulás.

* * *

 

Most minden értelmet nyer. Egy balfasz vagyok. Hogy nem láttam?

Az évek során, minden nő, ahogy a szexet kezeltem, amiatt volt, hogy a világom megváltozott, amikor azt gondoltam, Bailey megcsalt. Kivágtam az életemből, nem beszéltem vele, akkor sem, amikor ő próbált beszélni velem. Még csak rá sem néztem, túlzottan fájt. Aligha gondoltam, hogy én vagyok, akinek a lábánál kellett volna lennie, könyörögve, hogy bocsásson meg nekem. Nem bíztam a nőkben, és noha szerettem a nőket, sosem voltam szerelmes másikba.

Nem adhattam oda valamit, ami egy szellemhez tartozott.

Most, hogy ő visszatért, és én rájöttem erre?

Basszus.

Összeszorítom a szemem, és hagyom magamnak ezt a pillanatnyi gyengeséget.

Ezt itt.

Én csináltam.

Azt a nőt ott, összetörtem.

Ha visszamehetnék az időben…

Ki kellett volna hoznom a szobából, nem számít mit gondoltam, mit csinált, mert ő az enyém volt. Egy kibaszott gyáva voltam. Nem voltam jobb annál a szemétládánál, aki bántotta őt.

Miért távoztam nélküle?

Bailey hangosabban sír.

És első alkalommal, mióta vissza tudok emlékezni, én is.

Nem érdemlek semmit tőle. Hogy bírja elviselni a látványomat? A dolgok, amiket tettem, dolgok, amikről nem is tud. A dolgok, amiket gondoltam róla, kívántam neki.

Felemelem a fejem és az ajtajának döntöm, egy könnycsepp cseppen le az államról.

Akárki bántotta, fizetni fog.

Tönkreteszem őket, egyesével.

Magamat is beleértve.

 

BAILEY

 

Mindig megfájdul a fejem sírás után, és miután teljesen összeomlottam, a fejem hevesen lüktet. A szemeimet megtörölve felülök, és kinyitom az éjjeliszekrény fiókját, valami fájdalomcsillapítót keresek. Amikor találok, kinyomok kettőt, a kezembe teszem őket, és az ajtómhoz sétálok, kinyitom a zárat és az ajtót. Amikor a konyhába sétálok, és töltök egy kis vizet a poharamba, Rake nincs sehol, és én hálás vagyok ezért az egyért. Nem tudnék szembenézni vele most.

Nem tudom, hogy a helyes dolgot tettem-e vagy sem azzal, hogy elmondtam neki az igazat arról, ami történt, de ugyanakkor könnyebbnek érzem magam. Az egyetlen gond az, hogy azért érzem magam könnyebbnek, mert megosztottam a terhet vele, szinte átadva neki. Most neki is cipelnie kell. Tudom, hogy ez nem önző tőlem, de mégis így érzek. Felteszek némi sminket, próbálok kicsit jobban kinézni, mielőtt felveszem Carát a táncórájáról. Amikor kisétálok, és látom Trackert ott állni, tudom, hogy Rake küldte maga helyett, hogy kísérjen engem.

Egyszerre vagyok megkönnyebbült és csalódott.

– Szia – mondom neki, kierőltetve egy mosolyt.

– Szia – válaszolja, kék szemei az arcomat fürkészik. – Minden rendben?

Bólintok, és elnézek mellette. – Igen. Nem kell elvinned, tudod. Csak felszedem Carát, és hazajövünk.

Megvakarja borostáját a hüvelykujjával. – Ó, ne már, ne legyél ilyen. Nagyszerű társaság vagyok – mondja egy kis mosollyal az arcán. Az összes férfi közül, Tracker körül lenni a legkönnyebb. Értem miért eshetett bele Lana.

– Biztos vagyok benne, hogy az vagy – mondom vigyorogva, amikor kinyitja nekem az ajtót.

– Menjünk, szedjük fel az angyalt!

– Látom, a becenév terjed – mondom, mielőbb becsusszanok.

Körbesétál, és beszáll a vezetőülésbe. – Határozottan. Azt is hallom, hogy valószínűleg lesz egy fagyi-megálló. Teljesen benne vagyok ebben a dologban!

– Így vett rá Rake a kísérő feladatra? – kérdezem egy kissé derűsen.

Tracker kuncog és vállat von. – Mit mondhatnék, a pasi ismeri a hallgatóságát.

Ránézek és végigmérem. – Nagyon tetszik a férfi kontyod.

Felém fordul, és csillogó szemmel, önelégülten mosolyog.– Találj nekem egy nőt, akinek nem.

A szemeimet forgatom. – Mindannyian olyan önteltek vagytok.

– Sokkal inkább magabiztos – válaszolja. – Nos, pontosan hol is van Angyal táncstúdiója?

Megadom neki az instrukciókat. Tracker fesztelen beszélgetéssel és játékos poénokkal tölti meg az autót, ami oldja a feszültségem, elfeledkezve a jelenetről Rake-kel.

* * *

 

– Nem, te tedd le – mondja Tracker a telefonba, míg én undorodva bámulok rá. Kitépem a telefont a kezeiből, és megnyomom a BEFEJEZÉS gombot.

– Te szórakozol velem? – nevetek, a kezemet a hátam mögé téve, így nem tudja megragadni a telefont. – Te egy nagy, rémisztő motoros vagy. Viselkedj úgy!

– Az előítéleteid fájnak, tudod? – mondja megjátszott fájdalommal a hangjában, tenyerét a szívére téve. – Csak félreértenek minket.

Tia nevet, elfordulva a tévétől, hogy lássa a csetepatét. – Lehet, hogy némi tanácsot kell kérnem Lanától. Úgy tűnik, az a csaj pontosan tudja, hogy mit csinál.

Tracker bólint, és önelégülten mosolyog. – Igen, tudja. Csinálja azt a dolgot a nyelvével…

Felteszem a kezemet, még jobban nevetek. – Oké, ez elég.

– Kérdezhetek valamit? – kérdezi Tia Trackert, előredől, és megtámasztja könyökeit a térdén.

– Talán.

– Talon szingli? Vele mi a pálya? – kérdezi, figyelve Trackert és várva a válaszára.

Tudom, hogy Tia azt gondolja, hogy Talon nagyon dögös, és úgy értem, az is, de nem tudom, hogy tovább akar-e ezzel menni. Ismerem ezt a nézést az arcán. Érdeklődik, de legalábbis felkeltette a kíváncsiságát.

Tracker haragosan néz, és előre csúszik a kanapén. – Mi az? Egyik Wind Dragon sem elég jó neked? Tudod, hogy Talon MC-je tele van faszfejekkel, ugye?

Elrejtem a mosolyomat. – Kit ajánlanál neki?

Tracker gondolkodva összeszorítja ajkait. – Mit szólsz Vinnie-hez? Ő egy nagyszerű srác. Ez az, ez el van rendezve. Vinnie a te embered. Basszák meg a Wild Men emberei. – Egyik ujjával Tia irányába bök. – Nem szó szerint.

– Te épp felkínáltad az egyik testvéredet? –mondom fapofával. – Biztos vagyok benne, hogy ennek meg kell változtatnia valamiféle pasi-kódexet.

– Megváltoztatja a kódexet, ha a nő csúnya – mondja hanyagul. – De Tia egy MILF⁽¹⁾ , szóval Vinnie megköszönné nekem.

– Mi az a MILF? – kérdezi Rhett, ahogy bejön a szobába mellette Carával.

Próbálok nem nevetni, igazán próbálok, de nem tehetek róla.

– Igen, Tracker. Légy szíves magyarázd meg, mit jelent az a szó – mondom, próbálva komoly arcot vágni.

– MILF – mondja lassan Tracker – egyáltalán nem ezt mondtam. Azt mondtam MILK. Azt jelenti: Megcsókolni Igazán Lenne Kedvem.

Rhett pislog, aztán Trackerről a mamájára néz. – Nem hiszem, hogy szeretném, hogy megcsókold a mamámat.

Az ajkamba harapok, és tágra nyílt szemmel bámulom, ahogy Tracker egyetért. – Csak az arcán, pajti. Ahogy a barátok csinálják, jó?

Rhett elmosolyodik – Igaz, az oké.

Kínos szituáció elhárítva.

Rhett a konyhába indul, de Cara áll ott, kíváncsian mered Trackerre.

– Nem azt mondtad, hogy MILK – jelenti be. – De ez oké, nem fogom elmondani.

Aztán követi Rhettet a konyhába.

És mi mind nevetésben törünk ki.

 

^{MILF: Mother I”d like to Fuck: dögös középkorú anyuka, vagy kívánatos idősebb hölgy}

* * *

 

Három nap telt el a Rake és köztem történt balhé óta, és azóta nem láttam őt. Tracker itt maradt, csak akkor cserél Arrow-val, amikor a klubházba megy, hogy lássa Lanát. Lana, Anna, Faye és Clover mind visszaköltöztek a klubházba, addig, amíg tudjuk, hogy minden biztonságos.

Rake-et illetően… senki sem említette őt nekem, szóval fogalmam sincs, hol van, vagy mit csinál. Tudom, hogy hívja Trackert, hogy ellenőrizzen minket. Látom, hogy Tracker kíváncsian néz, miután lerakta a telefont, talán azon tűnődik, mi folyik kettőnk között. Az igazság az, hogy annyit tudok erről, amennyit ő, ami egy nagy kövér semmi végül is.

– Bármi hír arról, akárki is fenyegette meg Bailey-t? – kérdezi Tia fojtott hangon.

– Ahogy látom, mindenki titokként kezeli – mondja száraz hangon, aztán felsóhajt. – Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy kézben van tartva, rendben? Nem aggódj a csinos buksiddal.

Tia egy párnát vág hozzá. – Szóval hogyhogy te vagy itt Rake helyett?

A testem megmerevedik, ahogy a válaszára várok.

– Azt hiszem, ezt csak Bailey tudja elmondani nekünk, mi történt itt – mondja Tracker, kinézve az ablakon. – De egy dolgot elárulok neked, amikor felhívott, hogy itt találkozzunk, hogy el tudjon menni, sosem láttam őt olyan… összetörtnek.

Lenézek a kezeimre.

– Rake általában kordában tartja az érzelmeit… addig nem igazán tudod, mire gondol, amíg nem mondja el – folytatja. – Sosem láttam őt ilyennek korábban. Az érzelmei az arcára voltak írva, hogy az egész világ láthatta. Utálná. Tudom, hogy utálná.

– Veszekedtünk – mondom magyarázatképpen. – Néhány dolog szóba jött a múltból. Néhány dolog, amit nem tudott azelőtt.

– Törődik veled – állítja Tracker. Sosem láttam őt törődni egy nővel sem Annán és az old ladyken kívül a klubházban. Más nőket csak… élvezi őket, megdugja őket, aztán lelép. Nincs semmilyen elköteleződés. Semmi állandó. Egyik nő épp olyan jó, mint a következő.

Fájdalom hasít át rajtam, ahogy hallom így leírni őt.

– Csak azért mondom ezeket el neked, mert azt akarom, hogy boldog legyen – mondja csendesen, de nem kerüli el a figyelmemet a hangszínében lévő acélosság. A fenyegetés. – Ő egy jó ember. Mindig mindenki mögött ott áll. Jó a szíve. Megérdemli, hogy boldog legyen. És ha bármilyen okból nincs meg benned, hogy megadd neki a boldogságot, akkor azt hiszem, ezt most kell rendezned, Bailey.

– Nem tudsz egyébként mindent, Tracker – szúrja közbe Tia, kiállva értem. – Tudom, hogy a tesód háta mögött állsz, de én meg Bailey-é mögött. Ő sosem bántana szándékosan senkit. És biztosan tudom, hogy Rake élete szerelme. Csak azt hiszem, olyan sok minden van, amit nem tudunk, ezért is maradok ki belőle, és hagyom, hogy ő rendezze el vele. – Rám néz. – De ugyanakkor itt vagyok, ha beszélni akarsz róla, bármikor, amikor szükséged van rám.

– Tudom, Tia. – Érzem, hogy a mosolyom eléri a szemeimet. – És olyan hálás vagyok, hogy az életemben vagy.

– Ó, gyere ide, te cukipofa! – mondja egy ölelésbe vonva engem. Amikor elhúzódik, szemei nedvesen csillognak. – Ha Rake megszerez téged, ő a legszerencsésebb fickó a földön. És ne aggódj amiatt, hogy egy hímringyó, ez csak azt jelenti, hogy hasznot fogsz húzni a tapasztalatából, amikor elkapod.

Tracker erre felröhög.

– Nem tudom, mi folyik köztünk – vallom be. – Olyan sok az előzmény, némelyik jó, némelyik… igazán rossz. – Felpillantok Trackerre. – Én nem bántanám őt, Tracker, de bizonyos dolgok, amiket hallania kellett, igen. De nem védhetem őt többé az igazságtól.

Kétszer bólint. – Kedvellek, Bailey. És tudom, hogy Lana szeret téged.

– Én is kedvellek téged, Tracker – válaszolom. – És örülök, hogy Rake téged választott, hogy itt legyél. Köszönöm, hogy jobb kedvre derítettél.

– Azt mondták, hogy olyan vagyok, mint egy gyógyszer. – Vigyorog, könnyítve a hangulaton. – Ha valaki szomorú, csak küldj engem. Azonnal kikúrálom. A puszta létezésem kurvára boldoggá teszi őket.

Ezúttal én vagyok, aki hozzávág egy párnát.

TIZENNYOLC

Fordította: Red Ruby

 

BAILEY

 

Eltelik még néhány nap mielőtt Rake újra besétál a bejárati ajtómon. Azt gondolva, hogy Tracker az, megállás nélkül kinyitom az ajtót, és mosolyogva azt mondom. – Jó reggelt!

– Szia – mondom, amikor meglátom őt, csendesebben és sokkal tompábban, mint az üdvözlésem. – Hogy vagy?

Besétál és körbenéz, aztán szembefordul velem. – Ellenőrizd, hogy ki az, mielőtt kinyitod az ajtót, Bailey!

Bólintok, miközben leül a kanapéra, aztán felemeli hozzám a kezét. Hezitálva helyezem az én kisebb kezemet az övébe, és ő lehúz magához. Amikor elhelyezkedtem az ölében, arcát a nyakamba fúrja, és tart engem, egy kétségbeesett, szinte reménytelen hangulat árad belőle.

– Hol voltál? – kérdezem tőle, ujjaimmal cirógatva puha, sötét haját.

– Ki kellett tisztítanom a fejem – mondja reszelősen, az arcán lévő borosta durva a nyakamon. – Belenyugodnom mindenbe. –Vesz egy nagy levegőt, és kifújja, mielőtt folytatná. – Olyan rohadtul sajnálom, Bailey, ami azon az éjszakán történt, és mindent utána. – Hangja megtörik az utolsó két szónál.

– Basszus, Bailey! Nem tudom, mit csináljak, vagy mit mondjak. Nincs semmi, ami ezt jóvátehetné. Hogy tudsz egyáltalán kibaszottul rám nézni? Hogy nézzek a lányod szemébe most, tudva, hogy mit tettem veled, az anyjával?

– Nem te vagy, aki tette velem – mondom gyengéden. Akartam, hogy tudja, de nem akartam őt így látni. Nem ezt akartam. Csak azt akartam, hogy tudja az igazat, így nem gyűlölne többé, nem azt, hogy olyan összetört legyen, mint én. Mindkettőnket meg akartam szabadítani a fájdalomtól, nem mindent a vállaira fektetni.

– Nem tudtad, Adam. Kurvára nem tudtad. Ez egy zavaros helyzet volt, de vége. Be kell fejeznünk, hogy visszanézünk, hacsak nem azért, hogy visszaemlékezzünk a jó időkre.

Elmotyog egy szitokszót, és felemeli a fejét. A zöld szemeiben lévő fájdalomtól fáj a mellkasom, és olyan érzés, mintha a szívem összeszorulna. Egész életemben sosem láttam így őt korábban. Nem tudom, mit tegyek, de azt kívánom, bárcsak ne mondtam volna el neki.

Miért mondtam el?

Gyűlölhetett volna tovább. Elfogadtam volna azt ehelyett. Bármit elfogadnék ehelyett.

– Hogy sétáltam el aznap éjjel? – szólal meg, és megrázza a fejét. – Hogy a faszba történt ez velünk, Bailey? Hogyan? Te voltál a kibaszott mindenem, és nem így kellett volna lennie. Talán kurvára nem tudtam, de az egész az én hibám. Én ugrottam az elcseszett következtetésekre. Sosem beszéltem veled utána, nem adtam meg neked az esélyt, hogy elmondjad, mi történt. Hogy a faszba éljek most magammal?

Egyszer azt gondoltam, hogy sosem bocsátanék meg neki azért, ami aznap éjjel történt, de az igazság az, hogy már meg is tettem. Mindig fájni fog, a fájdalom mindig ott lesz, de nem volt szándékos. Igen, lefeküdt Christával rögtön utána, ami gyakorlatilag megölt, de azt gondolta, hogy én csaltam meg őt, és arra reagált. Köcsög húzás volt, de fiatal volt és sértett, és gondolom ő is viszont akart bántani engem, noha nem tudta, hogy azon a ponton én már összetörtem. Mindketten követtünk el hibákat, és ideje továbblépni.

– Nem kellett volna elmondanom neked – nyöszörgöm. – Csak… te folyton…

– Shhh – csitít, végigfuttatva bőrkeményedéses ujjait lefelé a vállamon. – Már rég el kellett volna mondanod, Bailey. A dolgok másként alakulhattak volna. Megpróbáltam volna mindent helyrehozni ahelyett, hogy te kezelsz mindent magad. Olyan baromi erős vagy… ugye tudod? Hallgatnom kellett volna rád. – Hirtelen beszívja a levegőt. – Kurvára hallgatnom kellett volna rád.

Nem érzem magam nagyon erősnek, de csendben maradok, biztonságban érezve magam meleg ölelésében.

A csendben olyan, mintha szinte érezném, amit gondol.

Nincs boldog befejezés számunkra.

Túl sok minden történt, túl sok idő telt el.

– Mindenről akarok beszélni veled, de most túl érzékeny vagyok. Nem bánod, ha most hagyjuk ezt egy kicsit? – kérdezi rekedt hangon. –Én csak… Igen, nem igazán tudom, mit tegyek, Bailey. Úgy értem, igen, az a szemétláda fizetni fog, de… Nem tudom, hogyan tegyem ezt jóvá.

– Hol voltál az elmúlt pár napban? – kérdezem megint, kihasználva az alkalmat, hogy annyiszor érintsem meg, ahányszor lehet, míg van rá lehetőségem.

– Klubház – mondja, de valamitől a hangjában azt hiszem, hogy hazudik. Felemel az öléből, és letesz a kanapéra.

– Mindenről gondoskodni fogok – mondja, szemei és hangja is élettelen.

– Rake – suttogom megtörve.

Sosem fogom elfelejteni az arcába maródott fájdalmat.

Egyszersmind a fogadalmat.

Van egy terve.

És hirtelen rossz érzés telepszik a zsigereimre.

– Ne csinálj semmit! – könyörgök neki. – Kérlek! Csak hagyd! Az igazság kiderült, most továbbléphetünk az életünkkel.

Megcsókolja a homlokomat, aztán feláll, szembenéz velem. – Fogsz találni valakit, aki megérdemel téged, Bailey.

Ezzel elmegy.

Ez volt, amit akartam, ugye?

Akkor miért érzem magam üresebbnek, mint előtte?

* * *

 

– Ti miért vagytok tiszta feketébe öltözve? – kérdezem meglátva Anna és Lana hosszú ujjú fekete felsőjét és fekete nadrágját, ahogy besétálok a Knox’s Tavernbe. Mindketten nagy napszemüveget viselnek, eltakarva az arcuk felét. – Ez az álcázó szerelésetek akar lenni?

Mindketten tartják a kifejezéstelen arckifejezést.

Leülök, és próbálok nem nevetni, de nem tehetek róla. – Ha észrevétlenek akartok maradni, miért választottátok ezt a helyet? Ez egyike annak a két helynek, amire mindenki gondolna, hogy keressen titeket.

Mindketten egyszerre vették le a szemüvegüket. – Mi csak nem akartuk, hogy Rake megtaláljon minket.

Pislogok. – Ti megterveztétek ezt a napszemüveg-mozdulatot?

Lana egy kicsit bátortalanul néz, villant rám egy féloldalas mosolyt, de Anna csak vigyorog. – Mennyire volt menő?

– Nem nagyon – vallom be nevetve. – Pedig olyan átkozott cukik vagytok. Talán vennetek kellene fekete cicaruhát következő alkalomra. Szóval mindez miről szól?

Kaptam egy üzenetet Annától, hogy jelentés az étteremnél, és hogy ne mondjam el senkinek, hová mentem.

– Ez igazából egy nagyszerű ötlet. És azért vagy itt, mert kihallgattuk a férfiak beszélgetését – mondja Anna lehalkított hangon. – Elkapták a fickót, aki megfenyegetett téged. Tagja a Kings of Hellnek.

Kihúzom magam ültömben. – Mi történt?

– Azt hitte, hogy te vagy Rake old ladyje, azután, ahogy védett téged a harc éjszakáján – suttogja Lana körbepillantva a bárban. – Még mindig egy kicsit ki van bukva azon, hogy Rake lefeküdt a nőjével.

– Szóval eldöntötte, hogy követ engem, betör az autómba, megvárja, hogy beszálljak és megfenyeget egy késsel? – kérdezem hitetlenkedve, tágra nyílt szemmel. – Mi a fasz?!

– Halkabban! – szid meg Anna, közelebb hajolva az asztalon át. – Ők motorosok. Nyilvánvalóan a fickó egy kibaszott holdkóros. Mindenesetre hallottuk, hogy Rake elmondja Trackernek, hogy mi történt. Nem fognak mondani semmit egyikünknek sem, de gondoltuk, hogy neked tudnod kell – mondja, majd egy kis szünet után folytatja. – De úgy kell csinálnod, mintha nem tudnád, vagy szét lesz rúgva a seggünk.

– Mit csinált a fickóval? – kérdezem megdörgölve az arcomat. – Rake nem fog börtönbe menni, vagy valami ilyesmi, ugye? Nem tudom, hogyan működnek ezek a dolgok!

– Kiverte belőle a szart – mondja Anna az orrát ráncolva. – A kezei szét voltak verve. Nem említették, hogy a fickó él vagy meghalt, de felteszem él.

– Észreveszed, hogy mennyire lazán mondtad ezt épp? – suttogom, lázasan pislogva. Felemelem a hangom. – Ti mind kibaszott…

– Vagányak vagyunk? – veti fel Lana vállat vonva

A fejemet az asztalra fektetem, és felnyögök, amíg rájövök valami másra. – Mi mást hallottatok srácok? Fogalmam sincs, mi jár most Rake fejében, és szeretném tudni. Lefekszik valakivel?

Hirtelen mindketten úgy tűnnek, mintha különösen feszengenének, kellemetlenül éreznék magukat.

– Ki? – morgom, ajkaim vékony vonallá szorulnak.

Anna mozgolódik a székén. – Halálosan szeretlek Bailey, de Rake a bátyám, és igazán nem akarok ennek a közepén lenni. Azt hiszem, neked magadnak kell tőle megkérdezned.

– Esély sincs rá, hogy megtegyem ezt anélkül, hogy őrültnek hangozzak. Hé, pasim a középiskolából, akivel most csak barátok vagyunk, ki a frászt dugsz, és én miért akarom kikaparni a szemét? 

– Totális baromságnak nevezem a barátság dolgot – mondja Lana eltolva a haját az arcából. – Vad szexuális feszültség van minden alkalommal, amikor ti ketten egymás közelében vagytok. Valójában erre alapoztam az egyik új szexjelenetemet.

– Egyetértek – szól bele Anna. – Mindenki láthatja. Ti mind a ketten egymásnak vagytok rendelve, és az csak hülyeség, hogy mindketten folyton így kínozzátok egymást.

Nagyot sóhajtok. – Szükségem van egy italra.

– Szükséged van egy alapos beszélgetésre a bátyámmal – mondja Anna.

– Nem áll készen – mondom, és rájövök, hogy igazán így hiszem. – Még mindig fáj neki, és még arra sem kész, hogy egyáltalán fontolóra vegyen egy jövőt velem. Nem fogja látni, mi van épp előtte, hogy én az övé vagyok. Nem számít, mi van. – Sosem fog találni valakit, aki jobb neki nálam.

Anna és Lana nem tud mindent, ami akkor történt, és hogy őszinte legyek, nem akarok beszélni nekik róla, ami azt jelenti, nem értik, hogy milyen bonyolult a helyzet. Minden határ elmosódott köztem és Rake között. A múltunk elcseszett, és az érzelmeink össze-vissza kavarognak, mégis van ott valami, nem számít, milyen nagyon próbáljuk tagadni mindketten. Valami összekapcsol minket. Harcolhatunk érte, hogy működjön, hogy megerősítsük a kapcsolatot, vagy elengedhetjük, és megpróbálhatjuk megtalálni valaki másban.

Én harcolni akarok, de azt akarom, hogy ő is harcoljon. Van valami, amit megosztunk, és ami megéri; amik lehettünk volna, ha a sors nem áll az utunkba. A boldogan-éltek, amíg meg nem haltak, ami el lett lopva tőlünk. Nem lesz könnyű, de azt hiszem, hogy a végén visszakaphatunk valamit, amit elvesztettünk. Egymást. A szerelmet, amink volt. Talán ez veszett ügy, de van egy vékony határ szerelem és gyűlölet közt. Miután láttam őt, láttam a szemében a szomorúságot, olyan, mintha feldobtak volna egy érmét. Nem akarom bántani. Meg akarom gyógyítani.

– Ne hagyd, hogy tudja, hogy lesz jövő – mondja Lana farkasvigyorral.

– Hogy érted? – kérdezem, államat a tenyeremen pihentetve minden figyelmem rá irányítom.

– Néha a férfiak nem tudják mi a legjobb nekik – kezdi. – Miért nem mondod csak el neki, hogy akarod őt? Légy őszinte. Horogra kerül, a határok keresztezni fogják egymást és átlépitek, és mielőtt észrevennéd ezt, a motorja hátulján vagy, és az egyetlen az ágyában.

Szemöldököm felvonom. – Ez borzalmas tanács. Egyel több romantikus regényt írtál a kelleténél.

Anna bólint a fejével. – Azt hiszem, csak őszintének kellene lenned. Mondd el neki, hogyan érzel.

– Ha ő nem érez ugyanúgy, az fájni fog – mondom csendesen, lenézve a kezeimre. – Talán nem kapunk boldog befejezést. És én nem akarok játszmákat játszani vele. Csak azt kívánom, bárcsak látná, mik lehetnénk!

– Néha játszmákat kell játszanod, hogy nyerj. Semmit nem ér, ha könnyen jön, Bailey – mondja Lana gyengéden. – Csak kérdezd meg magadtól: Megéri a kockázatot? Megéri az esélyt, hogy összetörik a szíved? Vagy igen, vagy nem. Vagy harcolni fogsz, vagy feladod, hogy ti ketten valaha újra együtt legyetek.

– Mindig tűnődni fogsz, hogy „mi lett volna” ha nem próbálod meg? – teszi hozzá Anna, zöld szemei csillognak. – Végezheted úgy, hogy megvan mindened, ami eredetileg a tiéd volt, Bailey. A férfi szerelme, akit neked szántak.

Lana Annára néz. – Basszus. Ez a mondat egy könyvbe megy.

– Szerzői jog – válaszolja gyorsan Anna, a legjobb barátnőjére vigyorogva. – Felhasználod, és rá fogom venni Faye-t, hogy pereljen be téged.

Lana a szemeit forgatja, aztán visszafordul hozzám. – Mit mondasz? Fogsz hivatalosan csatlakozni az őrült csapatunkhoz?

Ki fogom így tenni magam? Megteszem az első lépést? Meggyőzöm, hogy megéri harcolni értünk?

Basszus.

Megteszem.

Bassza meg a múlt, nincs helye a jelenben. Nincs szükségem a tipikus boldog befejezésre. Csak Rake-re van szükségem.

Nyelek egyet. – Hol van épp most?