29. -30. Fejezet

 

HUSZONKILENC

 

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

Egy hónappal később

 

– MIÉRT áll ott Faye egy MC mellényben, melltartó nélkül? – suttogom, ahogy besétálok a klubházba.

Lana vállat von, szemei tágra nyíltak. – Fogalmam sincs, de hogyhogy neki van egy? Nem kellene, hogy mindannyiunknak legyen?

Vinnie sétál be, és megtorpan. – Faye, mi a fasz?

Faye felénk sétál, és vigyorog. – Meg fogom lepni Dexet. Ez az évfordulónk.

Vinnie nem tűnik lenyűgözöttnek. – Miért kell mindannyiunknak látni? Tudod, hogy van egy saját, privát házatok, ugye?

Faye megrángatja a szemöldökét. – Hallottam, hogy partit tartotok itt ma este. Akarok egy kicsit szórakozni, mielőtt megint kövér leszek, és kacsázni fogok. Ez túl nagy kérés, Vinnie?

Vinnie bámul rá egy pillanatig, aztán előhúzza a telefonját és elsétál, valószínűleg Sint hívja.

– Akarok egyet – mondja Lana Faye-nek. – Miért nincs mindannyiunknak?

Faye vállat von, lenéz a klassz mellényre. – Az egész Wild Men-fiaskó után csináltatták nekem. Azt hiszem, minden nőnek kellene egy ilyen. Beszélni fogok róla Sinnel.

– Érdekelni fogja, hogy itt állsz csak egy farmerben és mellényben és semmi másban? – kérdezem, összeszorítva az ajkaimat, hogy megállítsam a kitörni készülő kuncogást.

– A mellbimbóm el van fedve, mi a nagy ügy? – kérdezi szemét forgatva. – Szóval Vinnie nagy bulit tart, és a férfiak nem akarják, hogy itt legyünk. Emiatt vagyok itt. Látni akarom, hogy mi folyik itt.

– Nem akarják, hogy itt legyünk? – kérdezi Lana komoran. – Anna tud bármit?

– Nem tudom. Bár fel kellene hívnod, és tudatnod vele. Elmentem nasiért. Chips és mártogatós, bor, pezsgő és gyümölcslé nekem – mondja fejével a konyha felé biccentve. – Csináltam egy hatalmas tál puncsot is.

– Fogalmam sem volt, hogy ez ilyesfajta éjszaka lesz, amikor megérkeztem – mondom Lanára pillantva. – Neked?

– Nem – mondja vigyorogva. – De haladjunk az árral. Van szittered Carának?

– Kirakhatod őt az enyémnél, ha szeretnéd – ajánlja Faye, hagyja lecsúszni a mellényt, és több mellet villant, mint ami illendő. – Clover imádni fogja a társaságot.

– Cara Tiával és Rhettel van. Csak üzenni fogok, és tudatom vele, hogy későn érek haza – megállok –,  és valószínűleg részegen.

Faye megragadja a vállam. – Ez a beszéd! Nem tudom, milyen kurvás ünnepségeket tervez Vinnie, de kíváncsi vagyok. – Lanára néz. – Ha újabb show-t akarsz adni, félrenézek, esküszöm.

Lana arca élénkvörössé válik. – Meg foglak ölni.

Faye válaszul nevet, és egy csókot dob neki. – Józan leszek. Szóval az én munkám lesz emlékezni mindenre, amit mindenki csinál, és részletesen beszélni róla holnap reggel – szünetet tart –, mialatt a valaha volt legzsírosabb reggelit készítem.

Tetőtől talpig végigméri Lanát és engem. – Talán át akartok öltözni, valami… kevesebbe.

Lana a szemét forgatja – Csak egy kicsit maradok. Le kell írnom pár szót ma. Bár most felhívom Annát. –Kezében a telefonjával elsétál.

Faye megragadja a csuklómat, és a konyhába vezet. – Megkóstolnád ezt nekem?

Önt egy csésze sárga puncsot, és a kezembe adja. A számhoz emelem, és iszom egy kortyot.

Aztán majdnem kiköpöm.

– Ez majdnem teljesen tiszta vodka! – mondom neki, megtörölve a számat a kezem hátuljával. – Mit csináltál, sárga színezéket adtál hozzá? Semmi gyümölcslé íze nincs.

– Adtam hozzá némi… cuccot – szipog. – Egy receptből van, amit online találtam.

Undorodva ráncolom az orrom. – Akarod, hogy megpróbáljam rendbe hozni?

– Ez rendben van – mondja vigyorogva. – Ó, ne már, mindenki imádni fogja!

Én nem vagyok olyan biztos, de úgy döntök, hagyom. Nem fogok többet inni belőle, az biztos. – Mindenesetre hol van Rake?

– Ő és Tracker elmentek alkoholt venni –mondja felsóhajtva. – Nyilvánvalóan ez egy utolsó-perces terv volt. – Kíváncsian néz rám. – Te rendben leszel itt, igaz?

– Igeeen – válaszolom, oldalra nézve. – Miért ne lennék?

– Faye – morogja Sin a konyhába besétálva, és megnézi a feleségét. – Basszus, szexisen nézel ki! – Rám néz, és elvigyorodik. – Szia, Bailey.

– Szia, Sin – válaszolom mosolyogva. – Boldog évfordulót!

Szemei Faye-re fókuszálnak. – Basszus, szóval erről szól ez az egész.

Upsz.

– Mi? Elfelejtetted az évfordulónkat, és összedobtatok egy bulit, ahol senki sem akarja, hogy én, vagy a nők ott legyünk? Igen, ez erről szól – mondja Faye kezét a csípőjére rakva, amitől az egyik mellbimbója kikukkant.

– Bassza meg, sajnálom – mondja Sin, és összezárva tartja Faye mellényét. Lehajol, és suttog valamit a fülébe, mialatt én gyorsan kimegyek.

* * *

– Gondolod, hogy Rake megint meg fog mindkettőnket baszni ma éjjel? – kérdezi a lány mögöttem a barátnőjét.

– Nagyon remélem.

Megpördülök, a szemeim rángatózni kezdenek. Most pontosan tudom, mire utalt Faye, amikor azt kérdezte, fogom-e tudni kezelni a ma éjszakát. Majdnem olyan érzés, mintha Rake minden itt lévő nővel együtt lett volna, és nyilvánvalóan az ő „szokása” volt egynél többel ágyban lenni.

Nem tetszett.

Kicsit sem.

Mi van, ha megunja, hogy csak velem legyen?

Ha ez az, amit most szeret, hogy fogja érezni magát nélküle?

Félretolom a bizonytalanságaimat, visszafordulok az asztalhoz, és megnyúlt arccal leülök.

– Állat fel! – mondja Faye, hogy csak én hallom. – Ne mutass nekik semmilyen gyengeséget!

– Meg akarom fojtani őket – sóhajtok, kihúzom és összeszedem magam. Ez olyasmi, amit szándékomban áll kezelni. Ez együtt jár azzal, hogy Rake-kel vagyok.

Hülye hímringyó.

– De figyeld őt – mondja nekem Faye. – Figyelmen kívül hagy minden nőt, aki próbálja magára vonni a figyelmét. Szavak nélkül mutatja meg nekik, hogy nem érdeklik.

Követem Faye pillantását, ahol egy gyönyörű barnahajú lány próbálja magára vonni Rake figyelmét. Kezeit a bicepszére teszi, de ő ellép oldalra, a lány karja lehullik.

– Mégis, a tény, hogy valószínűleg lefeküdt mindannyiukkal, egy nehezen lenyelhető pirula – vallom be, kifújva egy nagy levegőt. Amikor hallom Rake-et nevetni valamin, amit a nő mond, felállok, és átsétálok hozzá, képtelen vagyok csak ott ülni, és tovább figyelni. Ahogy közeledem, megragad és magához húz. – Ő a nőm, Bailey, akiről beszéltem neked – mondja neki, kifésüli a hajamat a nyakamból, és megcsókolja.

– Gyönyörű – mondja a nő, tetőtől talpig végigmér engem. – Talán hagyni fogod, hogy valamikor csatlakozzak hozzátok.

 Amikor ránézek és rájövök, hogy hozzám beszél, fogalmam sincs, hogyan reagáljak. – Umm – motyogom, könyökömmel megbököm Rake-et, ahogy hallom lágyan kuncogni. – Sajnálom, de nem hiszem.

A lány szomorúnak tűnik, amitől egy pillanatra rosszul érzem magam, míg visszaemlékszem, hogy pontosan mit vitatunk meg itt. Szomorú, mert Rake nem dugja meg ma este, vagy soha többé.

Hadd legyen szomorú a ribanc.

Fenekét rázva elsétál.

– Bailey – suttogja Rake, felemeli az állam, hogy rá nézzek. – Ez a múlt.

– Mégis folyton az arcomba van vágva.

– Nem jelent semmit – mondja, zöld szemei az enyémekbe fúródnak.

– Hogy éreznéd magad, ha egy férfi, akivel lefeküdtem, megkérdezné, hogy csatlakozhat-e hozzánk egy édeshármasra? – kérdezem, kezem a mellkasára teszem, és eltolom magam. – Meg akarnád ölni. Nem igazán érzem egyébként a haragot, csak a fájdalmat és féltékenységet, hogy a legtöbb itt lévő nőnek megvoltál.

Állva hagyom ott, és visszatérek a székemhez.

– Jól vagy? – kérdezi Faye összevont szemöldökkel. – Tudom, hogy ez szívás, Bailey, de ha akarod őt, meg kell tanulnod, hogyan kezeld ezt.

– Faye, megyünk haza – mondja Sin, lehajol, és a karjaiba emeli. Rávette, hogy levegye a mellényét, és felvegyen valamit alá, szóval most egy fekete ujjatlan felsőt visel, ami még mindig keveset hagy a képzeletre.

– Mi? Miért? – morogja, de karjait Sin nyaka köré fonja.

– Mert késő van, te terhes vagy, és én meg akarlak dugni – mondja Sin megcsókolva a nyakát.

– Ó, nos, ha így mondod – mondja Faye, és integetve elköszön mindenkitől.

– Miben más ez a buli? – kérdezem Annát a nappali területet pásztázva. – Olyannak tűnik nekem, mint az összes többi.

Anna Lanára mutat, aki Tracker ölében ül, teljes gőzzel smárolnak.

– Gondolj rá úgy, hogy a klubház szexklubbá változik az éjszakára – mondja a szemeit forgatva. – Az emberek azt tehetnek, amit szeretnének, ítélkezés nélkül. Ezért preferálják, ha nem vagyunk itt. Például Vinnie valószínűleg kínosnak érezné Faye előtt szexelni.

– Hol van Irish? – kérdezem, körbenézek, de nem látom őt. – Úgy érzem évek óta nem láttam.

– Nyilvánvalóan találkozgat valakivel – mondja Anna közelebb hajolva hozzám. – Senki sem tud semmit a nőről, de Irish gyakran találkozott vele.

Szemeim kitágulnak. – Ez a szaftos pletyka.

– Tényleg az – vigyorog Anna hátradőlve a székében. – Látszólag Irish mindig szingli, szóval eltűnődöm, hogyan sikerült ennek a nőnek megszereznie a figyelmét.

Rake sétál oda hozzánk, és bár dühös vagyok, nem tehetek róla, hogy észreveszem, mennyire szexisen néz ki sötét farmerjében és fehér pólójában. – Hogy van a három kedvenc csajom közül kettő? – kérdezi, leülve mellém.

– Ki a harmadik? – kérdezi Anna, ahogy Rake megfogja a kezem és a szájához viszi, megcsókolva a bütykeimet. Nem nézek rá.

– Cara, természetesen.

Anna a szívéhez emeli a kezét. – Ó, istenem, ez olyan rohadt cuki volt, Rake.

– Próbálkozom - mondja, megint megcsókolja a kezem, és körbenéz az embereken. – Nem olyan vadak, mint általában.

– Talán mert ez alkalommal nem veszel benne részt – bököm ki, mielőtt megakadályozhatnám.

Anna nevet, aztán feláll. – Igen, én megyek… Arrow-nak szüksége van rám.

– Aggódom – vallom be, körbenézve az összes gyönyörű nőn. – Hiányzik neked mindez? A nyilvános szex, az édeshármasok, a rendelkezésedre álló sok káprázatos nő…?

– Nem, nem hiányzik. Megvolt a szórakozásom, Bailey. Szórakoztam, dugtam. Most csak téged akarlak. Még mindig szórakozáshoz jutok, csupán csak veled, és én ezt akarom. Sehogy máshogy nem akarnám – mondja őszintén, szemei rimánkodnak, hogy értsem meg. – Elég vagy nekem. Nincs szükségem semmi másra. Sosem volt.

– Remélem, hogy ez igaz – mondom lenézve a kezeinkre. – Ha valaha akarsz valami mást, elmondanád nekem? Úgy értem, ha nem vagy boldog.

– Semmi sem tesz boldogabbá nálad, Bailey. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, hogy elhiggyed nekem – magadnak kell rájönnöd a tetteimből.

Ebben igaza van. Tudom, hogy bizonytalannak lenni nem vonzó, de ez több annál. Szó szerint megvoltak neki ezek a nők korábban, szóval ez nem olyan, mintha paranoiás lennék. Mindannyian ismerik őt, a testét, a hangokat, amiket kiad, … hogy mit szeret az ágyban. És ez megöl engem, de semmit sem tehetek, hogy megváltoztassam.

– Fejezd be, hogy túlgondolod – suttogja, megcsókolva a fülcimpámat. – Csak téged látlak, Bailey. Mindig így volt, és sosem fog megváltozni.

– Mikor váltál ilyen romantikussá? – kérdezem, végighúzva az ujjam le a bicepszén a vékony anyagon keresztül.

– Csak most – válaszolja egyszerűen. – Amikor láttam a bizonytalanságot a szemeidben. Nem akarom ott látni megint.

Félrenézek, és fontolóra veszem a szavait. – Ha azt mondod, elég vagyok, akkor elhiszem neked.

– Jó. Most gyere ide, és ülj az ölembe, kurvára messze vagy.

Felállok és odamegyek hozzá, leülök az ölébe, lábaim keresztben az övén. – Jobb?

– Sokkal.

– Az Vinnie…? - megakadok, hunyorgok a szememmel, próbálom látni, hogy mit csinált.

– Ja.

– Ő…?

– Ja.

– Ó!

Rake nevet, orrával megpiszkálja a nyakam. – Akarsz menni lefeküdni?

– Te akarsz? – kérdezem, végigcsókolom az állkapcsát. – Tudom, hogy ez a te… szokásod.

– Volt valaha édeshármasod? – kérdezi, megszorítja az állam a hüvelyk- és mutatóujjával és a szememet kutatja.

– Nem – válaszolom őszintén. – Nem mondhatom, hogy volt.

Noha ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amiket felírtam egy szexuális bakancslistára, amit pár évvel ezelőtt írtam.

– Ha van bármi, amit meg akarsz tenni, van bármilyen fantáziád, tudod, hogy én valósággá teszem, ugye? Nem kell szégyenlősnek lenned. Kétlem, hogy van bármi, amit nem csináltam – szünetet tart. – Kivéve, ha másik fickóval akarsz dugni, mert az nem fog megtörténni.

– Lejátszottad minden fantáziádat? – kérdezem, máris tudva a választ. Kétségem sincs, hogy mindent megtett, amit akart, éppen úgy, ahogy épp bevallotta.

Ajkai megrándulnak, mielőtt megcsókolja a szám.

– Tompítod a sokkhatást? – cukkolom a fejem rázva.

– Te vagy a fantáziám, bébi – mondja, pimaszul vigyorogva.

Visszamosolygok rá. – Jobb is.

HARMINC

 

Fordította: Red Ruby

 

Bailey

 

Hétfő reggel az osztályomba sétálok, amikor meglátok egy férfit az ajtómnál állni. Lefagyok, nem tudom, mit mondjak, rettegés és pánik tölt el.

– Mit csinálsz itt? – kérdezem tőle, tologatva a könyveket a kezemben, így nem ejtem el őket.

Megváltozott. Öregebb lett. Nem néz ki jól – vesztett a súlyából, egy kicsit lesoványodott. – A lányomat akarom látni.

– Honnan tudtad, hogy hol dolgozom? – kérdezem körbenézve. Nem akarom, hogy bármelyik elhaladó diák hallja ezt a beszélgetést, de sokkos és zavarodott is vagyok. Mi a frászt csinál itt? Honnan tudta, hol talál meg, és miért most? Esélytelen, hogy igazából Carát akarja látni, ugye? Persze, egy ember megváltozhat, de olyan érzésem van, hogy itt nem ez a helyzet. Kell, hogy legyen egy hátsó szándéka, noha nem igazán tudom elképzelni, mi lehet az.

Körbenéz, mielőtt válaszol. – Meg akartalak találni, szóval megtettem. És látni akarom a lányom. Hozz össze egy találkozót, kérlek…

Ennyi? Váratlanul visszajön, miután nincs semmi kapcsolata Carával, nem törődve eléggé azzal, hogy ellenőrizze és utánanézzen neki, vagy bármit is tegyen ez ügyben, és azt mondja – Hozz össze egy találkozót? Tuti, hogy elment a kibaszott esze.

– Bailey, hoztam a nyomtatott anyagokat, amiket akartál. – Mallory, a művészettanár a szomszéd ajtóból megáll, ahogy meglátja Wade-et. Végignéz köztünk. – Itt minden rendben?

– Épp indultam – mondja Wade lágyan. Aztán olyan halkan, hogy alig hallom azt mondja: – Gondolkozz rajta.

Elsétál, otthagy Malloryt és engem, ahogy bámulunk utána.

– Ki volt ez? – kérdezi, besétál a termembe, és leteszi a lapokat az íróasztalomra, mielőtt leül a sarkára. Kisöpri barna haját az arcából, és kíváncsian figyel engem. – Kissé kétesnek tűnik.

Kifújok egy nagy levegőt, és gyakorlatilag a székembe esem. – Valaki a múltamból. Fogalmam sincs, mit akar most, de felteszem, hamarosan rá fogok jönni.

– Következő alkalommal hívd a biztonságiakat – javasolja Mallory, összeszorítva biggyedő ajkait. – Nem tetszik a kinézete.

Nekem sem.

Készítek egy mentális feljegyzést, hogy meséljem el Rake-nek, amint hazaérek.

Van egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban.

Úgy tűnik, még több veszélybe fogok kerülni – kivéve, hogy ez alkalommal ez nem valamelyik motoros hibája. Az enyém.

* * *

– A férfiak ezt szórakozásból csinálják? – kérdezem összerándulva, ahogy Arrow gyomorba vágja Rake-et.

– Igen – mondja Anna egy együttérző pillantást villantva rám. – Talán meg kellene szoknod.

– De – vágok egy pofát – hogyan állod meg? A bátyád és a pasid?

– Nem ez az első harcuk – mondja szárazon. – Legalább ez csak szórakozás, és nem egy komoly küzdelem, nem úgy, mint legutóbb. Az volt a legrosszabb.

– Nem hiszem, hogy egyáltalán tudni akarom – lehelem, behunyom a szemem, ahogy Rake bevisz egy ütést Arrow állkapcsába.

– Néha mi is küzdünk – mondja nekem Anna, felvonva a szemöldökét. – Faye tanított nekem néhány király mozdulatot. Ezeket jó dolog tudni, Bails. Taníthatok neked némi önvédelmet, ha szeretnéd.

Megdöntöm a fejem, ahogy fontolóra veszem. – Ez igazából elég jól hangzik. Talán taníthatnánk valamit Carának is?

Anna bólint, szemei kitágulnak. – Nagyszerű ötlet! Sosem lehetsz túl fiatal ahhoz, hogy megtanuld megvédeni önmagad.

Rake és Arrow kiszállnak a ringből, és Sin és Tracker megy be. Rake megragad egy törölközőt és megtörli az arcát, szerencsére nem látok rajta vért. Izzadság csöpög le a hasizmain, és azon kapom magam, hogy egy patakot figyelek.

– Lehetne, hogy nem vetsz éhes pillantásokat a bátyámra, amíg közvetlenül melletted ülök? – kérdezi Anna, arca undorodva ráncolódik. – Fúj.

– Fúj? Nőj fel, Anna! – válaszolom nevetve.

– Hé, amikor a bátyámról van szó, én mindig az elkényeztetett kishúg vagyok! – mondja vigyorogva.

– Nem tehetek róla; nézz rá! Az a test. Azok a szemek. Érzéki ajkak. Hatalmas fa…

– Ó, istenem! Túl hosszú ideig voltál körülöttünk. Elrontottunk. – Feláll, és befogja a füleit a kezeivel. – Ennyi. Kimegyek innen.

Nevetni kezdek, míg a férfiak kíváncsian bámulnak ránk. Rake odasétál és lehajol, durván szájon csókol. – Minden rendben?

– Az lesz, amint a szobába viszel és megdugsz – mondom, hogy csak ő hallhatja. Ráharapok az alsó ajkamra, és a legbujább pillantásomat vetem rá, amit csak el tudok képzelni. Valószínűleg röhejesen néz ki, de Rake úgy tűnik nem így gondolja.

Lenéz magára. – Hadd vegyek először egy gyors zuhanyt, aztán olyan keményen megduglak, hogy a következő néhány napban érezni fogod.

Tenyeremet a hasizmára teszem, és ujjaimmal megdörgölöm az izzadságán keresztül. – Nincs zuhany. Épp így akarlak.

Szemei elsötétülnek.

Erdőre emlékeztetnek.

Derékból lehajol és felemel a levegőbe, aztán át a vállain.

A férfiak néhány jókedvű megjegyzést és éljenzést kiáltanak, amit figyelmen kívül hagyok.

Egyetlen cél lebeg a szemem előtt.

Semmi más nem fontos most.

Miután belépünk a szobájába, és becsapja az ajtót, gyorsan levetkőztet, ruháimat a földre hajítja. Meztelenül állok előtte, miközben lehúzza a melegítőnadrágját, farka előreugrik. Amikor elsöpör mellettem, és a hátára fekszik az ágyon, megfordulok, hogy nézzem, magamba szívjam, befogadjam szépségét.

– Mássz fel! – dörmögi mély hangon.

Meglovagolom a derekát, és bevezetés nélkül a kezembe veszem a farkát.

– Azt akarom, hogy először az arcomra ülj – parancsolja. – Meg akarlak ízlelni, akarom, hogy elélvezz a számon, aztán megbaszlak.

Az arca felé mozdulok, átemelem a lábam, és leeresztem a puncim a szájához.

Kidugja a nyelvét, egyenesen belemélyed, megkóstol mindent, ami én vagyok, és élvezettel hümmög.

– Bassza meg, ez olyan jó érzés – suttogom lenézve rá.

Kezeimet a falnak támasztom, ahogy lassan elkezdem meglovagolni az arcát, és felnyögök, hogy váltogatva nyalogatja a csiklómat és a középpontomat.

Basszus.

Sosem csináltam ilyet korábban.

Sosem éreztem magam elég kényelmesen, hogy megtegyem.

Megszorítja fenekem gömbjeit, használva őket, hogy közelebb hozzon a szájához. Megszívja a csiklómat, és ekkor tudom, hogy elveszett ember vagyok.

Ez túl jó érzés nekem ahhoz, hogy bármennyivel tovább tartson.

A nevét nyöszörgöm.

Remegni kezdek.

Aztán szétesem.

Rake leemel magáról, megpördít, tovább mozdít lefelé, így háttal felé lovagolom meg. A derekamra tett kezével előre tolva belém csúszik, aztán megragadja a csípőmet, és azzal egyidejűleg felemel.

– Olyan nedves – morogja, keményebben és gyorsabban döf fel belém.

Lefelé őrölök rajta, támasztékként a combjait fogom.

Megüti a fenekemet.

Felnyögök.

Felül és előrenyúl, így játszani tud a csiklómmal, míg én átveszem az irányítást a ritmus felett. Nem tart sokáig, míg újra elélvezek, és néhány másodperccel később csatlakozik hozzám.

Karjaiba vesz, hátam a mellkasánál, a lábai közt ülök.

– Jól vagy? – kérdezi, hajamat oldalra csúsztatja és megcsókolja a nyakszirtem.

– Tökéletesen – kapkodom a levegőt. – Te?

– Soha jobban. Bailey?

– Igen?

– Szeretlek.

– Én is szeretlek téged – mondom neki gyengéden, fejemet oldalra fordítom, így meg tudom csókolni az ajkait. – Mindig.

– Jössz zuhanyozni velem? – kérdezi, lemászik az ágyról még mindig velem a karjaiban.

Mintha nem akarna elválni tőlem.

A zuhanyzóba cipel, csak azért tesz le, hogy beindítsa a vizet. Amikor már meleg, szélesre nyitja az ajtót, hogy én menjek be először. Hagyom, hogy a víz lefusson a hátamon, ahogy csatlakozik hozzám, mélyen megcsókol, és a hátamat a hideg csempének nyomja. Ujjai megindulnak lefelé a hasamon, és én szétnyitom a combjaimat, ahogy megtalálja a középpontomat. Egyik ujja szétnyitja a redőimet, és gyengéden belém csúszik, ugyanakkor a másik kezével lágyan megragadja a torkomat.

– Többet akarok – mondom neki, így becsúsztat még egy ujjat, és csak egy iciri-picirit szorosabb a fogása a torkomon. Az élvezet hangját hallatom a torkomban, ahogy elkezd játszani a csiklómmal, és én egyre éhesebbnek és mohóbbnak találom magam.

– Tetszik a kezem a torkodon? – kérdezi megnyalva a fülcimpámat.

Bólintok, szemeim az övébe mélyednek, leeresztett szemhéjú pillantásától rá akarok ugrani, és követelni, hogy keményen basszon meg.

Tetszik ott a keze – valójában azon kapom magam, hogy az akarom, szorítson jobban.

– Igen – suttogom.

Lustán megcsókol, aztán egy gyors mozdulattal a karjaiba kap. Lábaimat a dereka köré fonom. Belém csúszik, én pedig a nyakába nyögök. Olyan jó. Kezével a hajamban hátrahúzza a fejem, így újra meg tud csókolni. Belém döf újra és újra, míg a nevét sikítom. Akkor, kimerülten megszárítkozunk és ágyba jutunk. Karjaiba fonva alszom el.

Na, ez élet.