7. Fejezet

 

HÉT

Fordította: Tony

Bailey

– Úgy érzem, az életem kínos események sorozata – mondja Tia, miközben a kávéját fújja másnap.

– Most mi történt? – kérdezem, és végighúzom a kezem a hajamon, próbálva megszelídíteni egy kicsit. Másnap délután volt, és mindketten épp hazaértünk a munkából. A gyerekeink a házijukat csinálták Cara szobájában.

– A fogorvos srác randira hívott – morogja.

Levegő után kapkodok. – Nemet mondtál, ugye?

Tia fogorvosi asszisztensként dolgozott, és randira menni alapvetően a főnökével kibaszott hülye ötlet.

– Persze, hogy nemet mondtam – mondja, a levegőbe legyezve. – Így inkább csak szexeltünk a fogorvosi székben.

Leesik az állam. Azt mondta, hogy…? – Tia, mi a fenét gondoltál? És most a szemébe kell nézned? Pokoli kínos lesz.

– Nekem nem lesz kínos – mondja, nyugodtan kortyolgatva a kávéját. – A helyében jobban zavarban lennék, ha olyan kicsi péniszem lenne.

Eltakarom az arcom a kezemmel. – Ezt nem mondtad meg neki, ugye? Mert, ha igen, valószínűleg munkanélküli vagy.

– Hát persze, hogy nem. Nem vagyok szemét. Csak… “Ó, a farkadtól összefut a nyál a számban”, aztán még tettettem is, hogy érzékeny vagyok.

Édes Istenem!

Néhányszor lassan pislogok, próbálva feldolgozni ezt az extrém mennyiségű információt. – Hogy lehetünk mi barátok?

Tia nevet, a szeme derűsen csillog. – A „nincs bírálás” záradék miatt a barátságszerződésünkben.

Erre megrándul az ajkam. – Nem fogsz újra lefeküdni vele, ugye? Ez volt a legrosszabb ötleted, pedig volt már néhány. Nem kéne oda szarnod, ahol eszel.

Összehúzza az orrát. – Tényleg van ilyen közmondás?

– Igen.

Felsóhajt, és leteszi a bögréjét. – Mondtam, neki van a legkisebb pénisze, úgyhogy nem fogok. A nadrágjában is kicsinek látszott, de azt gondoltam, talán olyan, akinek kis farka van, de nagyra nő, mert van olyan is, akinek nagy van, és alig változik a mérete, ha feláll, tudod? De egyik sem.

Nevetni akarok az arckifejezése láttán. Olyan szomorúnak tűnik az egész miatt. – Van ilyen. Lehet, hogy tényleg aranyos srác. Vagy talán jó a kezével és a szájával. Nem lehetsz pénisz rasszista. Ez pénisz diszkrimináció! Ez van!

A szemét forgatja. – Mindenkinek van olyan dolog, amiben nem hajlandó kompromisszumot kötni. Van, akinek a magasság, vagy a pénz, vagy akármi; nekem a pénisz mérete. Ne ítélj el, Bailey, csak fogadj el ilyennek. És hogy leszögezzük, nem tehetséges a kezével és a szájával sem. Mindig találkozom olyan pasikkal, akik vagy jól dugnak, vagy jók a kezükkel, vagy a szájukkal – bármelyik. De ez a pasi egyikkel sem jó. Szégyen!

Próbálom visszafojtani a nevetésemet, de kudarcot vallok. – Nevetséges vagy! Nekem nincs ilyen kizáró ok dolgom. Nem hiszem.

– De van – válaszolja. – A magasság. Soha nem mész alacsony pasik közelébe. Az a te kizáró okod.

– Hát, tekintve, hogy én sem vagyok alacsony! – válaszolok egy kicsit védekezően. Ja, nem éreztem ezt az alacsony srác dolgot. Kb. százhetven centi vagyok, és olyan pasit akartam, aki legalább száznyolcvan.

Adam körülbelül százkilencven centi, emlékeztet az agyam.

Ja, igaz. De ő egy egoista seggfej.

– Lefogadom, hogy Adamnek hatalmas farka van. Igaz? Nekem elmondhatod. Nem fogom megosztani a közösségi médiában, mint a fogorvosét – mondja, a szemöldökét rángatva.

Kimondtam hangosan a nevét? Nem hiszem. Véletlen egybeesés lehet, hogy ő kimondta a nevét, miközben én rágondoltam. Aztán rádöbbenek, mit mondott.

Elakad a lélegzetem. – Nem tetted!

Megvonja a vállát.

Jézusom, ez a nő!

– Az? – majdnem kiabál.

Kifújom a levegőt, és egy kép jelenik meg előttem Adam farkáról.

Hosszú, vastag.

Kibaszott tökéletes.

– Igen – ismerem be komoran. – Az a legszebb farok, amit életemben láttam.

A pasi pornósztár lehetne, ha akarna.

Mint Bruce Venture.

Oké, senki pénisze nem olyan szép.

– Tudtam! – mondja az asztalra csapva. – Lehet, hogy hagynom kell, hogy elkapjon az egyik motoros.

Normál esetben tiltakoznék ilyesmi ellen, de Anna és Lana elég boldognak látszik.

– Kérdezhetek valamit?

– Persze – válaszol. – Mi az?

– Amikor Adam aznap éjjel elvitt a motorján a klubházukba, tett egy megjegyzést a “régi Bailey”-re, eléggé úgy hangzott, hogy benne voltam mindenben, ami igaz. Volt egy elég vad oldalam, és mindig benne voltam a kalandokban. Szerinted én unalmas vagyok? Tudom, hogy Cara megváltoztatta a világnézetemet, de az nem jelenti, hogy meg kellett változtatnom magam, tudod?

Ellágyult a tekintete. – Bailey, fiatal anya voltál, meg kellett állnod a saját lábadon. Felelősségteljesnek kellett lenned. Egyáltalán nem hiszem, hogy unalmas vagy; csodálatos nő vagy, és nagyszerű anya. Csak mert megálltál, mielőtt felpattantál az exed motorjának hátuljára, nem vagy unalmas, hanem okos.

Bólintok. – Igen, azt hiszem, igazad van.

– Mami, befejeztem az olvasást – mondja Cara, miközben besétál a konyhába. – Volt egy szó, amit nem ismertem, de Rhett segített.

– Jó kislány. Mi volt az a szó? – kérdezem, ahogy leül Tia és közém.

– Tekintélyes méretű – mondja, és szélesre tárja a karját.

Tia és én gyorsan egymásra pillantunk.

Aztán kitör belőlünk a nevetés.

* * *

– Emlékszel, amikor kivettünk egy hotelszobát, és te meg elárasztottad? – kérdezi Anna. Most volt a havi találkozónk, és ezúttal egy olasz étteremben vacsoráztunk, miután megnéztünk egy filmet a moziban.

– Miért mindig az én sztorijaim jönnek elő? – morgom, beledöfve a villámat a tésztába.

Anna behunyt szemmel nevet. – Gint ittunk narancslével. Emlékszem, mert azt a rap számot énekeltük, ami erről szól.

Lana eltakarja a száját a kezével. – Nem akkor ájult el a zuhanyzóban? És zárta el a lefolyót?

Anna bólint. – De, arra ébredtünk, hogy elázott a szőnyeg. Ki kellett fizetnünk egy valag pénzt.

Megborzongok. – Azóta sem ittam gint. Egyébként, Anna, az egész hoteles dolog azért volt, hogy kufircolhass azzal a sráccal, anélkül, hogy Adam rájönne.

– Amire amúgy rájött – teszi hozzá Lana hunyorogva.

– Ha nem csatlakozott volna a Wind Dragonshoz, nyugodtan FBI-os lehetne – morogja Anna, hátradől, és a teli hasát simogatja. – Azt hiszem, kell egy kis szünet a desszert előtt.

Lana felnéz a tányérjáról, szeme az ajtóra tapad. – Úgy tűnik, van néhány hívatlan vendégünk.

Követem a tekintetét, és látom, hogy Arrow és Tracker tart felénk. Egy srác van velük, akit nem emlékszem, hogy láttam volna. Sötét a haja, és egy sebhely húzódik végig az állán és a nyakán. Arrow egyenesen Annához lép, és szenvedélyesen megcsókolja mindenki előtt, nem érdekli, ki látja. Tracker felemeli Lanát, leül a székére, és az ölébe ülteti. Ők is úgy csókolóznak, mintha egyedül lennének. A másik pasi leül mellém és fehér fogait kivillantva mosolyog. Gondolom, ezzel a mosollyal akar megnyugtatni, de hogy őszinte legyek, inkább megijeszt.

– Irish vagyok – mondja, félrebillentett fejjel. – Úgy tűnik, csak ketten vagyunk ma este.

Annára pillantok, aki a szemét forgatja. – Irish, ne hozd rá a frászt. Bailey, ne is foglalkozz vele!

Fészkelődök a helyemen, egy kicsit kényelmetlenül érzem magam. Ha tudtam volna, hogy gyertyatartó leszek, el sem jövök.

– Mit kerestek itt? – kérdezi Lana Trackertől, ettől kicsit jobban érzem magam, hogy nem tudták, hogy feltűnnek a pasik.

– A Riftbe tartottunk, és tudni akartam, hogy akartok-e jönni – mondja Tracker az orrával megbökve Lana arcát.

Irish felnyög. – Csak mondd neki, hogy jöjjenek, és induljunk. Kell egy kibaszott ital.

A lányok rám néznek. Gondolom rám hagyják a döntést.

– Biztos vagyok benne, hogy Adam azt mondta nekem, hogy soha többé ne tegyem be oda a lábam – dörmögöm, és összefonom magam előtt a karomat.

– Adam? – kérdezi Irish zavartan. – Óhhh, Rake. Miért nem akarja, hogy ott legyél? Szexi vagy. Oda kéne lennie.

– Oda volt – mondja Tracker szórakozva.

Csúnyán nézek rá, amire ő egy kacsintással válaszol.

Irish feltartja a kezét. – Várjunk egy pillanatot. Rake dugta őt, és most nem akarja a klubban látni? Ami azt jelenti…

– Hogy jobban törődik ezzel a nővel, mint a mi nőinkkel? Igen – mondja Tracker farkasvigyorral. – Még egynek elkapták a grabancát.

Megrázom a fejem. – Az, hogy nem akar ott látni, hogyan jelentheti azt, hogy törődik velem? Ennek semmi értelme.

– Tökéletesen van értelme – válaszol Arrow a maga rekedtes, mély hangján. – Ha nem törődne veled, rohadtul nem érdekelné, hogy hol tűnsz fel.

A szememet forgattam. – Tévedtek. És nem számít. Ott lesz? Ha nem, akkor megyek, egyébként ti mehettek, én meg fogok egy taxit, és hazamegyek.

Tracker engem tanulmányoz, kicsit figyelmesebben, mint szeretném. Előveszi a telefonját, beüt egy számot, és a füléhez emeli a telefont. – Rake? Hol vagy, tesó?

Figyel, aztán válaszol. – El akarom vinni a nőket magammal a Riftbe. Nem gond?

Tracker rám néz, a kék szemei egyenesen az enyémekbe mélyednek.

– Ja, vettem. Oké. Szevasz.

– Nos? – kérdezi Anna, várakozásteljesen nézve rám.

Tracker Annára vigyorog. – Minden jó, Anna Bell. Akkor megyünk, vagy nem?

Irish körém fonja a karját. Jó illata van, bőr és menta. – Benne vagyunk, igaz? Menjünk. Kemény a farkam, és kell találnom valakit, aki a gondjaiba veszi. Hacsak Bailey nem ajánlkozik.

– Hm. Aha, valószínűleg nem – motyogom, elveszem rólam a kezét, és felállok. – Azt hittem, táncolni megyünk.

– Ne mond, hogy valószínűleg – tanácsolja Lana, összehúzva a szemét Irishra. – Mondj nemet! Nem értik a finom célzásokat, határozottnak kell lenned. Tudasd vele, hogy te nem játszadozol, mint amit a legtöbb nő csinál vele.

Irishra nézek, aki azzal van elfoglalva, hogy Lanát figyeli szórakozottan az elemzés közben.

– Irish – szólalok meg, és magamra vonom a figyelmét. – A francokat fogom gondjaimba venni a farkadat. Nem érdekel, milyen kemény vagy. Jobb, ha megyünk a Riftbe, hogy találhass helyettem valakit.

Irishon kívül mindenki nevet.

Lana egyetértően bólogat.

Irány a Rift!