14. Fejezet

 

TIZENNÉGY

Fordította: Red Ruby

 

BAILEY

 

A négykerekű járgányának dőlve vár rám, ahogy keresztülsétálok az iskola parkolóján, fekete körömcipőm minden lépésnél kopog az aszfalton. Próbálom elrejteni jókedvű vigyoromat, de kudarcot vallok, mert Rake oldalán ott van Cara és Rhett, mindketten a nyakukat nyújtogatva néznek fel az impozáns férfira. Nem tűnik egyébként úgy, hogy kényelmetlenül érzi magát – nem, úgy tűnik ura a helyzetnek. Ahogy közelebb érek, hallom a két gyerek nevetését, és próbálom figyelmen kívül hagyni a fájdalmat a mellkasomban a látványra, ami egyszer a jövőm lehetett volna.

– Sajnálom, késtem egy kicsit – mondom nekik, lehajolok, hogy megpusziljam Cara arcát, és aztán ugyanezt tegyem Rhett-tel.

Felnézek Rake-re. – Köszi, hogy elhoztad őket az órájukról.

– Nem gond – mondja, kinyitva az ajtót a kölyköknek, hogy beszálljanak, majd kinyitja az utasoldali ajtót nekem.

– Hmm, köszi – mormolom, becsusszanok az autóba és eltűnődöm, hogyan jutottunk egymás látványának is utálásától odáig, hogy kinyitja nekem az ajtót.

– Meg akarsz állni valahol útközben? – kérdezi, ahogy kimegy a főútra.

A hátsó ülésre nézek, a két lelkes arcra, amelyek reménykedő szemekkel bámulnak rám. – Ti srácok mit akartok?

– Fagyit! – kiáltja Cara, míg Rhett azt mondja: – Burgert!

– Oké – vigyorgok, megfordulok és szembenézek Rake-kel. – Talán megállhatnánk valahol, ahol van hamburger és fagylalt. Az az étkezde, esetleg?

– Oké.

– Szóval – kezdem. – Mennyi ideig fog ez tartani?

– Ameddig szükséges – válaszolja egyszerűen.

– Nem gondolod, hogy ez egy kissé… kínos? – kérdezem, ellenőrizve, hogy a gyerekek hallják-e, de belemerültek Rhett tabletjébe.

– Egyáltalán nem gondolom, hogy ez kínos.

– Csak fura, ahogy a dolgok alakultak, tudod? Először, ami a Riftnél történt az első éjjel, aztán…? Nem tudom… – elhallgatok, egyenesen előre nézek.

– Fejezd be, hogy túlgondolsz mindent, Bailey, és csak haladj az árral – mondja, felhangosítva kicsit a rádiót. – Nem hittem, hogy valaha is visszatérsz az életembe, de itt vagy, szóval megbirkózunk vele. Bármi lesz, úgy lesz.

Ez nem olyan egyszerű, amilyennek beállítja, de nem zavartatom magam azzal, hogy rámutassak.

Gondolom, csak „haladnom kell az árral”.

Együtt élni a középiskolai szerelmemmel.

Aki összetörte a szívem.

Csodálatos.

* * *

 

– Mindig, amikor elkezdelek megkedvelni, folytatod a beszédet – mondja Rake-nek Tia a konyhában.

Rake kuncog, kinyitja a sütőt, és bekukucskál. – Csak őszinte vagyok. Ez egy olyan tulajdonság, amit nehéz manapság találni.

– Azt mondtad nekem, hogy nem jövök be a fickónak, akivel újabb randira fogok menni! – mondja, csípőre tett kézzel. – Nem is ismered őt!

Rake becsukja a sütőt, és hátradől a pultnak. – Egy, nem vette a fáradságot, hogy az ajtóhoz jöjjön, amikor felszedett téged, és az autója ajtaját sem nyitotta ki neked. Figyeltem. Kettő, magad mondtad, hogy alig üzen neked, és három, nem láttad pár napja, és egyáltalán hívott téged? Dugtál vele az első éjjel, ugye?

Nem volt ítélkezés a hangjában, csak kíváncsiság.

Tia felnyög és eltakarja az arcát a kezeivel. – Nem dugtam vele. Talán adtam neki… egy kis egyebet.

Rake felvonja a szemöldökét. – Szopás az első randin?

– Nem! – csattan fel Tia. – Kedvelem őt, szóval reméltem, hogy még megyünk pár randira, mielőtt lefekszünk egymással. Kipróbáltam egy új megközelítést.

Rake próbál fapofát vágni, de elbukik, és nevetni kezd, a hasát fogva. – Egy szopás az első randin egy új megközelítés? A picsába, te nő, dolgoztasd meg a srácot érte, vagy nem fogja értékelni.

– Azt mondtam, nem szoptam le! Csak csókolóztunk! Oké, Dr. Phil – mondja, hangsúlya sokkal szarkasztikusabb, mint valaha hallottam. – Te megdugtad a női populáció felét. De mit tudsz egy nő megtartásáról?

Nem kerüli el a figyelmem, ahogy Rake szeme megvillan erre a megjegyzésre, mielőtt elfedi. – Nem akarok megtartani egy nőt sem. De ők mind meg akarnak tartani engem, szóval valamit jól kell csinálnom.

Tia felsóhajt, és megadja magát. – Oké, mit csináljak?

Besétálok a szobába, és leülök az étkezőasztalhoz. – Ez a tanácsot én is hallani szeretném.

Rake szája megfeszül. – Valamikor máskor kell elmondanom neked.

– Úgyis el fogom mondani Bailey-nek – motyogja Tia. – Mi az? Félsz, hogy felhasználja a tanácsodat, hogy fogjon egy új pasit?

Rake haragos tekintetet vet a legjobb barátomra. – Visszavonom, nincs férfi, aki foglalkozna egy nővel, akinek olyan a dumája, mint a tiéd.

Önelégülten mosolyogva a sütőhöz megyek, hogy ellenőrizzem a brownie-jaimat.

– Kész vannak? – kérdezi Rake mögülem.

Bólintok, és kihúzom a tepsit a sütőkesztyűvel. – Igen, jól néznek ki.

– Kurva jó az illatuk – morogja, a hangtól én is ugyanezt akarom csinálni.

– Megmondom a srácoknak, hogy kész a desszert – mondja Tia, gyorsan elhagyva a helyiséget.

– Őt kellett választanod a legjobb barátodnak, ugye? – mondja Rake drámaian sóhajtva.

Elrejtem a vigyoromat. – Ő a szomszédom. A sors választotta őt nekem.

Kiveszem a brownie-kat a tepsiről egy tányérra. Rake az ízlésemhez képest kissé túl közel áll mögöttem, és amikor beszél, lehelete meleg és édes a nyakamon. – Jó illatod van.

Megköszörülöm a torkom. – Köszi, ez, uhh, egy testpermet, amit használok.

– Akármi ez, jó – dörmögi a fülembe. – Éhessé tesz; finom.

Távolabb húzódom tőle, és teszek néhány lépést. – Nos. A brownie-k készek, akkor fogom bevonni őket, ha lehűltek.

– Ezt meg tudom csinálni – ajánlja, megnyalva az ajkait. A szemeim az ajakkarikájára merednek.

Azon kapom magam, hogy megkérdezem: – Azt mikor csináltattad?

Megérinti a mutatóujjával. – Kábé húsz voltam, azt hiszem. Először a szemöldökömet, aztán az ajkamat.

– Miért? – kérdezem, pillantásunk összekapcsolódik.

Mozdulatlanná válik, tanulmányoz, végül vállat von. – Figyelemelterelést kerestem, azt hiszem, és felhasználtam mindent, ami szembejött.

Nem kérem, hogy magyarázza el bővebben. – Tetszenek.

Biccent, szeme most bebarangolja a testemet. – Jó, nekem is tetszenek.

Pillantása a melleimen időzik, amelyek most nagyobbak, mint amikor legutoljára látta őket.

– Hmm, jó – motyogom, nem tudom, mit mondjak, de nem akarom, hogy megfélemlítsen. Nem eresztem lejjebb a pillantásom, bár érzem, hogy az arcom kezd kimelegedni, ahogy a pillantása felhevül.

Végül, amikor már nem bírok többet elviselni, lepillantok az ajkaira.

Szája szeglete ismerős módon megrándul.

Kifújok a levegőt. – Nos. Nekem meg kell… csinálnom dolgokat.

– Szükséged van bármi segítségre? – kérdezi ártatlan pillantást villantva rám.

Összeszorítom a számat. – Nem gondoltam, hogy végzel házimunkát. Eléggé biztos vagyok benne, hogy Anna azt mondta, hogy vannak nők, akik elpakolnak utánad.

Vállat von, pillantásában jókedv táncol. – Ez nem jelenti azt, hogy nem tudom, hogyan kell.

Kinyitom a szám, aztán becsukom. Tényleg idegesít, hogy ilyen hímringyóvá vált. És még csak nem is tagadja. Csak elfogadja a vájkálásomat, és úgy tesz, mint akit legkevésbé sem érdekel, hogy mit gondolok róla. Nem kér bocsánatot. Legalább én voltam neki az első, és ez olyasmi, amit senki sem tud megváltoztatni, nem számít, milyen hülyén hangzik ez. Sosem vallanám be hangosan.

– Jó – mondom neki. – Elmehetsz, ha szeretnél. Tia itt van, és semmi sem fog történni velünk a nap közepén.

Rake haragosan néz, szája megfeszül. – Emlékeim szerint az a szemétláda a nap kellős közepén közelített meg téged legutóbb.

Utálom, hogy igaza van.

Körbenézek a szobában. – Csak furcsa, hogy te… itt lógsz.

– Mondtam, hogy segítek. Fogd munkára a seggem – mondja egyszerűen, mintha nem egy nagy, csúnya motoros lenne, tiszta feketébe öltözve, mintha nem ő lenne, aki megosztja másokkal a kocsiját minden nap. Ránézve tanulmányozom. Igazán jóképű férfi. Több annál – rendkívül karizmatikus, érdekes és csábító. Érzéki. Az arcán lévő borosta zord külsőt kölcsönöz neki, míg a szemében lévő csillogás elárulja, hogy határozottan kellemes időtöltést biztosítana számodra. Árad belőle a szexuális vonzerő, magabiztosság, de van körülötte valami bolondosság, amit nem sokszor láttam, mióta megint a társaságában vagyok. Nem tudom, hogy ez miattam van-e, vagy mert megváltozott az évek alatt. Talán az élete megkeményítette. Vagy talán csak óvatosabb és rosszabb kedvű körülöttem.

– Mennyire vagy ügyes kezű? – kérdezem, ismerve a választ. Apa nélkül felnőve Rake volt a született férfi a háznál, szóval mindig ő volt, aki megjavított minden dolgot a ház körül.

Félrehajtja a fejét, és felvonja egy szemöldökét, tudva, hogy a kérdés válaszra sem érdemes.

A fülem mögé tűröm a hajamat. – Van egy listám néhány megjavítandó dologról. Akartam hívni egy ezermestert.

– Add ide a listát – parancsolja lágyan. – És mostantól, ha meg kell valamit javítanod, engem hívsz. Nincs értelme a pénzedet pazarolni, amikor meg tudom neked csinálni.

– Nem kell, hogy…

– Add ide a listát, Bailey!

A hűtőhöz sétálok és lehúzok egy papírt a tetejéről. Érzem, hogy a pólóm felhúzódik, és gyorsan lehúzom, aztán szembefordulok vele. – Itt van.

Elveszi a listát a kezemből, ujjaink érintkeznek. Úgy teszek, mintha nem érezném a sokkhullámot egy ilyen egyszerű érintéstől, és összedörzsölöm az ujjaimat, ahogy átolvassa, és bólint. – Nem gond. Ezt mind megcsinálom neked holnapra.

Odasétál hozzám, aztán megáll.

Érzem az illatát.

A kölnije finom, fűszerek és citrus keveréke, amitől belé akarok olvadni.

De nyugodtan állok.

Úgy néz ki, mintha mondani akarna valamit, de aztán megrázza a fejét, és elhagyja a helyiséget.

Kieresztem a visszatartott lélegzetet.